Az apuka nem vagy csak alig foglalkozik a gyermekével (beszélgetős fórum)

Erre nem kaptunk választ még a topicinndítótól, hogy csak a gyerekkel nem foglalkozik az apuka, vagy úgy összességében semmivel, ami háztartás, ház körüli munka.

Mert nekem az jött le, hogy mindent egyedül kell az anyának csinálnia (bevásárolni, háztartás és gyerek) mert az apuka mindig fáradt.

Viszolyog, viszolyog, de azért csak nem hagyja koszosan a saját csemetéjét.

Ha el kellett mennem otthonról, mindig kicserélte a pelust a gyerekek apja, ha történt valami. Volt, hogy fordítva tette fel:D

De most komolyan, ne maradjon már szarosan szegény kölke:)

Ebben a konkrét esetben egyetértek abban, hogy nem is kell mindent a másikra hagyni. De közben írtam is. Lejjebb meg azt is írtam, hogy én hogy csináltam. Aki otthon van, ne várja össze a tennivalót estig, hanem ott és akkor meg lehet csinálni.

Viszont este amikor el kell pakolni vacsi után de fürcsi is kell meg bömböl is a gyerek, ne ott nézegesse apuka, mint egy tőkehal, hogy az anya rohangál keresztbe kasul, hanem az esti játék után el lehet pakolni, vagy be lehet osztani, hogy ki fürdeti, ki pakol a mosogatógépbe, stb.

Ketten fele annyi idő alatt végeznek és több idő marad kettesben.

Én erről a konkrét esetről beszéltem, nem másról.

Délután 3-ig dolgozik, ha jól olvastam és 6-kor kezd, korán kell kelnie. Nem mondtam, hogy ne segítsen be, csak nem kéne elvárni, hogy mindent elvégezzen a gyerek körül. Én megkérdezném, mit vállalna szívesen, pl. fürdetés, séta, bevásárlás, stb., és mindenképp biztatnám, hogy próbáljon játszani a gyerekkel.

Nem is gondoltam még erre, azért ez eléggé hülye dolog. Nem szólva arról, hogy ahová gyerekkocsi sem fér be, oda a kerekesszék pláne nem, és elvileg minden nyilvános helynek akadálymentesnek kell már lennie, évek óta.

A kismamákat sem lehet a vásárlásból kirekeszteni. Még akár fényképekkel is illusztrálva lehetne reklamálni. Ha a polgármester nem oldja meg, akkor akár ombudsman.

Mert itt nem az apuka a probléma magva, hanem a szűk boltajtó. A fenébe!

Ennyi erővel, ahol mindketten dolgoznak, egyikük se keljen fel a babához mert a munka kimerìtő. Márpedig nem mindenki marad otthon 3 évet, van, aki csak 4-5 hónapot. Akkor mondja azt, hogy nem kel fel a saját gyerekéhez mert nehéz a munka? Oké, hogy ha náluk az van, hogy apuka korán kel és anyuka egész nap otthon van, aludhat tovább, akkor nem valószínű, hogy apuka pattanjon éjjel, de ebben meg nincs tapasztalatom mert az enyémek ekkorán már aludtak éjjel.

Viszont azt is írta, hogy délután 3-ra már otthon van apuka, úgyhogy ezen simán köthetnek kompromisszumot, hogy éjjel alszik, nappal besegít.

Mint lejjebb írták, van olyan apuka, aki meg nehéz munka mellett is felkel éjjel.

A nők és férfiak alapvetően mások, máshogy vannak összerakva és máshogy viszonyulnak a gyerekhez is. Sok férfi viszolyog a pelenkázástól, tényleg muszáj ezt erőltetni? Ha nem pelenkáz, akkor nem pelenkáz, ügyetlenebbek is, mert nincs rutinjuk, és tényleg nem mindig egyszerű rendesen bepelenkázni egy babát.

A többi dolog oké, persze, elmosogathat, bevásárolhat, segítsen, nem mondtam, hogy ne, de az elvárni, hogy átvegye az anyától a feladatait és éjjel is ő keljen a gyerekhez munka mellett, az szerintem túlzás.

öö, miért is nem normális? menjen az anya nehéz munkát végezni és legyen otthon az apa egész nap?

és ez esetben a gyerek egész nap sza...os lesz, mert apa undorodik a pelustól????

lehet én vagyok rosszul összerakva, meg nem tudjuk még, hogy ez az apa mit nem csinál még meg.

de pl szerintem nem ördögtől való elvárás, hogy pl. tegye tisztába a gyerekét, amíg csinálok vacsorát, vagy hogy vacsi után elmosogasson....

Aha, szóval akkor ez szerinted úgy van rendjén, hogy apa dolgozik 8 órát, hazajön és pihen, anya pedig gürcöl otthon egész nap,24 órás szolgálatban? Mert az "otthon van egész nap" nem azt jelenti, hogy asztalra tett lábbal kávézgat és női magazint lapozgat.

És egy anyának is, kisbaba mellett is jár egy pihenés, jár egy kis "én idő".

Szerintem....

Attól még hogy nehéz fizikai munkát végez a gyerekével való kapcsolatot csak ő építheti ki, senki más. Az én férjem is akkoriban nehéz fizikai munkát végzett, a gyerkőccel való törődés nem teher volt, hanem pihenés.

Emlékszem amikor egyszer hazajött és azt mondta öltözzek, járjak egyet, mert teljesen el vagyok zárva a külvilágtól, sápadt, fáradt vagyok...

hogy oldanánk meg?

én még csak várom a babát augusztusra, de páromnak eszébe nem jut, hogy ezentúl másképp lesz a bevásárlás rendje. Mivel ő jár a kocsival, ezért most is úgy van, hogy nem én cipelek karton áásványvizet vagy bármit busszal, hanem együtt megyünk el alkalmas időben vásárolni, ha én is szeretnék menni, megnézni, válogatni stb.

Ha nem szeretnék ott lenni, akkor hazafelé bepakolja a gyűjtő vizet, egyebeket a boltban és hazahozza.

Ugyanez lesz a baba születése után is, hogy a nagyobb, nehezebb dolgokat hazahozza kocsival, egy-egy apróságért (tej, kenyér, felvágott, stb) meg elugrok a babóval, vagy elmegyünk eggyütt hétvégén.

Nézd, ha valaki veled gyengéd, figyelmes, odaadó, segítőkész, empatikus - és nem csak akkor amikor a legelején tombol benne a szerelem - akkor a gyereketekkel is az lesz.

Szerintem.

Az én férjemmel legalábbis ez a tapasztalatom. Ugyanúgy kelt éjjel a gyerkőchöz - aki maholnap 22 éves lesz :) - mint én. A mai napig minden házimunkát elvégez, bevásárol, na jó a mosás az enyém, de a mosogatógép az övé ;)

Ööö... nem nagyon hiszem el, hogy annyira akarta a gyereket, ha a vele való foglalatoskodást megalázónak tartja.

De figyi, mutasd meg neki a hozzászólásainkat és nézd meg mit szól hozzá! Egy pici baba hogy lehetne megalázó foglalatosság?

Amikor hazaér, természetesen igen. Az ő gyereke is, úgyhogy nem tudom, mit kell undorodni egy peluscserétől vagy egyebektől.

De ettől még nem azt jelenti, hogy ha hazaér, akkor neki kezdődik a második műszak, úgyhogy nem értek egyet én sem a sokkterápiával de általában a legtöbb apuka örül, hogy hazaér a családhoz és bekapcsolódik, pl lehet ez az, hogy játszik a kicsivel, amíg dumáltok és főzöl vagy ilyesmik. Bár ez belülről jön, nem kellene mondani, normáliséknál valamennyire ösztönös is.

Nekünk az első fiú ugye és 4 hónapos volt, mikor megnyert valamit a kedvenc csapatunk, akkor feladta rá a mezt és nyakba vette és ment büszkén felvonulni vele (mentem volna, csak akkor épp be volt kötözve a lábam), 4 hónapossal. A tied 7 hónapos. Csak mondom, hogy már kisebbekkel is miket kitalál egy apuka. Szerintem nem olyan jó, ha ezt még mondani is kell neki, sőt, ha mondod, még akkor is kifogást talál. És nem biztos, hogy elfogadja egy gyerek, ha apuka akara etetni kiskanállal de azért ezen kívül is vannak dolgok, amikben kiélheti az apaságát.

Nekem is volt ilyen férfi az életemben, aki a wc kefét se használta, hanem ahogy sikerült, úgy hagyta úgy a wc-t is. Tudom, hogy ez rajtad már nem segít, de én ezekből a jelekből hogy hogy állt hozzá a házimunkához és a férfi-női feladatokhoz (szerinte) megállapítottam, hogy nemhogy gyereket nem szülök neki, hanem aki 40 éven keresztül ezt szokta meg a házimunkában, azt én már nem fogom tudni megnevelni, részoktatni, házimanóként pedig nem szeretnék élni, így inkább odébb álltam idejében.

Szerintem nem normális dolog, a házimunkára kitérve, ő is ott él, ő is koszol, eszik stb. Ugyanez igaz a gyerekre, hogy ketten vállaltátok.... De sajnos nem hinném, hogy te ebben sokat tudsz tenni, hogy megváltozzon :(