Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Párom egyik szülője halála után nagyon megromlott a kapcsolatunk csak ezzel foglalkozik. Próbálok még türelmes lenni, de meddig? fórum

Párom egyik szülője halála után nagyon megromlott a kapcsolatunk csak ezzel foglalkozik. Próbálok még türelmes lenni, de meddig? (beszélgetős fórum)


1 2
2011. ápr. 22. 13:07
Mindig hétvégén romlanak el a dolgok.Jön a hétvége, úgy hogy várható a káosz.
2011. ápr. 20. 14:15
Ezzel amúgy nagyon vissza lehet élni. Van a családunkban egy lány, a srácának meghalt az apja, és 10 év kellett, mire a kedves mamát sínre tették. Mire lelkileg rendbejött, mire elhelyezték egy munkahelyen (úgy, hogy amíg a férje élt, összesen dolgozott talán életében 3 évet). Szóval, 10 év telt el, mire a két fiatal össze tudta most kötni az életét, addig a kedves mama mártírkodásához kellett asszisztálni.
2011. ápr. 20. 14:05
a
50. Szilvamama (válaszként erre: 49. - 22342e0151)
2011. ápr. 19. 15:28
Hiába próbálsz odaállni valaki mellé, ha ő elutasít 101-edszerre is ... Megfeszültem, mégsem tudtam megmenteni a házasságunkat. Így 5 hónap után azt tudom mondani, hogy köszönöm, jól vagyok. Idegileg, lelkileg kikészített a helyzet.
49. 22342e0151 (válaszként erre: 1. - Kmarianna)
2011. ápr. 19. 09:45

Ha valaki egy családtagja halálát nehezebben tudja feldolgozni, miért nem állsz 100%-ban mellette türelemmel és toleranciával?

Nem vagyunk egyformák, van aki gyorsabban fl tud valamit dolgozni, van aki kevésbé gyorsan.

2011. ápr. 18. 15:16
Bocs most egy kicsit kilépek, de visszajövök és írok még ha valaki lesz itt!
47. kmarianna (válaszként erre: 45. - 9896a91eb9)
2011. ápr. 18. 15:11

Szóval még nem váltatok el?

Az a problémám hogy kerek perec nem szegezhetek neki kérdést mert olyan erősnek hiszi magát, hogy kapásból azt mondja menjünk! Persze biztos meg is bánná mert klömben jó kis család a miénk/VOLT/hiányozna neki az a családi élet ami köréfonódott. Nem bandázós ,inkább olyan barkácsolós tipusú pasi. De azzal kezdtem az első irásomat hogy azt mondta "neki nincs több energiája,ránk keressünk olyat, akinek van." Egyértelmű,hogy ő indítványozta a szakítást magyarul.

2011. ápr. 18. 15:05
Húsvétkor sógorom is hazajön Bécsből, gondolom ez megint arról szól majd, hogy tesznek-vesznek maminál mert hosszú a listája a teendőkkel. Közös program megint nem lesz a családdal. És újra az jutott eszembe hogy már soha!
45. 9896a91eb9 (válaszként erre: 35. - Szilvamama)
2011. ápr. 18. 15:04

Majdnem ugyanígy jártam. Nagyon közel álltunk a váláshoz, sajnos. Amikor apósom meghalt, a férjem mint idősebbik fiú, teljesen át akarta venni az segítést és törődést az apja helyett anyósomnál. Ez addig ment, amíg már munkából is oda ment.Hétvégeken rendszeresen odarendelte anyósom valami miatt, végül a családban már mindent én csináltam és feltettem neki a kérdést, hogy akkor most válasszon. Vagy odaköltözik végleg vagy a családját választja, mert így nem mehet tovább.

Akkor meg anyósom lett mártír. Szóval nagyon nehéz volt. Amikor anyósom is meghalt, akkor meg inni kezdett, egyre többet.A sógorom is cukorbeteg lett, a mája pedig nem bírta az ivást és fiatalon meghalt. Mindig őt hozom fel negatív példának, de hiába.Sajnos nem képes leszokni. Azt mondja a lelki problémái miatt. Meg azzal jön, hogy ő tudja hol a határ és nem viszi túlzásba. De már gyógyszereket szed és nem szabadna egyáltalán innia. Sajnos mindig megtalálja azokat, akikkel "véletlenül találkozik" és meghívják egymást...A kapcsolatunk azóta is a válás-nem válás mezsgyéjén topog.

44. kmarianna (válaszként erre: 42. - D84afa853b)
2011. ápr. 18. 15:02
Hát itt tartok én is, hogy tényleg csak finoman próbálom mondani neki hogy kétfelé nem szakadhat és ránk is figyeljen. Egyáltalán nem vagyok sírós, hisztis alkat, hogy azt mondhassam talán már megunta a hisztijeimet. erről sincs szó.Hiszti helyett úgy érzem már közönyös vagyok. Ezt viszont biztos érzi és ez is zavarja.
2011. ápr. 18. 14:54
Az anyós neheztelt rám egy ideig, de aztán kiheverte.Sokat van nálunk.Hívjuk ebédre, együtt megyünk temetőbe.Éreztetjük vele hogy fontos, de meg kell értenie hogy nekünk is meg van a magunk élete.
42. d84afa853b (válaszként erre: 39. - Kmarianna)
2011. ápr. 18. 14:52
Sajnos a tapasztalat mondatja velem ezt.Jártam így és nem volt kellemes dolog, amikor arra eszméltem, hogy a párom két családot kíván ,,ellátni''.Én mondtam neki finoman a dolgot, hogy ez így nem vezet semmi jóra.Nem is magam miatt, hanem a gyerekek miatt.Ők még kicsik voltak és nem értették a dolgot.Én felfogtam ésszel, ami történik, de a gyerkőcök nem.Végül ez vezetett megoldásra.A gyerekek miatt vágta el a köldökzsinórt az anyjával.
41. kmarianna (válaszként erre: 37. - BayBanya)
2011. ápr. 18. 14:47
Szerintem lesznek még nehéz perceim, de nagyon sok jó tanácsot kaptam tőletek!
40. Szilvamama (válaszként erre: 38. - D84afa853b)
2011. ápr. 18. 14:46
Igazából nem tudom, mert nagyon ritkán találkozunk, a gyerekre sem igazán kíváncsi, 2 hetente viszi el néhány órára. Ha jön, érezni rajta az erős dohányszagot, mint aki a kocsmában ült. Igaz, alkoholt nem érzek rajta, de általában kora délután jön, akkor még csak nem kocsmázik.
39. kmarianna (válaszként erre: 33. - D84afa853b)
2011. ápr. 18. 14:41
Köszi! Tényleg ő akar a mindent tudó családfő lenni.
38. d84afa853b (válaszként erre: 35. - Szilvamama)
2011. ápr. 18. 14:40

Ez elég rossz lehetett.Már túl van a dolgon a férjed, vagy még mindig így él?

Sajnálom, ami történt.

37. BayBanya (válaszként erre: 32. - Kmarianna)
2011. ápr. 18. 14:40

Kérlek - bár nem ismerem anyósodat - légy óvatos, és .. khm ... emberséges. (nem mintha kinézném belőled az ellenkezőjét, de valljuk be, az emberek ilyenkor hajlamosak a saját érdekükben mindent megtenni. - de ez az, amivel Te most csak rontanál a dolgon)

Abban a pillanatban, ahogy anyósod úgy érezné, hogy támadod, hogy el akarod venni tőle a fiát, és nem "osztozni" szeretnél, abban a pillanatban ellened fordítja úgy a párodat, hogy köpni-nyelni nem lesz időd.

Tehát ... pozitívan, segítő szándékkal. és magadban is tedd helyre, hogy igenis segíteni akarsz. mert akarj segíteni. máshogy nem fog menni ... :(

36. kmarianna (válaszként erre: 31. - Gy-ancsa)
2011. ápr. 18. 14:39
Nagyon sok igazat ,jót írtál!Megfogadom! Türelmes leszek!A férjem így gondolkodhat mint te. Köszönöm!
35. Szilvamama (válaszként erre: 1. - Kmarianna)
2011. ápr. 18. 14:38
Teljesen átérzem a helyzetedet. A mi házasságunk nem élte túl a szülei elvesztését, az anyja halála után 1 évvel már külön éltünk, azóta el is váltunk. Szó szerint kifordult magából, úgy viselkedett, mint akinek teljesen elment az esze. Nem számított a gyerek, vagy én, a családi életünk teljesen tönkre ment. Ivott, kocsmázott, így próbálta feldolgozni. Az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor összejött a kocsmáros nővel, és beköltöztette az örökölt lakásba.
34. 25a27430dd (válaszként erre: 27. - BayBanya)
2011. ápr. 18. 14:37
Oké, rájöttem:))))))
33. d84afa853b (válaszként erre: 29. - Kmarianna)
2011. ápr. 18. 14:36
Szerintem a férjed ( mint a férfiak általában ) úgy érzi neki kell átvenni a családfői szerepet az édesanyja életében. Kötelességtudatból teszi mindezt.Úgy érzi neki kell az édesapját pótolni. Azért anyósod nincs híján az elvárásokból...légy résen mindenesetre!
32. kmarianna (válaszként erre: 26. - BayBanya)
2011. ápr. 18. 14:36
Köszi a hozzászólást és azt juttattad eszembe, hogy talán anyósommal kellene beszélnem , mert ő nem is tudja hogy milyen ócska köztünk a helyzet. Ha jót akar nekünk akkor visszavesz magából, ha nem akkor hamar ki fog derülni.
2011. ápr. 18. 14:34

Ha te nem beszélted ki az érzéseidet amikor apud elment, azt jelenti, hogy más típusba tartoztok. De azért az nem jelenti azt, hogy neki is ugyanúgy kell ezt megélnie... Szerintem a 2,5 hó az nem nagy idő az egyik fiú osztálytársam azt mondta mikor megtudta a rossz hírt, hogy 10 alatt lassan hozzá lehet szokni,....


És hát a házasság arról szól, hogy egymás mellett állunk akármi történjék is. persze a mai világban ez sok mindenkinek nem jelent semmit sem. Lehet, hogy azért megy olyan sokat haza, mert ott közelebb érzi magát apjához, és úgy érzi (de lehet, hogy ezt ki is mondta neki az apja még életében), hogy az apja elvárná tőle ezt. Kell pár hónap szerintem mire ő is és az anyja is megtalálja az új helyét a családban és a társadalomben, és ebben neked és a gyerekeknek is nagy szerepük van. Kívánok hozzá erőt, igen, menj vele ki a temetőbe, fontos hogy érezze, hogy mellette állsz, és menj vele többször a mamához is, ha már otthon nem tudsz vele beszélgetni, kísérd el, és beszéljétek meg, miközben ott tesztek-vesztek. Lehet, hogy vannak adósságai a szülei felé, amiket most akar törleszteni (nem pénzre gondolok, hanem olyasmire, amit eddig nem tett meg, de megtehetett volna)

30. BayBanya (válaszként erre: 29. - Kmarianna)
2011. ápr. 18. 14:34

ez természetes, hiszen elvesztette az apját!

most sem "anyás", csak jobban kötődik ahhoz, aki 'megmaradt' neki ....

2011. ápr. 18. 14:32
Anyósom meg tényleg ki akar sajátítani valaíkit, a fiát, vagy a nagyobbik lányomat hívogatja ,lakjon nála,mert ő fél egyedül. Szóval ha a férjemmel el is simul a kapcsolat a papa miatt , mindig ott lesz anyósom a sok ötletével. De az az érdekes, 20 évig nem volt a férjem ilyen anyás, csak most lett az.
28. BayBanya (válaszként erre: 27. - BayBanya)
2011. ápr. 18. 14:31
* erzsóka :) bocsi ... :S
2011. ápr. 18. 14:30
Erszóka1967! csak rád reagáltam ... bocsi ... nem ellened beszélek :)
26. BayBanya (válaszként erre: 19. - 25a27430dd)
2011. ápr. 18. 14:30

Szerintem a kert pont egy olyan dolog kéne hogy legyen, ami erőt ad neki, hogy folytassa az életét...

Nagypapám holnap lesz fél éve, hogy távozott.

"Öreganyám" azóta egyedül van, mint a kisujjam, hiába van mellette Apám is és az Öcsém is.

Tudom, hogy rám lenne szüksége ... ezt meg is beszéltük, hisz bármennyire is Apám a fia, én vagyok az, aki a legközelebb áll hozzá - és a Papához.

De azt is megbeszéltük, hogy ha ott lennék, lehet, hogy csak veszekednénk ... úgyhogy beletörődtem, hogy csak telefonon segíthetek.

Decemberben fel akart kerekedni, hogy 300 km-t utazzon hozzám, és őszintén meg volt lepve, hogy Apu nem engedte el. Ő a másik véglet.

Ő szabadulni akart a pátyolgatásból - pedig szüksége van rá. Még mindig. És lesz is, élete végéig. De Ő tudja, hogy ennek hol van a természetes határa.

Anyósodban is, de mindenek előtt a Párodban is tudatosítani kéne, hogy meddig tartozik felelősséggel az Anyja iránt. Mert lehet, hogy Ő nevelte fel, de miután családja lett, neki is van kötelezettsége - és nem csak a szülei, hanem a gyerekei - és a felesége - felé is. Ez a kettő nem mehet egymás rovására - és ha erre rávilágítasz, talán még Anyósod is megérti a helyzetet végre.

25. d84afa853b (válaszként erre: 24. - Kmarianna)
2011. ápr. 18. 14:28
Igen lehet, de Neked dolgoznod kell, vezetned a háztartást, gyerekeitek vannak és helyt kell állnod. Sajnos az élet nem áll meg :-( és ebben szükséged van egy társra is. A férjednek szerintem el kéne mondanod, hogy együtt érzel vele, menj ki vele a temetőbe, de azt is, hogy a családja számít rá!
2011. ápr. 18. 14:25
Nagyon sok minden bánt, de talán mégis én próbálok engedni, gy-ancsa írása nagyon elgondolkodtatott!Köszönöm neki. Talán tényleg nem kéne ilyen keménynek lennem!Lehetnék érzelgősebb!
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook