Az anyának mindenhez joga van? A gyereknek nincs joga semmihez? Neki mindent el kell tűrnie? (beszélgetős fórum)

Az anya akkor szüljön második gyereket, ha képes ellátni. Ne sózza a nagyobb gyerek nyakába. Persze, az természetes, hogy a nagy lány néha besegít, de, hogy mindig ő vigyázzon a kicsire, az túlzás!

Sajnos én is több ilyet láttam, amikor az én gyerekem is kicsi volt. Már akkor is kiakadtam rajta.

Persze minden a körülményektől függ! Ha pl. utólag változik a helyzet, és mondjuk anyuka egyedül maradt a két gyerekkel, akkor természetes, hogy kénytelen a nagyobb többet segíteni, de így... Én ezt nem látom normálisnak!

Szerintem beszéld meg a barátnőddel, nyilván két oldalról mindig más a történet, és lehet, megnyugszol, ha beszéltek, hogy nincs rabszolgasorban és kiszolgáltatva.

Komolyan úgy érzed, inkább sajnálod szegényt és elítéled a barátnődet, a szüleit, minthogy beszélj pár mondatot vele, és megtudd, igazából mi a helyzet? :)

Az ilyen esetleges felelősségekről tényleg csak egy jogász tudna mit mondani.

Bár elméletileg ezzel tisztába kéne lennie az sima közembernek is valamennyire.

Mert ugye a törvény nem tudása nem mentesít senkit a büntetés alól.

Ha jól tudom amúgy ilyen esetben amikor nagyszülők is ott laknak másodlagos felelősségük van a gyerekekkel szemben.

(De lehet hogy tévedek)

Igen így nézve a dolgokat más a jogi felelősség.

De hogy ennyire közönbösnek lenni az unokák iránt az tényleg megint egy más kérdés.

Én még arra is gondoltam, hogy a szülők úgy vannak vele, hogy inkább otthon legyen, ne csavarogjon, stb. és ez egy jó indok/ürügy a cél érdekében.

Nos?

Szerintem meg nagyon fontos kérdés.

Mert bizony sok szülő meg a nagyszülőket nézi hülyének.

Nagyon érdekes kérdés az ő esetleges felelősségük.

Erről jó lenne jogászt hallani.

A nagyszülők akkor felelősek, ha a gyereket egyértelműen rájukbízták, és ők a feladatot a szülővel egyeztetve egyértelműen elvállalták.

Egyébként nem.

Ha a lányom 8 év múlva szül egy gyereket, és nálam fog lakni, attól én a gyerekért - amennyiben nem kér meg, és én nem vállalom el - semmilyen felelősséggel nem tartozom. Felkelek, elmegyek dolgozni, és ha akarok este 10-re érek haza. De ha akarok, délig alszom, és délután meg plázába vagyok.

Semmi közöm a gyerekhez, sem a felügyeletéhez, örüljön, hogy ott lehet.

Az érzelmi rész persze más kérdés... De most itt nem erről van szó.

Nem vagyok jártas a jogi dolgokban.

Csak arra gondoltam ha otthon van a nagyszülő, de a gyerekre van bízva a tesó és akkor történik a baj. De végülis mindegy.

Ez ígyis-úgyis felelőtlenség.

Mi is hasonlóan csináljuk.

Csak nálunk a párom viszi-hozza a gyereket mikor edzése van. Pedig biztos tudna egyedül is közlekedni.

Én a nagyszülők felelősségét abban látom hogy egy házban laknak.

Jogilag így már felelősek ők is egy kiskorúért.

Értem, ez attól függ, hogy milyenek az olyanok..

8 évesen még én se hagytam őket. Mostmár nálunk a 11 éves nagylánnyal lehet. Ennek ellenére csak nagyon indokolt esetben szoktam..

Tudod doktornő, az előny-kockázat mérlegeléssel.

Persze, én is parás vagyok, én is így gondolom. Még az ötödikes lányomnál is heti 5000-be kerül, hogy kísérgessék zeneórára. De úgy vagyok vele, hogy ha megspórolom, és baja esik... Viszont azért az is benne van, hogy ha nehezen is, de kifizetem... Ha nem tudnám, akkor azért nehezebb lenne a helyzet...

Ugyanakkor a nagyszülőkkel kapcsolatban nem értek egyet.

Nekik jogilag semmi közük a gyerekek vigyázásához. Nem kötelezhetők rá.

Meglehet hogy baj esetén a szülőket fogják felelősségre vonni, de mi lesz a gyerekkel?

Mit fog nála az okozni az hogy baja lett a tesónak amíg ő vigyázott rá?

Egy felnőtt is depreszióba eshet a bűntudat miatt. És a gyerek mennyire fog sérülni?

És itt nem csak pár óráról írt a fórumindító hanem a szünetekben egész napról!!

És a baj pillanatok alatt meg tud történni.

Akárhogy is van, ez a szülők és a nagyszülők részéről is felelőtlenség.

- A nagyszülőknek semmilyen szinten nem kötelességük az unokákra vigyázni. Sem jogilag, sem sehogy. Ez alap. Nem ők akarták a gyereket, nem ők vállalták érte a felelősséget.

- Abban viszont egyetértek, hogy hüleség, hogy nem viszi nyáron. Aki otthon van, és nagyon szuper minden, és imádja a gyerekzajt, az ne vigye nyáron. De én is mindig vittem, amelyiket tudtam, amíg otthon voltam is, pont azért, hogy amelyik meg otthon van, azzal kicsit kivételezettebben, jobban tudjak lenni. Aztán meg csere volt...

- Pedig szerintem beszélgessél vele. Ne, ne mondj véleményt, ne oktasd ki, ne vesszél össze vele. Csak hallgasd meg első lépésként, mit mond.

-Egyébként nem, nem jól szűrted le, nem természetes a helyzet.

Inkább - már bocsáss meg - a te közöd, vagy jó indulatod kérdőjeleződött meg az ügyhöz. A legtöbben azt írták, hogy EGY SZINTIG természetes. Viszont azt is, hogy lehet, hogy ez már sok. Szerintem is kicsit sok, mert az önálló gyerekprogramokat figyelembe kéne venni.

Ferkót én sem hagyom. Az más kérdés.

A lányod is más kérdés ilyen szempontból.

Mások a gyerekkori tapasztalatok gyerekként, és más a jelen.

Én elég parás vagyok, de fél órára a nagylányomat már otthon lehet hagyni akármelyik testvérével.

Amikor olyan a helyzet, hogy lehet választani, akkor meg szoktam kérdezni, hogy jön-e vagy marad. Ez kb fél éve van így.

Nekünk azóta jobb az életünk, amióta már vannak ennyire nagyok, és nem 4 gyerekkel állok a pénztárnál, meg nyomulok a buszon. A lányom is hálás érte, én is.

Egyébként az új bébiszitterrel eleinte én is nehezebben hagytam őket itthon, és jobban féltem, mintha egyedül lettek volna...

Elengedni nem könnyű dolog... De egyszer kell, persze kit előbb, kit később.