Az alkohol (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az alkohol
Ebben nincsen igazad! Sőt!
Sokszor még rosszabb annál is, mint aki látványosan és "versenyszerűen" alkoholizál.
Nem attól alkoholista valaki, hogy látják-e, tudják-e!
De ezt te is tudod jól. :)
Ritkán szoktam inni... Csak buliban. De ha iszok, akkor nagyon iszok...
Ha másnap megkérdezi a párom, hogy mennyit ittam (ha rám néz óhatatlanul felteszi a kérdést bárki :) ), akkor azt mondom neki: Ne akard tudni. :DDDD
Viccet félre téve, elmesélem neki, már csak azért is, hogy lássam döbbent s elismerő tekintetét - én még ezt is túléltem... :DDD
Igazad van! :)
Szerintem meg, akitől meg kell/lehet kérdezni ezeket, attól én már nem is kérdeznék semmit! :))
Sorjában a válaszokat. :)
Nincsen. (Évtizedek óta házasságban élek)
Nem bonyolult, csak számomra megmagyarázhatatlan. (Kb. olyan mint amikor valaki megkérdezi a csalfa felet, mikor kiderült a félrelépés: "Aztán hányszor?" vagy "Jó volt?")
Ez a válasz pedig a "tipikus női válaszok" egyike! :))
Mint, a CSAK, PONT AZÉRT, NEM MINDEGY, MIÉRT?, stb. :))
Hát akkor nézzük az én esetemet.
Soha nem találtam indokot az ivásra, ennek ellenére ha megkérdik, hogy iszom-e, hát azt mondom igen, megiszom a magamét. Csupán azért, mert jól esik néha egy kiváló bor mellett beszélgetni a barátaimmal, néhány sör kíséretében elhülyéskedni valahol, stb. (A szilveszteri pezsgőm még megvan!) Részeg is voltam már és valószínűleg leszek is. Ez kb. 3-4 évente fordul elő, utána hetekig rá sem tudok gondolni az alkoholra.
Most pedig nem indokolás és önámítás következik, hanem néhány figyelemre méltó adat a gyűlölt alkoholról:
A természetben előforduló legkíválóbb szabadgyök megkötő képességű anyagok egyike. Több betegség ellen (pl. szalmonella, trichinellózis) megfelelően használható ellenszer, ha jól van alkalmazva.
Ez nem kötelező.
Ilyenkor teljesen kötetlenül beszélünk erről,mintha azt beszélnénk mit csinált ma a gyerek oviba.
Szerintem akkor félre értettél:D
El jutnak ám,és még észre sem veszik,szerintem!
Valahogy én ezeket az embereket nem tudom sajnálni.
Saját magának köszönheti,hogy odajutott ahol van.
Anyámat sem sajnálom,talán lassan 20 éve nem talál munkát és nem is fog,mert lerí róla,hogy piás.Pedig van még ideje a nyugdíjig bőven.
Őt sem tudom sajnálni,amikor sír,hogy nincs pénze.
talán nem kellet volna így lesüllyednie és ronccsá tenni magát,és lenne munkahelye és pénze.
Na azért nem úgy van ahogy te elgondolod.
Nem vallatom,de ha mondjuk kicsit mámorosabb állapotban jön haza,akkor megszoktam kérdezni,mit ivott,ami kiütötte.
Nem várom otthon sodrófával,és nem őrjőngök,hogy már megint berúgtál.
Nem kötelező jellegű,hogy beszámoljon nekem,de szerintem attól jól működö egy kapcsolat,ha mindent meg tudunk beszélni egymással.
Szerintem nem tragédia ha megbeszéljük azt is,hogy mit és mennyit ivott ha elmegy a barátaival.
Az élettársi kapcsolat ideális esetben nem terjed odáig, hogy kikérdezed este a párodat, hogy mit evett-ivott, és mennyit.
Mindenkinek kell teret adni arra, hogy azt tegyen, amit csak akar. És ideális esetben mindenki érzi a határokat, ahogy az ivásnál, úgy másnál is.
Egyáltalán nem... Nem kell vedelni meg benyomni minden héten. De ha megesik néha, mondjuk egy buliban, akkor mi van? Na bummm
Egy borozgatós este amúgy is nagyon jól tud elsülni... :)
:D,ha akarsz!
Én tőlem...
Te!Van élettársi kapcsolatod?
Mi ezen bonyolult?
Szeretem tudni és kész!
Az önkéntesség MÉLYPONT nélkül nem működik...
És a hozzátartozók tudatlanságból éveken keresztül nem engedik szembesülni tettei következményeivel.
Kis manőverekkel kisegítik, mert nem értik hogyan működik.
Míg természetesen az alkoholbeteg 100%-ig felelős az ivásáért, addig a hozzátartozó is 100%ban felelős, hogy nem tudja, hogy működik.
Hosszú hosszú évekkel meghosszabíthatják a hozzátartozók az ivást.
Szaksegítség nélkül nem megy... Sajna...
Igen, a harmadik fázisban.
Első kettőben mindenki talál okot az ivásra: az alkoholista és a hozzátartozója is.
Így működik a betegség mechanizmusa, sajnos.
Azok, akiknek remeg a kezük és püffedt az arcuk, azok is eljutottak oda egy úton...