Az alkohol (beszélgetés)

Az alkoholizmusból 10 közül 2 tud kijönni "saját erőből". Ez a hivatalos statisztika és én is kb. így látom a gyakorlatban.

Egy kis kommentár ehhez.

10-ből az a 2 jön ki, akinek még van csládi motivációja.

Egyet kérek tőletek, alkoholista családtaggal élő fórumozók:

Mindig adjatok bizalmat a leszokni kívánó embernek a tekintetben, hogy most komolyan gondolja és sikerülni fog neki.

Nagybetűvel írom:

AZ ALKOHOLIZMUS AZ VISSZAESÉSEKKEL GYÓGYULÓ BETEGSÉG.

Nekem elhihetitek, az az (egyik) dolgom a mostani életemben, hogy nekik (is) segítsek.

Ennek okán ott vagyok, és teszem a dolgomat.

Köszönjük, hogy megosztottad velünk.

Cila

sziasztok. az alkohol nalunk is jelen volt a csaladban,apam mar akkor ivott amikor megszulettem,anyukam meg utanna,boldogtalan volt.nekem se jut sok szep emlek a gyerekkorombol sajnos,csak a sok veszekedes,es verekedes,es a mindennapos rendor latogatas.a lakas ahol felnottem,elkellett adni,mert sok volt az adossag,es egy kisebbe koltoztunk,a legrosszabb kornyekre a VIII.keruletbe ahol megtobb az alkoholista,igy meg rosszabb volt.

meg is tortent a csaladi tragedia,apu hazament es ugy elverte anyut,hogy belehalt.16 evesen elvesztettem az edesanyamat,2eve apam is meghalt.

es tudom,hogy az alkohol tehet mindenrol,anyu is abba menekult,leszokhatott volna,de nem tudott,gyozott az alkohol..

remelem nem baj,hogy ezt megosztottam veletek.

Te megtetted, amit tehettél, és az nem volt kevés! A többi nem rajtad múlik.

Mégegyszer köszönjük neked az őszinteséget.

Köszönöm szépen, hogy elmondtad! Megtiszteltél minket.

Legyen szép napod!

Cila

Azt hiszem egyszer mindenki eljut a mélypontra ha "igazán" keményen piál,ugyanis az a bizonyos pont előbb utóbb eljön, vagy ha nem akkor még előtte belehalunk az ivásba.Nagyon összetett dolog ez, szerintem mindenkinél máshogy és más időben jön el, attól függően mi fér bele az alkoholista értékrendjébe(abba a kicsibe ami még megmaradt).A saját mélypontom akkor jött el amikor már nem maradt senkim és semmim, a gyerekeim és a családtagjaim elfordultak tőlem, nem voltak barátaim, már beszélgetni sem tudtam senkivel.Az alkoholfogyasztást is otthon gyakoroltam, mert már annyira utáltam a világot és saját magamat, hogy hazavittem a piát, és egyedül ittam meg, szükség volt erre, mert akkora gyűlölet volt bennem minden ellen, amit ép ésszel nem lehetett elviselni.A végső stádium az volt amikor eljött a végső letargikus állapot, amikor már minden mindegy...Már nem akartam élni sem, meghalni sem,már nem akartam semmit... nem maradt semmi az életemben amiért bármit is meg kellett volna tennem.Most ha visszagondolok, mintha kívűlről látnám magam: részegen felvettem a telefont és segítséget kértem... mert úgy éreztem ezt a reménytelen poklot,ezeket az egyforma kegyetlen napokat egyedül nem tudom elviselni!Az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejemben, de akárhányszor próbálkoztam, még egyszer sem jött össze, tehát ebben sem bíztam(valószínű tudat alatt tiltakoztam is ellene,hiszen van az emberben egy bizonyos életösztön.)Hallottam egy olyan csoportról, akik alkoholistáknak nevezik magukat, gondoltam talán ők befogadnak,hiszen az embernek alapvető szükséglete, hogy tartozzon valahova.

Ezeket a gondolatokat természetesen csak így visszanézve tudom elmondani, arra nem tudok válaszolni, hogy honnan jött az ötlet a telefonálásra??

Már ekkor kapaszkodtam mindenbe mint a fuldokló, nekem ezek szerint ez volt az utolsó szalmaszál!

Lehet, hogy nem hiszi el senki, de szerintem valami megfoghatatlan felsőbb erő kényszerített arra hogy telefonáljak....más magyarázatot nem találok...Másnap elmentem egy A.A gyűlésre és ott EMBERKÉNT!!!! fogadtak.Azóta nem iszom...

Az életem megváltozott(persze nem egyik napról a másikra)a gyerekeim visszataláltak hozzám, új családot alapítottam,jelenleg továbbképzésre járok(ha elvégzem talán sikerül"hivatalosan" is szenvedélybetegekkel foglalkoznom)Azt hiszem ezt nevezik úgy hogy BOLDOGSÁG!Azt szoktam mondani:Ha nekem sikerült akkor BÁRKINEK sikerülhet.Szép napot mindenkinek!(mennem kell a suliba!)

Istennek hála, nincsen rá szükségem.

Nem érintettség okán szólta hozzá eddig se a témához. :))

Ha úgy gondolod, hogy csak egy alkoholista lehet képben a betegség természetével kapcsolatban, akkor miért nem kötsz ki egy anonim alkoholisták gyűlésen? ;-)

Hozzátartozóként poklot jártam, és saját bőrömön tapasztaltam a másik betegségének következményeit.

Ki kellett kupálódnom, ha nem akartam belehalni.

És hál'Istennek, mondhatom, hogy nagyon sokat segít ez a tudás, amit másoktól - többek közt józanodó alkoholistáktól is kaptam.

Szokták mondani a gyógyulók: többre mész, ha nem az üzenet közvetítőjét nézed, hanem az üzenetet.

Annyira jó, hogy Te magad írsz erről.

A végén írtad a "saját maga is akarja" dolgot.

Megtennéd, hogy írnál a mélypontról/mélypontodról, ami az akarást elő tudja hívni?

Ha így lenne, akkor nem firtatnád, hogy mit és mennyit ivott.

Egyszerűen mem érdekelne!

Mondd, te nem veszed észre, hogy folyamatosan ellentmondasz magadnak?

Beleszálltál valamibe, amiből képtelen vagy kimászni.

Először győzködtél, erősködtél, hogy neked ehhez jogod van.

Aztán meg azt próbáltad elhitetni, hogy ez nem is annyira lényeges és csupán beszélgettek róla, mint az időjárásról, vagy arról, hogy mit csinált a gyerek az oviban.

Csak te nem veszed észre, hogy ezek nincsenek egy súlycsoportban?!?

Aztán amikor így se voltál képes kikecmeregni a saját magad állított csapdából, akkor meg vagdalkozni kezdtél.

Tudod mit?

Széles nagy ívben .... arra, hogy te miről is beszélgetsz a pároddal, aki piásan tér haza!

Ha te nyugodt vagy ettől, akkor gondolod, hogy én izgatom emiatt magam?

Nagyon tévedsz!

"Ha valamiről beszélni akart, úgyis megtette, ha meg nem, akkor nem."

Gondolod nálunk nem így van?????

Nem tartok pisztolyt a fejéhez,hogy már azért is elfogod mondani,hogy mit ittál.

Innen látszik,hogy nem érted amit írok,mert már leírtam,hogy teljesen kötetlen beszélgetést folytatunk ez ügyben is.

De ha még mindig nem érted,akkor már nem fogom magyarázni,mert úgysem fogod megérteni.

Biztos jó a házasságod,ezt nem kétlem,de értsd meg a mi kapcsolatunk meg ilyen,és soha egyszer sem vágta a fejemhez,hogy mi közöm lenne hozzá,hogy ő mit és mennyit iszik.

Részemről a téma lezárva,ha érted,ha nem.

Akkor engem most felismertél?

Nem gyanús neked, hogy ennyire mentegetőzök? :)

Vagy az, hogy védeni próbálom azokat, akik még csak a kulturált alkoholfogyasztók táborába tartoznak? :)

Milyen érdekes...

Még anno sosem basztattam a páromat, hogy mennyit iszik, csak elhűlve néztem a mennyiséget...

Az alkohol nyugtatószer.

Vajon miért esik jól valakinek annyira?

Nagyon szeretem őt, és aggódtam, hogy mi lesz így vele.

Kettő:

az alkoholbetegeket könnyebb a kommunikációs stílusukról, mondatfordulataikról felismerni, mint az alkoholfogyasztásukról ::DDD

Ugyanez érvényes a hozzátartozóikra :-P

Ahogy "Szamóca" mondta:

"Jézus Krisztus is ivott (lásd pl. Kánai menyegző) de nem volt benyomva, mint a rajzszög!" :))

Biztosan én vagyok rosszul összerakva, de én bizony macerának venném, ha minden alkalommal, amikor úgy mennék haza, hogy előtte ittam valamit, azonnal a piára terelődne a beszélgetés.

Mint írtam, erre minden szökőévben kerül legfeljebb sor, és akkor is indokolható. (Egyébként is kocsival járok, így ha alkalom lenne, akkor is kizárt, hogy szeszt fogyasszak nap közben)

Különben is egy kapcsolatban ez a legfontosabb téma, annyira, hogy egy lapon lehet említeni a gyerekneveléssel?!?

Igen?

Pedig soha nem iszom...

Volt egy időszakom amikor buli volt buli hátán, haverok, stb... De ilyen mindenki életében van, vagy nem? :) Azért, mert vannak meredek történetem nem voltam soha alkoholista, nem is leszek.