Au pair munka? (beszélgetés)

Jezusmaria.....milyen csaladok vannak :S:S:S ez nagyon szomoru,es sajnallak titeket,mert nem ezt erdemeltetek...

remelem az en csaladommal kesobb sem lesz gond. mert most nagyon kedvesek meg minden,remelem igy is marad.

Megyek 25én Angliába..:)

Jó tanács?

de nem leanyalom az biztos ha az embernek nincs ismeretsege,nem beszeli a nyelvet akkor igen szar helyzetbe kerulhet igen gyorsan foleg ha meg nincs is hova menni se otthon se itt.

A karacsony az ugy volt hogy mivel 12.en repultem haza ugy volt olcso a karacsony miatt erre nem adtak mar meg a 27.et hanem mindenkep azt akartak hogy mivel 2hetet adnak akkor 26ara mindenkep erjek vissza.En meg az elejen kusoltam nehogy elkuldjenek mert akkor konkretan utcara kerultem volna es akkor inkabb kinlodjak naluk mint csoves legyek Angliaban.

Miért nem jöttél el? És hogyhogy visszarángatnak Karácsonykor?

Miért mentél? Ha mentél akkor meg magadnak köszönheted...

Az én első családomnál is voltak gondok, el is jöttem 8 hét után.

Huuuu hat a verekdest meg bortont azert nem szamolom bele de majdnem azt hittem hogy az en ex csaladomrol beszelsz.Tok ugyan ez.Na jo ok is jottek haza reszegen nem egyszer meg nem ketszer es kicsit szar volt szilveszter este pizsamaban ulni a 8evessel minden evben es valamin osszevitatkoztak tehat az angol himnusz kozben anyuka tamaszkodott rajtam reszegen,budosen,elkenodott sminkel es igen csak csunyan beszeltek a gyerek elott az meg szegeny kerdezte a kerdeseket az anyukatol aki azt se tudta hol van!Karacsonykor kepesek voltak otthonrol visszarangatni mert ok nekik mindenkep muszaly hogy ott legyek seget nyalni.Tetvek nalunk is voltak honapokig persze a gyerekek elkaptak az osztalybol nem baj hogy senki mas nem volt tetves az egesz iskolabol csak ok..Hal isten en nem kaptam el.Anyuka elso ulesen fuvarozott ket gyereket egy szeken csak ugy viccbol a sportautojan :s elvettek a jogsijat 3szori gyorhajtas utan akkor folyamat en rohangaltam minden hova mivel hogy neki nem volt jogsija egy honapig.Az etetes botrany volt a gyerekekel uvoltos,visitas,pofatlansag,dobalodzas a kajaval es kozben takaritani,mosogatni mindenki utan,furdetni,az egyik gyerek eccemas volt ha kiujult neki es viszketet mindig az en hibam volt,a hulyeje kilyukasztotta a bicikli kereket es vissza rakta a garazsba masnap meg elvittem a biciklit es az uton vettem eszre mielott raultem hogy ki van lyukada hat en meg szepen vissza tettem a garazsba masnap orditott velem szo szerint hogy mit kepzelek en hogy kilyukasztom a kereket es sumakul visszateszem a garazsba takarodjak el keresni biciklist szombat este 6kor!!! mert o biciklizni akar.Hozzateszem elotte sosem biciklizet!!!Ezt is tolem kopintotta.Egyedul pakoltam be a kocsog biciklit es az en penzemen csinaltatam meg az o szarat mar bocsanat.Masnap amugy mondtak hogy hat nem ugy gondoltuk es kifizetjuk az arat.Akkor volt az a pillanat hogy akkor en koltozok.Szerintem akkor kezdtem el talan masik csaladott keresni.Huuu menyit lehetne meg irni sokat lenyeltem nekik tul sokat 1,5evig.Sokszor nem tudtam ki a nehezebb a szulok,a gyerekek,a kutyak,vagy a kocsog 10csirkejuk,vagy a bolond nagy fiu aki mar csak fuves cigit szivni jart haza meg koszt csinalni.

Elvittek ugyan 5csillagos szalloba de a gyerekek szarra egettek minden hol akkar hova mentunk.

Na azert ezek nem minden napi esetek eleg extrem csaladok de a kulturalis kulonbsegek mindig is fognak viszanyt okozni.Nehez elfogadni egymas hulyesegeit az biztos.

Akkor beletrafáltam, a verekedés igen jellemző rájuk.

Ha nem dolgoztak miből éltek? Gondolom segélyből, az is jellemző.

Végül mennyi ideig maradtál?

Huh, nem semmi, egészen jól bírtad, én az első héten eljöttem volna.

Szörnyű milyen családok vannak. A nevekből ítélve nem négerek?

Nem vagyok rasszista, de négerekhez, indiaihoz, pakisztánihoz NE menjetek. Nem a mi világunk.

Oks, akkor leírom. Szóval... Egy 4 gyerekes családhoz mentem ki aupairkedni (2, 3, 5 és 10 évesek). Amikor megbeszéltük a feltételeket, és hogy mik lesznek a teendőim, akkor minden rendben volt, nem ígértek semmi extrát, nem volt az a túl szép, hogy igaz legyen érzésem, szóval teljesen nyugodtan vágtam neki Worcesternek. A fogadtatás kellemes volt, de aztán minden más borzalmas: reggel 6.30-tól 21.30-ig megállás nélkül dolgoztam, szombat-vasárnap is, egyetlen perc szabadidő nélkül. A legtávolabbi hely, ahova eljutottam, az a háztól 10percre eső játszótér. Minden napom így nézett ki: reggel 6.20-kor keltem, ébresztettem az 5 és a 10 évest. A 10 éves felöltözött egyedül, az 5 évesnek meg kellett mosnom az arcát (amiért fél órát kellett könyörögni, mert visított, ha csak a fürdőszoba közelébe kellett mennie), aztán felöltöztetni, kivasalni a haját (!), összekészíteni az iskolatáskáját. Reggelit adni a két nagyobbiknak, és míg esznek, addig uzsonnát csomagolni nekik, vagyis hát packet lunch-ot. Aztán apuka + anyuka elvitte őket a suliba kocsival, addig nekem a 2 kicsinek csinálnom kellett reggelit, és megetetni őket, mire hazaértek, utána fürdetés, öltöztetés, mosogatás, rend rakás a szobákban, porszívózás, felmosás - míg anyuka + apuka kényelmesen reggelizett. Aztán a szülők elmentek vásárolgatni, nekem otthon hagyták a 2 meg a 3 évest, akik üvöltöttek, amint feltűnt nekik, hogy anyuci + apuci nincs otthon. Semmit se lehetett kezdeni velük, képtelenség volt lekötni őket bármivel is 10percnél tovább. Persze közben vasaljak, teregessek, takarítsam a fürdőszobát, töröljem a port... Senkinek se tűnt fel, hogy pl. még nem reggeliztem, nem tudtam elmenni zuhanyozni, és még sorolhatnám. Napjában kb. 20x kellett felporszívóznom, és ez kicsit se túlzás! A szülők általában du. 1-re értek haza, akkor az anyuka nekiállt főzni (azt az egyet nem kellett csinálnom - nehogy már vmi ehető is legyen :D ), én meg indulhattam a játszótérre a gyerekekkel, majd 3-ra haza, megvárni a nagyobbakat, ebédet /vacsora/ adni nekik, a kicsiket megetetni, és aztán vissza a játszótérre (ha esett, akkor otthon kellett lenni a fedett teraszon). Este 8-kor ágyba tenni a gyerekeket, utána rendet tenni a teraszon + nappaliban + konyhában, és felporszívózni, felmosni, a megszáradt ruhákat beszedni. És mindezek tetejébe: a szülők ugye otthon voltak minden nap, egyik se dolgozott, ergó egy szabad pillanatom se volt. Folyton veszekedtek, ordibáltak egymással, sőt gyakran verekedtek is, volt, hogy a nyílt utcán. A gyerekeket is állandóan ütötték, leginkább a két nagyobbikat, mert ők az apukának csak a nevelt gyerekei voltak, és nem igazán szerette őket, folyton beléjük kötött, és ha vissza szóltak, vagy ha nem csinálták amit mondott, akkor repült a pofon. Pedig én imádtam a két nagyobbik lányt, mert annyira okosak és tüneményesek voltak, és ők annyira próbáltak volna segíteni nekem. Már az első 3 hétben rájöttem, hogy semmi se stimmel, mivel a fizetésemet se adták oda, mindig kitaláltak ilyen-olyan indokot, hogy épp miért nem tudnak fizetni. Nah, akkor elhatároztam, hogy hazajövök, de aztán pont akkor borult ki a bili, volt egy nagyon nagy botrány, és a két nagyobbik lány sírva könyörgött, hogy ne jöjjek haza, vagy hogy hagy jöjjenek velem, mert annyira féltek otthon. Felváltva aludtak velem, és ha nem voltak épp suliba, akkor szinte le se tudtam magamról vakarni őket. Aztán eltelt jópár nap, volt egy újabb verekedés, és leültem az anyukával beszélgetni, hogy sajnálom, de keressenek másik aupairt, mert én ezt nem bírom tovább. Kért, hogy ne jöjjek haza, majd megpróbálnak változtatni a dolgokon, és hogy ne aggódjak a fizetésem miatt, meg fogom kapni, ők egy nagyon becsületes Isten hívő család, soha senkit nem vágnának át. Eltelt újabb pár hét, semmi se változott, se nem kaptam pénzt, se nem lett szabadnapom, se nem csökkent a balhék száma. Úgyhogy elhatároztam, hazajövök. Az volt a kikötésük, hogy még minimum 2 hetet maradnom kell, mire találnak vkit a helyemre. Mondtam OK, azt már kibírom, de hát persze, hogy pont akkor tört ki az izlandi vulkán, és az én gépem volt pont az utolsó, amit még töröltek. Ők ennek nagyon megörültek, közölték, hogy amúgy sincs más a helyemre, és nem is akarnak senkit helyettem, maradjak, adjak még nekik egy kis időt, és rendbejönnek a dolgok. Nem mertem nemet mondani, mert tudtam, hogy akkor abban a percben kiraknak a fenébe. Így pár napra rá megmondtam nekik, hogy családi okok miatt haza kell jönnöm. Meg is vettem a jegyet, egy hét múlva repültem haza. De ez se volt zökkenőmentes, mert a hazaút előtti reggel a nő tök nyugisan közölte velem, hogy legyek szíves töröljem a jegyemet, mert sajnos nem tudnak elvinni Lutonba. Mondtam, hogy OK, nem érdekel, akkor megyek gyalog, vagy bárhogy, mindegy nekem, csak el innen. Nah, erre másnap reggel 7-kor kivittek Lutonba, de a gépem csak este fél 9-kor indult, iszonyú hideg volt, szétfagytam, mire Ferihegyre értem 40 fokos lázam volt, + jó kis hörghurut. :( Csomó cuccomat ott kellett hagynom, mert azt mondták, hogy csak úgy engednek haza, ha visszamegyek 2 hét múlva. Persze én tudtam, hogy eszem ágába sincs visszamenni, de féltem a pasitól, hogy engem is megütne, vagy kidobna az utcára /mert volt, mikor mondta, hogy szedjem a sátorfámat, és húzzak haza, ha nem tetszik a rendszer/. Mikor Lutonban kiszálltam a kocsiból, akkor közölték, hogy sajnálják, de a fizetésemet nem adják oda, majd csak ha visszamentem, mert most nincs pénzük. Számítottam rá, és már semmi se érdekelt, csak hogy ne lássam őket soha többet...

Hazaértem szerencsésen, leszámítva a betegséget. Pár napra rá kaptam ezt a levelet tőlük:

dear my petra

i miss you so much petra. i have a big problem zulekha told the school that i hit her so police arrested me but let me out on bail untill 14 of june they can arrest me again ,i really need you to come and help jeremy look after the children ,i only trust you so please let me know if you will come . i love you so much you are my oldest daughter even if i didnt give birth to you but you feel like my own. please please come i need you so much,i need someone to talk to. can you please atleast talk to me i have nobody to talk to apart from you and jeremy. i am so worried.

love you so much petra. i missing you terribly. i am lonely without you. see you soon

bye love from zabeen

Hát nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek...

Persze nem mentem vissza, eszem ágában sem volt, bár a 2 nagyobbik lány miatt nagyon fájt a szívem, mert felhívtak még titokban is... Azóta csak a 10éves lánnyal tudom tartani a kapcsolatot, mert őt végül elvitték nevelőszülőkhöz. A másik kedvencem, a kis 5éves Zainab, szegény még mindig otthon szenved. :(

És amik még voltak:

- szinte az összes cuccomat tönkretették, mivel folyamatosan a szobámban lógtak, míg nekem a házimunkát kellett csinálnom

- elhasználták a tusfürdőmet, saponomat, zsebkendőmet, mindenemet... nem győztem venni saját pénzen, és hiába dugtam el, kikutatták. Volt úgy, hogy az anyuka felment a szobámba, elvett 10db zsebkendőt, és azt tette a sültkrumpli alá... Volt, hogy a fogkefémet a gyerekek ágya alól szedtem elő...

- a két kicsi csoki és cukor függő volt, a játszótéren akinél csokit vagy cukrot láttak, odafutottak és elvették, betömték a szájukba

- ha vmit nem engedtem meg nekik, akkor földhöz vágták magukat, és visítottak

- ha fürdeni kellett, üvöltöttek, össze-vissza fröcsköltek stb.

- a játszótéren folyamatosan visszafelé másztak a csúszdába, az ott lévő szülők meg velem ordibáltak, hogy milyen hülye gyerekek ezek, nem értik azt a szót, hogy NEM... mert látták, hogy mi a szitu, ha vmit nem engedek

- volt, hogy hazafelé menet rájött a 3 évesre a hiszti roham, lefeküdt az úttestre, és kapálózott, ordított, ha fel akartam szedni, akkor csípett-rúgott-harapott. Ha nem volt kedve sétálni, és én meg nem akartam cipelni - mert 2 gyereket egyszerre képtelenség - akkor ugyanezt csinálta

- a 3 éves folyton ütötte, meg a haját tépte a 2 évesnek, és mindig az a játék kellett neki épp, amivel a tesója játszott... ráncigálta ki a kezéből, és kiabálta: "it's mine"

- éjjelente átlag 2x felsírt mindkét kicsi, olyankor mindig nekem kellett felkelni hozzájuk, + lemenni tejet melegíteni, vagy teát csinálni

- kézzel ettek mindig mindent, a szőnyegen ülve - nah, én erre nem voltam hajlandó, ezért is kaptam mindenféle szidalmat...

Egyszóval POKOL...

A legszebb az egészben, hogy az utolsó héten tudtam meg, hogy a pasi (az apuka) kezelés alatt állt agresszió miatt, + hogy 1 év alatt én voltam a 6. aupairük, + hogy igazából 5 gyerekük volt, de egyet (a legnagyobbat) már elvették tőlük, mielőtt még kimentem volna.

Azt se értettem, hogy a két kicsi haját miért fésülgetik olyan szorgosan, és akárhányszor rákérdeztem, mindig csak azt mondta az anyuka, hogy mert koszos. Utólag derült ki, hogy tetvesek voltak, amit én is sikeresen elkaptam, mivel hogy folyamatosan az ágyamba fetrengtek stb. - közel 30ezer Ft-omba került, mire sikerült kiírtani a derékig érő hajamból... :( /a két nagyobbiknak azért kellett minden reggel kivasalni a haját, hogy a serkék elpusztuljanak - ezt végül a kis 5 éves magyarázta el, az utolsó napomon/

Nagyvonalakban ennyi...

Mindezek ellenére optimista vagyok, és ezek senkit se ingassanak meg, ilyen genyó család nem létezhet mégegy a világon... :S