Asperger szindróma - Miért betegség és egyéb gondolatok... (beszélgetés)

Igazatok van, a beszélgetés sokat számít, meg hogy utána néz az ember. pl. szemkontaktus kerülése. Többször rápirítottunk a gyerekre, hogy nézzen a szemébe akivel beszél. Ő meg sokszor még oldalra is fordul, úgy beszélget. Most, hogy tudom, hogy ez is egy tünet, egész másként látom a dolgot. Persze így is figyelmeztetem, csak sokkal türelmesebben.

Az én férjemet is sokan bunkónak tartják, régebben én is sokat piszkáltam bizonyos dolgai miatt, de mióta olvastam sokat az Aspergerről, ,sokkal könnyebb az elfogadása.

Bejelentkeztünk vizsgálatra, kíváncsian várom.

Az én férjem is Aspergeres, de valahogy nála nem érzem olyan fontosnak diagnosztizálni.(Ő egyébként elfogadja és különösebben nem foglalkozik vele.) Megvan már a saját élete, elfogadtam ilyennek és kész.

A gyereknél viszont talán még sok dologban lehet segíteni.

Egy felnőtt ember már nehezebben változtat, az ő gyerekkorában még nem diagnosztizáltak ilyesmit, szerintem ott már az elfogadáson kívűl nincs mit tenni.

Lehet a férjedet diagnosztizáltatni, de minek! Sok aspergeres legalábbis így gondolja, elég, ha ő tudja magáról, minek ezt pszichiáterekre bízni, sokan közülük elég sokat tudnak ártani ártatlan pácienseiknek... Egyébként azt hiszem, az aspergereseknek is két tábora van ebből a szempontból. Vannak, akik elfogadják azt, hogy aspergeresek, és reflektálnak is rá rendesen, ennek a kontextusában élnek, kutatnak, boncolgatják önmagukat. Vannak olyan aspergeresek, akiket ez nem érdekel, olyanok amilyenek, fogadjuk el őket így, vagy pedig el is utasítják a cimkézésüknek még a gondolatát is.

Ha a férjed nem tudja elfogadni, hogy aspergeres, akkor talán ne erőltesd. Legfeljebb próbálj a kezébe adni vagy felolvasni részleteket erről szóló írásokból, hátha ráharap. Lehet nézni filmeket, Temple Grandinról pl., olvasni Donna Williams-ot, Szeth Henriettet stb. (bocsánat, ha rosszul írtam a neveket). Sokan ugyanis büszkék rá valamilyen értelemben, Mozart, Einstein, Andy Warhol -mindannyian asperger gyanúsak).

Szia!

Bocsánat, hogy csak így beugrottam, most nézek körül itt a fórumokban.

Tudomásom szerint Budapesten az Autizmus kutatócsoportnál végeznek felnőtt-diagnosztizálást. Itt a honlapjuk: [link]

Viszont sajnos már pénzt kérnek érte, nem is keveset, és nagyon nagy a várólistájuk (ált. egy év).

A nagyobbik lányom autista.

A többi kérdésedre talán a többiek válaszolni tudnak...

Nagyon örülök ennek a fórumnak.

Tanácsot szeretnék kérni 9 éves fiammal kapcsolatban.

Az Asperger-szindróma enyhe tüneteit tapasztalom nála.

Nem tudom, hogy elvigyem-e egy vizsgálatra, attól tartok, hogy betegségtudatot ébresztek benne.

Ami miatt mégis tanácstalan vagyok az az, hogy nagyon jó képességű, kitűnő tanuló. Azonban olvastam olyat, hogy ez esetleg később megváltozhat.

Ő is sok dolgot szó szerint értelmez és attól nem tud eltérni. Egyelőre ez nem okoz gondot a tanulásban, de hallottam olyanról, hogy felsős korban a sok új és nehezebb tantárgy miatt ez gondot okozhat.

Ő egyébként egy nagyon barátságos, kommunikatív gyermek. Mint írtam jól tanul, kifejezetten jó zenei és előadó képessége van.

A tünetek, amik észlelhetők:

gyakran foglalkozik egy dolog részletével és sokat tud róla beszélni, kórosan bőbeszédű és nem veszi észre, hogy ez másokat érdekel-e vagy sem, mozgáskoordinációs zavarai vannak,

Nem érzi a nyelv finom árnyalatait, szó szerint ért mindent, nem mindig érthető a beszédének a logikája, „csak úgy” felhoz egy témát, nagy szókinccsel rendelkezett már 2 évesen, kis zseni volt, nem tud csevegni, csak konkrét témákról beszélni, bár sokat beszél, mégis nehezen teremt kapcsolatot, nehezen köt barátságot.

Tehát abban vagyok bizonytalan, hogy érdemes-e diagnosztizálni ezt az állapotot, esetleg betegségtudatot, vagy másság tudatot keltve a gyermekben, amíg nincs nagyobb probléma.

Viszont nem lesz-e már késő, ha esetleg később tanulási problémái lesznek?

Örülök, hogy van egy futó aspergeres fórum, mert a téma nálunk méltatlanul el van hanyagolva. Nekem van egy-két saját tapasztalatom róla, amelyeket szívesen megosztok, hátha másnak is segítek vele, de nem szabad soha semmilyen tanácsot készpénznek venni, mert annyiféle megnyilvánulási formája lehet, hogy mindegyik különböző megoldást igényel.

Mondok egy példát. Tegyük fel, hogy valakivel teljesen normálisan lehet beszélni, valami 'konkrét' témáról. A pszichológus azt mondja, hogy teljesen jól kommunikál, semmi baj nincs vele. Persze, hogy nincs, mert kap egy fókuszált figyelmet. Viszont képtelen arra, hogy baráti társaságban, beszélgetésben megtalálja a helyét, mert ott nincs 'ügy', mindenki csak a beszélgetés kedvéért beszélget. Itt a példában szereplő ember el van veszve, nem talál közös témát. Ha valaki odamegy hozzá és elkezd vele egy őt érdeklő témáról beszélni, akkor feléled, és már nincs elveszve.

Ezzel az a baj, hogy ez a hiányosság megfosztja őt attól, hogy fel tudjon oldódni. Valószínűleg szeretne barátkozni, csak nem találja meg a módját, egyre jobban elszigetelődik és ez halmozódó feszültséget kelt benne.

Kedves heffernan!

Segítségre lenne szükségem. Kérlek jelentkezz e-mailen. modenildi@hotmail.com

Köszi

azért picit vitatkozom. a lányomnál az a tapasztalat, hogy mérhetőem magas az intteligenciája, kiemelkedő.

minden megmarad a fejében kép és hang is és bármikor elő tudja hívni. hogy tudja-e alkalmazni az majd kiderül, ha odakerül, de az óvodában amikor kell előkerül és használja.

Érdekes, amit mondasz... Asperger-szindrómás gyerekekkel foglalkozom, az általános kérés pedig szinte mindig az, hogy a pedagógus írásban kérjen számon, mert az Aspergeresek szóbeli kifejezőkészsége nehézkes, sokszor alakilag sem épp.

Te pedig éppen az ellenkezőjét kérnéd; ebből is látszik mennyire széles spektrumú rendellenességről van szó.

Egy félreértés eloszlatása: az aspergeresek nem "mini-zsenik", legtöbbjük általános intelligencia-hányadossal rendelkezik. Általában egy-egy dolog iránt érdeklődnek, de az iránt a legapróbb részletekig. Pl.: futballmeccsek eredményeit tudják az elmúlt 100 évre visszamenőleg, ám maga a futball, a játék nem érdekli őket. Számok, adatok megmaradnak a fejükben (ha megmaradnak), de ennek semmi köze a valódi tudáshoz (legtöbbször). Nem "funkcionális" az ismeretanyag - semmit sem lehet vele kezdeni.

Azok a gyerekek, akikkel én dolgozom, nem mutatnak érdeklődést adatok, számok iránt, a szindróma jelei leginkább viselkedészavarban és a szociális interakciók nehézségében mutatkoznak meg.

Egyébként "normál" általános iskolába történő integrációval foglalkozunk.

Szia!

Köszönöm, hogy válaszoltál. Minden tanárával beszéltem már és a Különös gyerekek cimű könyvből kis jegyzetet is irtam nekik. Ezentúl már nem tudom mit tegyek.

Tanácsot szeretnék kérni. Most 10 éves a kislányom akit az osztálytársai mindennap piszkálnak, bántanak. 1 évvel ezelött diagnosztázálták nála az Asperger szindromát. Azóta új iskolába járunk. Kis létszámú osztályba, de normál iskolába.

Nem tudom mit tegyek. Elmondjam az osztálytársai szüleinek, hogy mi a helyzet? Hátha igy máskép tekintenek a lányomra és hatnak a saját gyermekeikre is.

Ti, hogy oldottátok meg az ilyen helyzeteket?

Válaszotokat előre is köszönöm.

Örülök, h. valamelyest megnyugtattalak. :)

Ha van még kérdésed, szívesen válaszolok.

köszönöm. megnyugtattál kicsit. az én 6 évesem már most önálló tisztálkodás témában, és már most meg tudná oldani a bevásárlást, ha hagynánk-szeret is enni. így az önálló élettől nem féltem nagy korában, csupán attól, hogyan fog az élethez ,társasághoz viszonyulni.

de jó volt kívülálló szemével olvasni valakiről!

Kb. 20-22 éves volt akkor, egyetemre jár, amit teljesen úgy végez, mint bárki más.

Miben érzékeltem a másságát... máshogy álltam hozzá kezdettől fogva, mivel tudtunk a betegségéről.

Zárkózottabb, mint a többiek, nehezen nyit, viszont ha valakivel közös témát talált, utána már ahhoz az emberhez nyitottan közeledett. Ami furcsa volt, h. nehéz volt vele abbahagyni a beszélgetést, mivel ha egyszer rákezdett, h. valamit mondjon, utána nehezen hagyta abba, rengeteg a közlendője. + feltűnt, h. nem néz annak a szemébe, aki beszél vele.

Rettentően intelligens, az általa érdekesnek tartott dolgokról jóval többet tud, mint az átlagember.

A megszokott dolgok kellenek az életébe, jó, ha kialakul egy kötött napirendje, amit akkor is tud folytatni, ha kollégiumba kerül.

Sok dolog, ami másnak természetes, mint pl. a fogmosás, napi fürdés, nem ment neki automatikusan. De miután egyik lakótársam beszélt vele, utána már nem volt ezzel gond. Tehát a tisztálkodási tevékenységek is benne kell, h. legyenek a napirendjében, hogy kollégiumba kerülve ne legyen ezzel probléma.

Volt, hogy nem szedte a gyógyszereit, ilyenkor vhogy agresszívabb volt a megjelenése, de nem bántott senkit.

Szerintem, mielőtt kollégiumba kerül, jóval előtte rá kell "szoktatni" az önálló életre, hogy fel tudjon kellni időben, bevegye a gyógyszereit, megreggelizzen, bevásároljon és ennivalót készítsen magának, ilyesmi. Vizsga előtt pl. rá kell telefonálni, hogy ne felejtsen el bemenni, hasonlóak.

Itt a nevelők is segítettek neki, figyeltek a gyógyszereire, lement hozzájuk enni. Ha rápörgött a tanulásra, simán kihagyta volna a napi összes étkezést, így viszont figyeltek rá.

A kávé szerintem nincs rá jó hatással, ezügyben "be kellett csapni", azaz a sima instant kávé üvegében koffeinmentes volt.

Legyen mindig mit ennie, mert hiába volt rá pénze, csak akkor ment boltba, ha valaki elhívta magával. Ilyenkor rendszeresen előfordult, hogy más kajáját ette meg. De mindig csak egyféléket, pl. joghurtot. Ha beszéltünk vele, bocsánatot kért, nem nyúlt hozzá. De pár hónappal később a szalámikra járt rá, ilyenkor újra szólni kellett neki.

Abból a szempontból nehezebb volt, h. náluk otthon nem től rózsás a helyzet, szülei nem tudtak vele megfelelően foglalkozni, felkészíteni az önállóbb életre. De már abban a 2 évben is rengeteget fejlődött ebből a szempontból, amíg ott laktam, tehát fel lehet készíteni rá. Csak úgy kell hozzáállni,h. ami nekünk természetes, neki nem, de egy beszélgetéssel helyre lehet hozni a hiányosságokat.

mennyi idős volt amikor együtt laktatok?

miben érzékelted legjobban a másságát?

mi volt a legnehezebb vele?

miben tűnt nagyon jónak?

Szia!

Egy autizmussal foglalkozó kutatásban veszek részt az SZTE doktori iskolájában. Egy teszt kitöltésére kérlek. Az angol AQ tesztet fordítottuk le, ami az Asperger-szindrómát szűri. A kitöltés után a pontszám megjelenik a weboldalon. Érdemes szülőknek is kitölteni, mert az autizmus egy része a géneknek köszönhető. Ki lehet tölteni a gyerek nevében. A kérdés elé oda kell gondolni: " Hogyan

látja a gyereke..."

A teszt:

[link]

Előre is köszönöm a kitöltést :)

Kobres

Sziasztok!

A nagylányomról msot derült ki, hogy aspergeres. 6 éves, iskola választás előtt állnuk, és így elég nehéz helyzetbe kerültem.

Minden tapasztalatnak örülnék, de minden más is érdekel.

Köszi!

A kisfinál 2 évesen diagnosztizálták az autizmust.Azóta rengeteg fejlesztésen jártak,a Koraitól kezdve a zeneterápia,stb.Most már óvódás,speciális oviba jár,de kb. egy éve már sejthető,hogy ugyan autista még mindig (mert már gyógyitható!!!!),de aspergeres,ami azért vhol egy jó dolog,illetve ebben a témában egy jobb dolog.Az aspergeresek a minizsenik,lásd Einstein és sok-sok híres festő is például :)

A zenére mindig fogékony volt,de érdekes,hogy egész pici korától fogva visszadudolt minden dallamot első hallás után!Aztán megtanult magától számolni,de hogy!!Ezerig oda-vissza,összead-kivon,szinte számológép sebességel!Ismeri az órát,de ezt is úgy,ahogy sok idősebb gyerek sem.

Sorolhatnám még,rengeteg érdekes dolgot tud.De még mindig 1/3-ban beszél,de már egyre kevesebbszer.Jövőre megy suliba,és ha így folytatja,nem lesz kérdés,hogy egészséges gyerekekkel együtt!!