Apás szülés és válás (beszélgetés)

En fentartottam a lehetoseget hogy kimehet a ferjem ha nem birja de vegul ez szoban sem jott. Ha megis kiment volna valoszinuleg rosszul esett volna hogy magamra hagyott. En ugy ereztem volna hogy cserben hagyott. Meg hogy en csinalom a munka nehezebb reszet, nehogymar o meg arra sem kepes hogy velem maradjon es tamogasson.

De szerencsere nem ment ki, sot tiszta izgalomban volt a kitolas alatt is :-)

"Igen,viszont ahogy a (normális) Anyának egy gyönyörű élmény"

Ebben bizony benne van, hogy akinek nem gyönyörű élmény az nem normális.

"Egy normális kapcsolatban a szülés a leggyönyörűbb élmény,"

ezt írtad, nem csak én kaptam rá fel a fejem... szia.

azért engedtessék meg, hogy sokunknak meg nem a szülés a csodálatos élmény. Nekem sokkal csodálatosabb, igen, az a pillanat amikor láttam a férjem kezében a kisfiam pl, és egymásra bámultak. Vagy amikor meghalottam a kislányom lélegzetvételét végül.

Maga a szülés marhára nem votl csodálatos. Bár mindkettőben volt némi csoda a dokik szerint:) egyik kézzel előre jött, a másik meg beragadt, és végül egyiknél se lett semmi baj, nem kellett semmji utókezelés, se nekem se nekik. Én örülök hogy egészségesen túllettünk rajta, ez volt a léyneg, erre készültem. Nem csodára. a csoda maga a ygerek max. nem a szülés.

De mondom nem kell egyetérteni, csak ne mondjunk már olyanokat, hogy jajj akinek nem csoda bla bla, meg ilyen olyan élmény... nekem egyáltalán nem ezek voltak a nagyon nagy dolgok az életemben a ygerekeim kapcsán. ezer dolog van mostmár amire ők is emlékeznek és közös élmény, azok sokkal nagyobbak.

De ettől még lehet valakinek ez a csodálatos meg éteri , ejg akármiylen. Csak ne legyen már kötelező... meg nem normális akinek nem csodálatos.

Igen, a vajúdás az nálunk is lazább hangulatú volt (nekem pont mindig ez volt az a rész, amikor még röhögtem is kínomban mert nem voltak erősek a fájásaim, egyik alkalommal sem). Pl. A legutóbbin, amikor vajúdtam, azért röhögtem, mert jobban nyavalygott a férjem a cipője miatt, mint én a fájások miatt (később az ápolók adtak is neki egy papucsot:DDD). Meg ugye jó így 2 fájás közben a másik vállára hajtani a fejünket, persze, ez a része szerintem sokaknak szép emlék, az tuti.

Amit egy apás szülésben jónak tartok (erre csak utólag jöttem rá), az a fajta cinkosság érzés, ami akkor jön, amikor már kitisztul benned, hogy "undorítósága" ellenére a szülés nem undorította el tőled, vagyis ez az ősbiztonság-szerű érzés, de ezt sem mindenkinek dobja a gép, ezért csak csínján mondom, aki átélte, tudja, de lévén nagyon különbözőek vagyunk, nők is és férfiak, nem mindenkinél esik meg.

Sőt, nagyon sokszor előfordul az is, hogy maga a nő nem bír a gyereke apjára ránézni és meg fogja csalni mással (akivel ugyanolyan jó a szex, mint az anyaság előtt, vagy jobb), és akkor ugye megérti annak a jelentőségét is, hogy felesleges ezen a szülés ELŐTT kattogni, hogy a pasit ez elundorítja, mert történhet a nővel is. Totál felesleges izgulni, gyerektelen párok is szétmennek. Ha nincs kapocs, nincs kapocs és kész, nem is lesz. Ha van, ezt egy szülés nem szakítja szét (több sem, mert ha igen, ott nem is volt összetartás).

Ma egy kicsit átesett ez a dolog a ló túloldalára. Pár éve még szóba nem került, hogy bemehet az apuka, mára meg már szinte "kötelező". De nincs meg igazán a kultúrája, a visszautasítás lehetősége.

Az férjem bírja a fájdalmat, a saját sérüléseit a műhelyben saját kezűleg összevarrja. De azt meg nagyon nem bírja, ha más szenved. Az első gyereknél még nagyon fiatalok voltunk, tulajdonképpen lemaradt a szülésről, mert jött, de én gyorsabban megszültem. Igazából asszem ez volt a jó. Nekem jó volt az orvosommal, imádtam, velem volt. Aztán a többinél meg már jó indok volt, hogy ott a nagyobb gyerek. A negyediknél, amikor már más orvosom volt, meg nem is voltam jól egészségileg, akkor jó lett volna, ha bejön, de akkor végre kimondta, hogy ő ezt nem bírja, nem szeretné. Akkor ez nem esett túl jól, de az meg igen, hogy ki mert mondani, őszinte volt hozzám. Utólag meg örülök is, hogy így alakult, jó volt ez az orvos is, segített.

Egyébként én nem tudok családtagok jelenlétében olyan felszabadult lenni, jobb nélkülük.

Ha akajra mind a két fél, hogy bent legyen apuka, tök jó, hogy már lehet. De nem kényszer, és csak azért, mert a szomszéd, meg a sztárok úgy szültek, nem kell. A bölcs asszony meg ilyenben elfogadja a másik ember hozzáállását, és nem áll neki hisztizni, hogy de Ő, meg a Gyerek, meg mittomén..

A válás viszont tuti nem emiatt volt. Még ha érte is a férfit emiatt stressz, akkor kultúrember elmegy egy agyturkászhoz, párterapeutához és feldolgozza ezt...

Ha meg csak jó kifogás kell...

Nekem nem a szülés volt a leggyönyörűbb élmény, de ettől még normálisnak tartom magam (pl megmosolyogtat, amikor az "orgazmikus szülés" kifejezéssel találkozom...)

Nem kell ódákat zengeni róla és nem kell mumusként beszélni, hiszen a nagyobb megpróbáltatások úgyis utána lesznek, a gyereket fel is kell nevelni, aggódunk értük, örülünk velük, stb.

Én úgy gondolom, hogy csak egy pont az életben és nem hiszem, hogy bűnbak lenne egy kapcsolatban, mert rengeteg ember szétmegy, akiknek nincs is gyereke, akiknél császár volt, akiknél hüvelyi szülés volt, akiknél apás volt, akiknél apátlan volt, akik csak gyerekek után ismerkedtek össze (és más gyerekét szülte a nő), akiknél az egyik nem is akar gyereket, akiknek nem lehet, akiknek túl sok év próbálkozás után lett, akiknél baleset volt...

Komolyan, annyi oka lehet 2 ember párkapcsolatának a véget érésének, hogy pont egy apás szülés az csak egy a sok közül. Sz.r lehet azoknak, akiknek ezzel kell indokolniuk egy válást, de mint először is írtam, minek megy be valaki, aki nem bírja? Mi nem hiányozhatunk, de ők legalább választhatnak. Másrészt lehet, hogy volt ezeregy más probléma is az ilyen kapcsikban, csak nem akarnak beszélni róla, és esetleg az apás szülés csak egy utolsó csepp volt, lehet, hogy enélkül is otthagyták volna egymást. Nem tudhatjuk, más info nem volt.

"Egy normális kapcsolatban a szülés a leggyönyörűbb élmény,nem pedig undorító."

akkor sokak kapcsolata nem normális! ;) :O :)

Ok undorítónak nemt artom a szülést, de hogy a szülések lennének a kapcsolatunkban a leggyönyörűbbek?? hááátttt..... öööööö.... nem tudom... totál jó, hogy kinntlettek a gyerekek.. de valahogy összehozni őket szebb, mint megszülni:D

Nálunk is van, én is végig néztem!:DDD

De a címe 24 ore sala da parto, és még van 2-3 ilyen sorozat. Ezért sem akartam, hogy bejöjjön... Amúgy mondta is, hogy hülye vagyok, hogy már előre szadizom magam:)