Apa? Sokan így szólítják párjukat...ez ciki nem? Nekem apa az aki az apukám.... (beszélgetős fórum)

"de szerintem sok nőnek ez egyfajta jelző, hogy az apa a főnök..nekem azt sugalja ez a szó ha egy kapcsolatban hallom..."

Szerintem ez a butaság!

Legalább is én nem így nőttem fel. Nálunk nem volt főnök, és a saját házasságomban sincs. Mi CSALÁD vagyunk.

ki az a Béla???

:DDDD

Nálunk apa és anya megszólítás van. Nem öreges, csak a gyerekek miatt már megszoktuk.

A mi kapcsolatunkra aztán mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy rutinkapcsolattá vált volna. Sőőőőt. Attól, hogy nappal apa és anya vagyunk, éjszakára még átváltozhatunk férfivá és nővé. És garantálom, hogy nem úgy élünk mint két öregember, pedig már több mint tíz éve apázzuk, anyázzuk egymást.

Előfordul, hogy elfeledkezve magunkról egymás keresztnevét mondjuk. Utána a gyerekek napokig így szólítanak bennünket, főleg, amelyik épp beszélni tanul. Az pl. vicces először, de amikor már negyedjére úgy szól, hogy: Annus, kérek teát!, nem tudok nevetni. Én szeretek anya, anyuci lenni. És nem csak a gyerekeknek.

Nálunk pl. még a szüleim is anyának hívnak a gyerekek előtt, én ebben sem találok hibát. Ha nincs gyerek a közelben, akkor kislányom, vagy Annus vagyok, de, ha ott vannak, akkor pl. még apukám is anyának hív.

Engem azzal együtt szokott "zavarni", mikor kisgyerekes anyuka elfelejti az "én" személyes névmást, mindent többes szám első személybe tesz, és ha gyerek sehol, akkor is csak apa van, Béla eltűnt.

Persze, valójában tök mindegy nekem, de magamban megjegyzem, hogy ez is elvesztette az identitását.

Egyébként a képekhez is ugy irom oda ha valahová feltezsem,hogy Anya+Apa,Apa+Rolcsi stb...stb...

nem látok benne semmi "ferdeséget" ebben sem

Szerintem ha a kapcsolat színessége/szürkesége azon múlik, hogy hogyan nevezzük egymást, az már régen rossz!

Elég régóta vagyunk együtt ahhoz, hogy ellaposodhatott volna a kapcsolatunk. De valaki - a szürke, rohanó hétköznapokban - mindig a fejéhez kap és tesz valami olyasmit, amitől felfrissül a dolog (3 gyerek mellett!!!).

Első szava a fiamnak a vaúúú volt, a kutyára mutatva, vagy ha ugattak a kutyák - fél évesen. A második a szisz (cica).

A mama, apa, baba, papa majd egy évesen. Anya meg 15 hósan hagyta el ajkát (mondjuk inkább nyanya volt)

wow, igen?

Erdekes osszefugges.

Én soha nem hívom/hívtam Apának a párom, sőt a keresztnevén sem szólítottam soha,(inkább csak becézgetjük egymást, ő sem mondja nekem soha hogy Anna vagy Annamari, tök fura is lenne), viszont a naplómban ha róla írok, van hogy azt írom hogy Apa...de csak a kisfiam miatt szerintem. EGyébként nem mondanám neki "élőben" soha.

Szerintem nem is tudja, hogy itt így írok róla:D

Mi anyázunk és apázunk. Szüleimet mamázzuk, papázzuk, nagyszüleimet dédikézzük. Nekünk természetes. Nem tartjuk cikinek.

Persze a ritka kettesben töltött idő nem anyázással telik. :D

Sziasztok!

Míg nem volt gyerekem nem értettem Anyumat miért hívja Apumat Apának,majd Papának!

Mikor meglett a lányom férjemet Apának szólítottam de csak úgy hogy ha a lányomhoz beszéltem,vagyis ha lányomhoz kértem Apa gyere ide,egyébkét becézem.

Jelentem fiatalok vagyunk!

Szerintem ez attól is függ hogy ki mit hall lát a családba!

sőt :) van az ismerősök között egy pár, akik mielőtt összejöttek volna (most már házasok), már akkor évekig anya és apa néven szólították egymást. úgyhogy élő példa arra, hogy nem igazán függ össze az ellaposodással.

minden esetre ha nálatok a másik véglet vált be, hajrá, ettől egyáltalán nem lesz semmi sem rosszabb :)

Jellemzően családcentrikusok által használt név/megszólítás.

(Amúgy engem ku*vára zavar az ilyen kontextusú apázás/apuzás/stb., de ez mellékes, és bárkiével egyenlő értékű vélemény.)

Hát,és papának hívom,Ő meg mamának:)

Jól van ez így....

Ha társaságban vagyunk,akkor természetesen van nevünk is :D

Ha otthon a nevemen szólít,akkor komoly a dolog,valamit akar :D