Anyukák közti barátság-ha nem tetszik ahogy viselkedik? (beszélgetős fórum)

Teljesen igazad van...és annyiszor megfogadtam már...de valahogy a nők között (főleg az ún.játszóteres beszélgetéseknél) az a baj hogy valahogy mindig a másik kibeszélése felé kanyarodik a téma :((( És ez borzasztó. Én igyekszem mindig olyat hozzászólni amivel enyhítem a dolgot, de mondanom se kell, ezzel nem vagyok túl népszerű:(

Pl. múltkor is egy anyukáról volt szó akit elhagyott a férje és akkor vki megjegyezte h nem is csodálja mert hogy elhagyja magát a nőci...és akkor mondtam h hát lehet ám h alig van pénzük és azért...

persze ilyenkor kicsit megfagy aa levegő hogy miért nem szólok be én is jól...

de én annyira nem szeretem ezt:((

Az a baj, hogy ez már lejárt lemez. Amit mondtál, azt már nem tudod visszaszívni. Ha a hátad mögött ki akar tárgyalni, akkor megteszi ígyis-úgyis, akár jóban maradsz vele, akár hanyagolod.

Figy, minden csoda 3 napig tart, és minden pletyi 3 napig érdekes. Kitárgyal-na puff neki. Eltelik pár hét és már senki nem fog rá emlékezni.

Keresd más anyukák társaságát, vele meg mondom ne vessz össze csak szimplán találkozz vele egyre ritkábban és egyre rövidebb időre.

És legközelebb ha valaki elkezd a háta mögött neked szapulni egy közös ismerőst, szólaljon meg benned a vészcsengő. Valamilyen okkal (a gyerekek mindig csinálnak valami rosszaságot) szakítsd meg a pletyiáradatot, hagyd ott az illetőt és továbbiakban nem barátkozz vele. Aki kibeszél másokat, az előbb-utóbb téged is ki fog vesézni másoknak :-)

Igen, ezt levontam...csak már olyan sokszor történt ez velem, valahogy rosszul csinálom, vagy nem vagyok jó emberismerő :(( Szóval hogy nem tudom megtalálni azt a szintet hogy felületesen jól ellegyünk, de ne is engedjem közelebb de ne is utáljon meg...azt hiszem nekem is kéne egy kapcsolatok kezelése című tréning :(

Az is a baj amúgy hogy ugye itthon vagyok már több mint 3 éve és így beszűkült az agyam valahogy (nem tudom másképp leírni) szóval korábban rántottam volna egyet a vállamon hogy na és ha telekürtöli az utcát vele milyen gáz vagyok vagy milyen xarul nevelem a gyerekeimet (ami amúgy tudom h nem igaz) aki elhiszi az annyit is ért...

De most valahogy számítani kezdett, hiszen ez az összes kapcsolatom a külvilággal. ( a szomszédság és környékbeli kismamik).

A gyerekek cukik-most. Aztán nemsokára ők is a szüleihez hasonló módon kezelik a problémáikat. Kell ez neked???

Különben ismerős szitu-egy közelben lakó kismamival kerültem bizalmas viszonyba, aztán az első olyan mondatom után, ami nem nem tetszett neki az összes ismerősünknél megpróbált lejáratni-olyan dolgokat adott a számba, ami azt soha le nem hagyta...nagyon kínos volt. Az más kérdés, hogy akik ismertek mindkettőnket, azok átláttak a szitán, nem dőltek be a mocskolódásnak.

Ebből a szituból nehéz kimászni-én mindenképpen azt mondom, hogy ne olvass be neki, ne konfrontálójd-maradj velük továbbra is barátságos de távolságtartó.

Hosszú távon ezzel teszel jót magadnak és a gyerekeidnek is.

Egy dolgot azért vonj le magadnak tanulságul (én ezt tettem): alaposan ismerd meg a következő barát / barátnőjelöltet, mielőtt beengeded őt az otthonodba, az életetekbe.

Itthon vagyok, de márciustól megyek vissza dolgozni. Már arra is gondoltam hogy addig "kihúzom" (de ez is milyen hülyeség már hogy barátom és akkor ezen gondolkozom hogy ki kell húzni odáig a jópofizást...) aztán úgyis lógni fog a belem kb. mivel 9 órás munka, a 2 gyerekem nem egy helyre fog járni oviba és bölcsibe így örülök ha élek majd nemhogy barátkozzak...

Ő nem dolgozik nem is akar visszamenni, (nem tudom hogyan élnek meg mert a férje elvileg nem keres olyan sokat) még akar a nőci gyerekeket. Egy 4 éves lánya van és egy 2.5 éves fia.

Hát igen ez az hogy rá voltam szorulva :(( Sajnos nem engedhetem meg a bébiszittert :( Meg hát az is elsőre idegen lenne a gyerekeimnek ... féltem volna egy tök ismeretlen 18 évesre hagyni őket (félreértés semmi bajom úgy alapban a 18 éves életkorral:) ) és azt hittem ismerem ezt az anyukát..de ezek szerint mégse elég jól.

Az a baj h azt érzem h ő nagyon jóban akar lenni velünk, túlzottan fontosnak tekint minket pedig ő aztán még kevésbé ismer engem mint én őt..

Igen ezt meg is mondtam már neki (mikor kérdezte mikor viszem át újra a gyerekeket vagy mikor kell vigyázni rájuk) és mondtam h nem vinném át mert aggódom h megint szemtanúi kell legyünk a konfliktusuknak...de erre még ő sértődött meg, hogy hát higgyem el h neki se jó hogy ilyen hülye a férje hogy igy veszekszik és én a barátja vagyok és akkor még a szemére is vetem h hogy viselkedik pedig ő nem tehet róla a férje a hülye..

Tenném hozzá ez sem egészen így van mivel ő is benne volt vastagon a vitában..

Szis! Szerintem csak azért, hogy mások ne gondoljanak hasonlóak ne sértsd meg és ne szakítsd meg a kapcsolatot vele ha amúgy jól kijöttök. Ritkítani kell a találkozásokat, ha nem illetek össze azt az élet úgyis megoldja. De azt se felejtsd el, hogy ő ott volt amikor szükséged volt rá.

Amúgy meg (tudom, hogy ha valaki egyedül van a gyerekkel és nincs segítsége akkor az átírja a szabályokat) szerinem a barátkozással kell fokozatosnak lenni. Akit nem ismerek elég jól annál nem hagynám szivesen a gyereket. De tudom, kényszer nagy úr...

Szia!

Szerintem mihamarabb keress más barátokat és akkor már arra is hivatkozhatsz, hogy más meghívásotok van. Vele így ritkábban találkoztok és ettől nem sértődhet meg. Megszakítani nem érdemes a kapcsolatot teljesen, annak nem lenne jó vége ha tényleg olyan sértődős.

Viszont ha olyan helyzetbe kerültök, amiről írtál, hogy veszekedés volt, annak nem kell kitenni a gyerekeidet, kézen fogod őket és hazamentek. Ha rákérdez, őszintén megmondod, hogy ebbe nem szeretnétek bele folyni.

Hát igen aztán ha meg összeveszünk, nézhetem hátra levő életemben az utálkozó fejét...:(( Meg még majd én fogom kellemetlenül érezni magam, tudom :(

Elmond majd mindennek és kibeszél gondolom, most is látok benne már ilyen tendenciát hogy kibeszél sok mindenkit...:(

Mindegy hát végülis nem az óvodában vagyunk..csak nem lesz egy jó érzés. Ráadásul haragtartó típus is.

Igen azt hiszem a fokozatosság tenne jót...bár úgyis vágná hogy valami baj volt...az a baj hogy a gyerekei meg nagyon cukik és ennek ellenére hogy milyen szüleik vannak, aranyosak és jól eljátszanak az én gyerekeimmel...

Meg amúgy ha épp nincsenek rosszban, a szülők is jófejek, viccesek, lehet velük nevetgélni,sütni főzni stb. csakhát ilyen hullámzó a dolog. Azt meg nem szeretném hogy még egyszer át kelljen élniük a gyerekeimnek hogy ők ott üvöltöznek meg csapkodnak...Így mások előtt..nem is értem :(

Ha meg szeretnéd vele szakítani a kapcsolatot, akkor miért izgat az, hogy megsértődik, ha megmondod neki a véleményedet?

Szerintem az lenne a legegyszerűbb, ha őszintén megmondanád neki mi a bajod:

vagy úgy megsértődik, hogy ő fogja veled megszakítani a kapcsolatot

vagy próbál változtatni

szóval te csak nyerhetsz, ha elbeszélgetsz vele...szerintem...

jó kérdés:) nekem is van hasonló, bár nem akarom megszakítani a kapcsolatot scak éppenséggel mindig mi megyünk( busz nincs, gyalog 25perc) , oké hogy 14hetes a második babával, de az ő fia most lesz 1éves mi meg még csak 9hósak vagyunk...:(((

3hétben 1szer taliztunk mert ő nem jön, ha megyünk vmerre menjünk arra ami tőlük nincs messze stb:(

de jó fej meg minden, csak úgy érzem egy oldalú a találkozás létrehozsáa:)

mondjuk mindig hív hogy menjünk...:D

ti sztem csak egyre kevesebbet talizzatok, mindig mond hogy sok a dolotok, és szépen lassan leszoknak talán hogy átmenjen stb...ha meg a lépcsőházban taliztok azt kibírod:)

Kedves Olvasók.

Kérlek segítsetek, hogy mit tennétek a helyemben.

Új lakókörnyezetbe költöztünk a férjemmel és 2 kisfiammal. Emiatt hátrahagytuk a rokonságot,barátokat.(több száz km-re vannak így félévente találkozunk kb.)Így megpróbáltam újakra szert tenni.Jóban lettünk egy szomszéd anyukával (mellettünk laknak az emeleten). Volt úgy, hogy rábíztam a gyerekeimet ha mennem kellett valahová, ő is hozta már át az övéit. A gyerekeimnek is jó volt kicsit a gyerektársaság.

Mi is sokat beszélgetünk,őszintén szólva jól esett kicsit felnőttel beszélgetni,pletykálkodni (a szó jó értelmében) és megosztani a tapasztalatokat.

Ahogy telik az idő viszont úgy tünnek fel dolgok, amik nem tetszenek nekem.Pl. agresszívan és néha csúnyán beszél a gyerekeivel, illetve a férjével is összevesztek múltkor de úgy hogy mi is hallottuk-láttuk. Van hogy oda is csapnak na nem úgy összeverekszenek, csak durván odacsapnak vmit, földhöz vágják a dolgokat stb.

Azonkívül sértődékeny is az anyuka, szóval nehezen tudom neki megmagyarázni mi nem tetszik.

Ti mit tennétek? Egy pár napja már nem engedem át a gyerekeket, meg nem megyünk át, de ez fel fog neki tűnni nyilván.Próbáltam neki finoman megmondani hogy mi nem tetszik, de csak besértődik rajta.

Ha megszakítom vele a kapcsolatot, akkor senki se lesz akivel akár pár mondatot válthatnék.

Elkerülni elég nehéz lesz mivel it laknak közel.

Őszerinte mi nagyon jó barátnők vagyunk, lépten nyomon hangoztatja is. Attól tartok emiatt sem tudok másokkal is kialakítani kapcsolatot, mert mások azt gondolhatják, olyan vagyok mint ő..:( Ilyen agresszív és kicsit közönséges...Pedig nem, de külső szemlélőként én is azt gondolnám hogy Madarat tolláról...

Mi a megoldás?

Elnézést ha hosszú lettem.:(