Anyukák közti barátság-ha nem tetszik ahogy viselkedik? (beszélgetős fórum)

Na nincs nekem bajom ezzel, örülök ha vki iyen aza tud lenni, de én nem. És az a baj hogy valahogy azt éreztetik az emberrel hogy óóó te szegény pára, még nem jöttél rá hogy milyen is a valódi anyaság...és amúgy furi mert ők is olyan zárkózottak..pár szót szóltak stb. pedig én is megpróbálkoztam hogy akkor nyitok feléjük...hát valahogy nem ment a dolog.

Nekünk is volt kendőnk mei tai -unk is, hazudnék ha azt mondanám hogy szerették a gyerekeim...

Nagyot nevettem, mert a mi közelünkben levő Ringatón is pont ilyen bio-anyukák vannak. Nem egy helyen lakunk? :-)))

Párszor voltam, de nem éreztem köztük jól magam. Én elég barátkozós vagyok, de mindenki olyan zárkózott volt.

És én is szoptattam-de otthon. A foglalkozás után a fél társaság előkapta a cicit (a már totyogók is odamentek anyához, pulcsi fel-állva szoptak) Biztos én vagyok hülye, de számomra a szoptatás elég intim dolog. Előfordult, hogy meg kellett szoptatnom a fiam a parkban a padon mert rákezdett az ordításra-de magamra kanyarítottam a kendőmet-aki nem figyelt nagyon észre se vette mit csinálok.

És én se kendőbe vittem a gyerekem-pedig volt és eladtam, mert a fiam utálta.

Na én is kicsit így fogok járni a barátnőimmel :) Ők hallgatták szegények az első gyerek, jaj sír, jaj fáj a hasa, jajistenem mit csináljak témakört:)))

És nekik majd csak most jön tervbe egyáltalán a gyermekvállalás szóval mire odajutnak már én arra se fogok emlékezni hogy hol is patentos egy body :)) :D

Persze, én is csak okoskodom :D

Gyerek mellett nehéz az új barátságokkal és nehéz a régiekkel. Nálam pont a régiekkel van a gond. Ők már rég túlvannak a gyereknevelés elején-én meg csak most kezdtem. Örülnek, hogy már nem a kaki-pisi-böfi szinten vannak a gyerekeik és nem is akarnak erről társalogni, rémálmukban se jöjjön elő (mondta 1x az egyik, szóval ne is beszéljünk róla-jól esett, köszi) Bezzeg én anno mennyit hallgattam pedig nem is volt gyerekem...ez van.

Ezen még nem is gondolkodtam. Biztos azért mert gyerekkorom óta itt élek, akik ideköltöztek meg ezek szerint jó természetűek vagy könnyen felvették a ritmust :-)

Igaz, én is városban tanultam, dolgoztam ott cifrább a helyzet.

Az előző hozzászólásodban is abszolút igazad van, csak próbáltam boncolgatni a helyzetet...

Hát igen...még ha mondjuk nem is kér bocsánatot de mikor felhozom mondjuk megígérte volna h nem fordul elő többet (még ha mondjuk nem is gondolja 100% komolyan) akkor is legalább a szándék hogy próbálkozik...meg hogy MEGÉRTI hogy nekem a gyerekeim a legfontosabbak...de nem, itt nem volt ilyen sajnos.

És ez a későbbiekre nézve is aggasztó hiszen bármi lesz én helyezzem őt és az ő lelki békéjét a gyerekeim elé??? Máskülönben megutál? Na neeem :(

Pont azért normális mindenki-vagy legalábbis igyekszik normálisan viselkedni-mert kisfaluban laksz. (én is egy nagyközségben éltem 26 évig) Ott ha valaki nem tartja be az alapvető normákat, gyorsan híre megy és kiközösítik. És ezt senki nem szeretné.

Nagyvárosban az emberek sokkal többmindent megengednek maguknak. Odébbköltözik 2 utcával, máris senki nem ismeri, tiszta lappal kezd.

Igen, lehet hogy elszakadt a cérna. De egy normálisan gondolkodó ember miután lehiggadt megkeresi a másikat és sűrű bocsánatkérés közepette elnézést kér, hogy ilyen helyzetbe hozta-pláne a gyerekei előtt! Aztán megígéri, hogy a szitu nem fog megismétlődni-összeborulás, puszi-puszi és újra szent a barátság.

Na, ilyesmiről itt szó sem volt. A szomszédasszony cseppet sem érezte úgy, hogy neki bármit is meg kellene magyaráznia, sőt, amikor a kismama szóvátette neki, hogy mégis mi volt ez, akkor még ő volt megsértődve. Én azt mondom hogy ez gáz...

Persze! Csúnya dolog,de még a számát is kitöröltem.

Végül úgy költöztek el,hogy el sem köszönt,csak láttam hogy cuccolnak. A férje egyszer sem fogadta a köszönésemet az utcán.

az nem szül jót ha valahol az anyagiak (vagyis annak a hiánya) szinre lépnek egy baráti kapcsolatban.

Ahogy olvaslak titeket rájövök, hogy milyen szerencsés környezetben élek (pedig 800 fős faluban lakom)

Nem tudom. És nem, nem vagytok szegényesek!! Én is valahogy ezen a szinten meg szeretném tartani a kapcsolatot nem csak vele, hanem úgy általánosságban más anyukákkal, mert amúgy meg sokat tudunk segíteni is egymásnak, ki hol mit szerzett be olcsóbban vagy milyen ötlete van dekorációra, kaja főzésre, gyerek szülinapra stb. stb...Több szem többet lát alapon..

de valahogy itt felénk mégis a legerősebb vonulat a pletyi.

Abban meg nem akarok részt venni, mert tudom h nekem milyen xarul esne (esik) ha engem beszélnének ki úgy h nem is imsernek és meg se tudom védeni magam.

Hát igen így már én is azt mondom, de mondom ennek csak egy hete voltam szemtanúja...előtte csak a jó részt láttam, hogy viszi őket programokra, mindent megad nekik amit lehet, játszik velük sokat (nemcsak kihajtja őket a játszótérre és kész). szóval eddig ezeket láttam...nem akarok belegondolni mi lehet zárt ajtók mögött :(

Köszönöm a válaszokat mindenkinek!!!

Én meg úgy látom, hogy pont a legfontosabbat nem adja meg ez az anyuka a gyerekeinek: a nyugodt, harmonikus családi légkört.

Aki mások-félig idegenek előtt így elragadtatja magát és ennyire nem tud viselkedni, az vajon mit csinálhat zárt ajtók mögött?

Na, ezek csak költői kérdések...de az tuti, hogy én azon igyekeznék, hogy a gyerekeimet többé ne hozzam hasonló helyzetbe.

Igen pont ez az amiatt nem érdekes hogy én nekem jólesik e felnőtt emberrel felnőtt dolgokról beszélgetnem, nem számít az hogy nekem ez jó e, ha közben a gyerekeim látják kárát...Nálunk is szokott vita lenni a férjemmel, igen, de hol nem. De sose a gyerekek előtt!!! Pláne nem csapkodok meg dobálom meg a férjemet a kezem ügyébe eső tárgyakkal..miközben a gyerekeim sírni kezdenek vagy bármi.

Épp ezért dilemmáztam (vagyis dilemmázott a fene:)) hogy ilyenkor nem számít a barátság mert a gyerekeim lelke sokkal fontosabb.

na és ezt már mondtam a csajszinak és egyszerüen nem érti....pedig amúgy egy anyatigris szóval mindent megtesz a gyerekeiért. Tárgyi dolgokban is meg odafigyelésben is.

Teljesen megértelek, de hidd el, nem mindenki ilyen!!!

Ebben a történetben az egy dolog, hogy mit fog rólad mondni-gondolni a szomszédasszonyod (bár ha alig ismersz valakit az új lakhelyen, akkor kinek tudna rólad pletykálkodni?) Felnőtt ember vagy, ezen a szitun bárhogy is, de túl fogsz lendülni.

Itt sokkal inkább a gyerekeid miatt kellene aggódnod. Miért akarod őket esetleg újra olyan helyzetbe hozni, hogy szemtanúi legyenek mások családi botrányának? Én ettől igyekeznék megóvni a helydben a gyerekeidet-hisz ők a legfontosabbak, nem?