Miért viselkedik így velem az anyám?...legszívesebben már meghalnék... :((( (beszélgetős fórum)
Látod az élet kiszámíthatatlan! :) És hidd el nem úgy vettem, hogy azt mondtad volna hogy ne dumáljak neked. :) Én tudom mi van emögött, vagyis hát a saját példámból kiindulva és is hasonló érzésekkel gondolok a dolgokra. Ezért értelek meg. És ne gondold hogy antiszociális lennél, sajnos a mai világban a "barátság" szó is átértékelődött. Nézz körül! Mindenki ott szúrja hátba a másikat ahol csak tudja.. Persze nem azt mondom ezzel, hogy nincsenek igaz barátok. Én sem nagyon bízom senkiben. Nagyon nehéz találni valakit, akiben feltétel nélkül megbízhatsz! Ne aggódj, aki átérzi a problémádat, tudja hogy milyen érzés ez neked, és természetes a reakció a düh. Ezért nem kell mentegetőznöd! Sőt szerintem az lenne a legjobb, ha kibeszélnéd, jelen esetben, kiírnád magadból az érzéseidet. Nekem segített valamennyit. Bármikor úgy érzed hogy nem barod már, nyugodtan írj! Priviben átküldöm az msn címemet, ha gondolod nyugodtan vegyél fel! Szerintem el tudnánk beszélgetni! :) Gondold át. Sajnálom hogy át kellett illetve át kell élned ezt, de talán ez még erősebbé tesz! Csak ne veszítsd el önmagad! Mert így ismeretlenül is úgy gondolom, hogy értékes ember vagy, hisz felismerted "anyud" hibáját! Ezt ne felejtsd el! Az én mamaikám is itt hagyott, nekem is ő volt a legdrágább.... nehéz elengedni tudom... és nem is fog menni soha... De légy erős és hidd el nem vagy egyedül!!! :)
Tudom,persze,persze.Sajnálom,nem úgy értettem,hogy nekem te ne dumálj vagy iesmi ,csak már olyan szinten ki vagyok akadva,hogy ha csak eszembe jut a téma,hülyét kapok,és dühös leszek. :( Nagyon jól esik,hogy próbálsz segíteni.Ez olyan dolog,amiben nem nagyon volt részem.Barátaim se nagyon vannak,kicsit....hogy úgy mondjam,antiszociális vagyok,elég mély dolgok vannak emögött,és minden segítségért nagyon hálás vagyok. :)Csak már nagyon bizalmatlan is. :) De köszönöm,hogy foglalkozol ezzel.Nem hittem,hoy bárhol is érdekes lehetek xd.
Hát igen, teljesen megértelek. Most akar barátnő lenni?? Érdekes... Én sem közelednék. Sajnos én is így vagyok már ezzel. Olyan sebeket kaptam amit én sem tudok megbocsátani. És ugye mi lehet annál nagyobb bűn, mintha egy anya nem foglalkozik a gyerekével, elhagyja??? Sajnálom hogy ezt kellett megélned, és nem is azért írtam hogy nekef is tisztlened kell. Ezt te érzed és te döntöd el. Senki nem kötelezhet rá, és meg is értem hogy nem akarod. Talán jó is lesz, ha elkerülsz tőle, így kialakíthatod a saját életedet! Sok sikert hozzé, és kitartás! Bármi van ide mindig írhatsz, és kiírhatod magadból a dühödet is! :) BUÉK neked!
Kösz,monchi,csak az a buktató,hogy hiába próbálok meg normális lenni vele,meg megkedvelni.Nem én nem akarom,mert hiába is akarnám.Amikor a közelemben van,olyan taszító érzés van bennem,meg düh,amit el sem tudok mondani.És egyszerűen néha már normálisan beszélni sem akarok vele.Ő azzal jön oda hozzám,hogy legyünk barátnők,azért az anyám,de hogy képzeli!!??9 éves koromig hiába sírtam érte,nem kellettem neki,aztán most meg ez.Nemtudom...számomra ő csak egy ember,akivel egy házban élek,de az sem sokáig,mert főiskolára megyek,a lehető legmesszebb,és nem tervezek hazamenni.Persze amit mondasz,az igaz,de nem tudom elképzelni,hogy valaha is ennél többet jelentsen nekem.Az én anyám 2 éve nem él,ő pedig csak olyan,mint a lakótársam.Hiába adott életet,szerintem nem kell,hogy ezért tiszteljem,mert nem én akartam megszületni.És azóta is úgy érzem,sokkal jobb is lett volna,ha nem is születek meg.Anyám 17 volt,mikor jöttem,úgy viselkedett,mint egy nemmondommi,azért lettem én is,de mégis hozzáment apámhoz,2 évre.Lerágott csont persze,de nem értem,hogy közeledhet felém úgy,mintha mi sem történt volna,én soha nem tudom elfelejteni neki,hogy csak úgy lepasszolt.Nekem senki se próbálja megmagyarázni,hogy egy ilyet tiszteljek,és sztem aki ilyen helyzetben van,az se tisztelje a szüleit.Mire fel?Megszülte az anyja,mert épp ahhoz volt kedve,aztán otthagyja?...Ezt szerintem nem lehet megbocsátani,akármilyen nagy szíve van egy embernek.
Ebben teljesen egyetértek veled, hogy aki nincs benne az tényleg nem tudja. És bizony minden helyzet más! És hogy mindig csak hálásnak lenni azért mert éppen fizeti ezt vagy azt...hát ok. De! Azt azért mégsem tudja elvisleni sokáig az ember hogy állandóan belé rúgnak! És szidják, meg minden felolvasnak a fejére! Hála ide vagy oda... egyszer elfogy az emebr tűrőképessége. Nem arról van szó, hogy nem kell tisztelni. Mert tisztelni kell, de sajnos néha van tényleg olyan pont, amit már nem bír az ember!
Sok kitartást kívánok neked, és sajnálom hogy elvesztetted a dédit! Én mamikámml vagyok így mint te. Anyukáddal kapcsolatban pedig annyit tudok mondani, hogy tiszteld, mert ő adott életet, de sajnos igazad van. Én sem tudnák rá úgy tekinteni. Persze ez megint az egyik oldal, de könyörgöm érték már meg! Azért mert valaki a gyerek, még nem jelenti azt hogy mindent le kell nyelni a szülőtől! Emberek vagyunk. Hibáznuk, én is te is, mindenki. De ezt el is kell tudni ismerni. És gyakran sok szülő ezt nem képes beismerni, inkább ráförmed a gyerekre. És kérdezem, hogy milyen példát mutat így egy szülő? Hát nem olyat amire felnéz az ember. Egy gyermeket nem csak megszülni kell, hanem megtanítani sok mindenre, példát mutatni neki, segíteni. Nem csak akkor "levenni a polcról", amikor éppen "szeretős" kedvében van.
Próbáld élni a saját életedet, és vedd magad körül barátokkal! Úgy talán könnyebb lesz! :)
Ezt a temetéses dolgot pedig szerintem se könyveld így el. Gondolom sok csalódás lehet benned, de vannak érzéseid és szerintem te nem vagy olyan mint ő! Mindig erre gondolj! :)
Hát szerinted én? Hallod nagyon kibuktam. El sem tudom képzelni, hogy hogy juthat valakinek ilyen az eszébe. Bár ne mtudom min csodálkozom. Hallod még a 89 éves édesanyjának is mondott olyat!!?? Képzel úgy volt, hogy ugye a drága mamikám már időskori deliriumban szenvedett, és elment sokszor otthonról. Úgy találták meg itt-ott, mindig engem keresett. Menekült abból a házból! És van anyumnak egy kocsmája, és oda ment valahogyan. A háztól kb 200 méterre van. És amikor visszavitték szegényt, ilyet mondott neki anyum hogy: " Mi van már minek ment oda? Ba..hatnékja volt?" Szerinted? Hogy lehet ilyet mondani valakinek? A saját anyjának? Mamám sírva mondta el, mert nem hagyta békén anyumat, hogy szóljon nekem. És felhívott hogy menjek mert nem bír a "vén marha" anyjával. Ilyeneket mondott mindig a telefonba... Én meg csak munkia után tudtam szegénykémhez menni! Volt olyan, hogy oda is bejött szegénykém hozzám, mert annyira ki volt. Szóval igen én is így döntöttem, hogy én már nem is próbálkozom. Ilyen embernél minek? Beteg és inkább sajnálom!
ajjaj sz utolso mondatod megcáfolom az én anyám is gonosz volt de a temetésén csak sirtam
Sziasztok!
Ahogy így olvastam a hozzászólásokat,egyre csak az az érzésem,hogy akik nem voltak,nincsenek ilyen helyzetben,egyszerűen nem tudják megérteni azt,akinek ilyen problémái vannak.Az én anyám akkor vált el apától,amikor én 2 éves voltam,apám azóta sem nagyon keres,születésnapomat elfelejti,ahogy anya is.Életem során szinte minden héten más apukához kellett hozzászoknom,néha már olyan rossz volt a helyzet,hogy inkább a mamámnál töltöttem az éjszakákat,mert nem éreztem magam biztonságban.Anyám partnerei kiskoromban gyakran töltötték ki rajtam a haragjukat,anyám pedig meg sem próbálta megakadályozni.Végül a dédimamámhoz mentem,és ottmaradtam,anyám észre sem vette szinte,nem érdekelte.9 éves voltam,amikor úgy érezte,kellek neki,és hazavitt.Azelőtt sokszor hiányzott és a dédim próbált beszélni vele,de az volt a válasz,hogy a gyerek jó helyen van,majd meglátogat,de persze sosem jött.Azóta felnőttem persze,érettebben is gondolkodom,toleráns vagyok,mert megtanultam a dédimtől,milyennek kell lennem anyámmal,de sosem tudtam úgy tekinteni rá,mint az anyámra,és nem is fogok.Bár már elég normális,kivéve,ha valamire pénzt kérek tőle,de fizeti a sulit mindent szóval ezzel nincs baj,mégis gyűlölöm.Vele élek,beszélünk,nincsenek viták már,de sosem keresem a társaságát magamtól és elkerülöm,ahogy lehet,mert attól tartok,hogy kirobban belőlem minden és még valami hülyeséget csinálok.Amilyen űrt bennem hagyott kiskorom óta,azt utána sosem tudtam betölteni,és bár a dédszüleim nagyon szerettek,mégis akkora szeretetéhség van bennem,amivel nem tudok mit kezdeni.A dédim 2 éve meghalt,"anyám" nem jött el a temetésre,én pedig azóta is úgy érzem,hogy nem a dédimet,hanem anyámat vesztettem el,és ronda dolog,de tudom,hogy anyám temetésén egyetlen könnycseppet sem fogok ejteni.
igen ebben teljes mértékben igazad van, hogy köszönettel tartozom anyukámnak....viszont nekem leginkább apánnal van baj....mondjuk kértem segitséget a családsegitönél és máris másként viselkedik velem, hogy mertem lépni....am az iskoláztatásom ingyenes mert kapunk segéjt. de köszönöm, hogy irtál. nagyon megfontolom h elvállalok munkákat és anyagilag függetlenitem magam ugy, hoyg azért itt maradok....igy talán megtudom oldani diákmunkával is :D
Nezd ha azt valasztod hogy , tovabbra is fuggö helyzetben vagy , akkor nincs , nem lehet okod panaszra ! Föleg hogy , az edesanyad tovabbra is eltart es fizeti az iskolazasodat ! Ezert biza köszönet jar ! A köritest pedig le kell nyelned , vegsösoron minden valoszinuseg szerint teher vagy a nyakan.
En szemelyessen mindenkeppen fuggetlenitenem magam mind anyagilag , mind erzelmileg.Nagyon sokan vegeztek el es vegzik el az egyetemet/föiskolat olyan forman hogy elvalalnak minden munkat ejszaka,nappal,unnepnapokon stb
Szia! Döbbenten olvastam soraidat, én kis naív azt hittem minden jóra fordul, ez nagyon durva!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Ez az a pont ahol már én nem tennék semmit, nem lépnék, nem keresném, kész vége. Részemről ennyi lenne, soha többet nem, tehát ha ilyet mondana nekem valaki hát fuuuuuuuuuuuuu, csak csúnya szavakba tudnék reagálni...Ki vagyok akadva!!!
Tudod ezt tenném, de ha kihagyom a fösulit elbaszom az életem. csak nappalira tudok menni mert nincs pénzem 120ezreket fizetni félévente, diákmunkábol pedig nem lehet megélni. sajnos
Szia Tedin!
Sajnos rossz hírem van... Megint elkezdte. Karácsony után felmentem, és megint tiszta ideg volt, úgy beszélt mindenkivel mint egy kutyával. Nah mondom jó! Hát megkaptan én is! Amire aztán tényleg kibuktam amikor azt mondta hogy engem biztos futtat Roli.... Pfffffff köpni nyelni nem tudtam. Mondom mi van? Orvos látott már? Nagyon kiakadtam. Mondom hogy mondhat ilyet egy anya lányának? Főleg úgy hogy együtt vagyunk 5 éve, és jól megvagyunk és soha nem voltam bulizós, pasizós csaj. 8-ig volt kimenőm. 2 pasi volt az életembe, a másodikkal vagyok most. Erre persze nem tudott mit mondani. Csak ordított.... Nem is tudtam hogy mi baja van.... Nem volt normális. Apum is tökre kiakadt tőle. Meg is kapta... De hát ez a helyzeten nem változtat. Hallod komolyan. A mai napig nem tudom hogy mi a baja az agyának. Van egy sanda gyanúm hogy magából indul ki... Gyűlöli a férfiakat és elég érdekesen beszél a szexről is... Nem tudom... Mind1 lényg hogy fel nem megyek többet, mert annyira megsértett most. Nem is fogom keresni sem. Legyen boldog magával! :(
Jajj bocsi ezt nem is nekem írtad, nem baj. :)
Ezt már megtettem! Nem vele lakom 5 éve, semmit nem kapok tőle és nem is kérek! Pont ez zavarja őt! Hogy én nem nyalizok neki mint egy kiskutya. Hanem élem a saját életemet és ezért bánik így velem.
Nöjj fel !
Szerezz magadnak munkat es fuggetlenitsd magadat a szuleidtöl , ez az egyenes ut !
Ennek szívből örülök!!!Ennél szebb karáconyi ajándék nem is kell:) Pusz
sziasztok! nekem elöször nem az anyámmal volt bajom, hanem az apámmal. folyton részeg volt és vitázott anyámmal. mindig én vtam a villámhárito. nemrég megszületett a hugom, és apám azota normális anyámmal, velem meg annál rosszabb. nincs egy rendes szava sem hozzám. kértem segitséget anyukámtol, de nem segitett. és amikor legközelebb is hozzáfordultam, azt mondta elhagy minket és viszi a hugom is. a testvérem nem akarom elvezsiteni, de igy nem tudok tovább élni. elköltözni sajnos nem tudok mert még tanulok. mit tehetnék? elöre is köszi ha adtok tanácsot :)
Én nagyon örülők ennek a jó hirnek :)
Képzeljétek lányok! Jajj de először is mindenkinek Boldog Ünnepeket!!! :)
Szóval kibékültem anyukámmal és nagyon jó! Újra a régi... Legalábbis most. De sokkal jobban érzem magam. És ami hihetetlen aztmondta hogy hiányoztam neki!!! Nagyon jól esett mert soha nem mondta eddig. És most éreztem rajta hogy őszinte! Végre! Boldog vagyok ettől! :)
Remélem mindenkinek jól telt a karácsony! :)Pusy
Na, ez az én tipikus esetem.Anyám mindenáron orvost, vagy mérnököt akart belőlem csinálni ( saját maga nem tudott azzá válni, önhibáján kívül) és nem értette meg, hogy nekem művészi hajlamaim vannak, abszolút nem érdekel sem az orvosi, sem semmiylen mérnöki pálya!Bekényszerített egy olyan elit gimibe, ahol gyűlöltem lenni, mert minden a rongyrázásról szólt.Nem is bírtam, otthagytam az egészet félbe, francba!!! Elmentem dolgozni, (akkor még lehetett)
és befejeztem a gimit, utána munka mellett megszereztem a szakmámat, oklevelet. Mindezt úgy, hogy elszakadtam a családtól, és nem bántam meg!
Amit most leirok, az nem jellemző, de SAJNOS előfordul.
Van olyan öf. szülő, aki olyan gyereket szeretne, akit elképzel magának. De ez csak mese.
Azt hiszik, hogy olyanná formálhatják, amilyenre szeretnék.
DE ez nem igaz. Minden gyerek egyéniség, és minden öf. gyerek cipel magával egy "sérülést lelkileg"
Ezt sokan nem tudják elfogadni, kezelni.
Talán itt van a problémák gyökere. Nem azt "teljesitetted" amit Ő az álmaiban elképzelt.
Olvass bele az örökbefogadó fórumjába, rájössz, mennyi kétség van bennünk. Nem tudjuk azt, hogy
amit teszünk/nem teszünk jó vagy nem.
Majd ezt a gyerekeink ha felnőnek, mondják el.
Ugy mint TE.
Azért próbálkozz a megegyezéssel az anyudda.
"Ha felnövünk , már van választásunk, áldozatok leszünk, akit folyton megfelelési kényszer hajt, és meghasonlunk önmagunkkal, vagy felnövünk végre, és vállaljuk , és elfogadjuk önmagunk,..."
Szerintem minden ember számára a legfontosabb feladat ez:))
Elfogadni önmagad,és másokat olyannak amilyen.
Hisz ezeken a dolgokon folyamatosan változtathatunk ,mert belőlünk fakadnak.
Az már nem a mi dolgunk,hogy más ,hogyan birkózik meg evvel a feladattal,akár önmaga felé,vagy mások felé,vagy épp felénk.....
A lényeg,hogy te fogadd el önmagad,ne mások határozzák meg az énképedet,hisz senki nem ismerhet jobban önmagadnál,és senki nem tudhatja tetteid érzelmi eredetét ,hátterét.
De tudni kell belátni azt is,hogy más ember pontosan ekként cselekszik,mondd dolgokat ,hisz a saját érzelmei motiválják,amiket mi nem ismerhetünk......csak ,ha számonkérés,harag helyett nem a felelősségre vonást választjuk,hanem rákérdezünk esetleg arra,mit érzett akkor ,amikor ezt tette vagy mondta?..és most is megtenné,mondaná ugyanezt?
Kedves Fata!
Ez az internet borzasztó nagy hátránya, hogy nem hallom a hangsúlyaidat, a hangod színét, ahogy mondod a dolgokat, valóban félreérthető.Nyilván Te is, mint én és szerintem mindenki, aki pötyög, közben a saját fejében hallja amit mond, hangsúlyoz és hangszint használ.Mindez nem biztos, hogy mindig átjön.
Hát pont ez az!!! Én elfogadtam hogy ő nehéz eset és nehéz vele. Tudom hogy milyen, akkor nem írnám le. Ő az aki nem fogad el engem. Azért csak jobban tudom... Ha látnád az elmúlt 10 évet, lehet másként gondolnád. Persze ez tudom hogy lehetetlen. De számomra érdekes hogy mindenki elfordult tőle, még a barátnői is, mert borzasztó a modora. Senki nem jó, minden nő k.rva, minden pasi egy szemétláda szerinte. Én ezeket is elfogadtam hogy így gondolja, én egyet kértem tőle, hogy ezt ne akarja hogy én is így gondoljam. Mert mindig azt próbálta bizonygatni, hogy minden pasi egy önző, szívtelen senkiházi, és minden pasi megcsalja a nőjét vagy feleségét. Beszéltem vere erről ,hogy miért gondolja így, de nem igazán tudott választ adni rá. Tehát összességében úgy gondolom, hogy én már jóideje elfogadtam hogy ő olyan amilyen, csak ő nem. De mást sem...sajnos.
Lehet igazad van, de én soha nem gondoltam azt, hogy azért mert én nem vérszerinti vagyok! Volt hogy eszembe jutott, de aztán rájöttem, hogy nem. Én nem mondtam hogy nem vagyok hibás, biztos én is elrontottam valamit. Csak pont ez hiányzik! Hogy leüljünk végre és megbeszéljük hogy ki hol rontotta el és mit. Én úgy érzem megpróbáltam a maximumot nyújtani, mindig ugrottam ha volt valami, rengeteget voltam fennt mikor elköltöztem, sőt többet voltam ott mint a párommal. Mert tűrtem folyamatosan hogy ha felmentem akkor első szava az volt hogy jajj már megint híztál... Ha jó időszaka volt tudott nagyon szépeket mondani egyébként. Ezek nagyon jól is estek. De hirtelen ha legközelebb mentem semmi... valami változott és nem tudom mi. Aztán legközelebb megint kedves volt... Nem értettem, hiszen én nem változtam semmit nem csináltam. Sajnálom mert alapvetően tudom hogy jó lehetne vele a kapcsolat. Ezért nem értem ezt a nagyfokú makacsságot a részéről és ezt a sok keserűséget....
Sajnos nekem ez sem jött be. Én is ezt csináltam és gy darabig jó volt, de aztán belekötött újra valamibe. Hiába adtam neki igazat és nem vitatkoztam vele. De örülök hogy neked ez siekrült! :) Tényleg!
Annyira nehéz,és félreérthető amiket írok ,így fórumon keresztül,sajnos.
Az ,hogy elfogadjuk azt a másik embert,szülőt,barátot,bárkit,nem egyenlő avval,hogy a tetteit helyesnek is kell vélnünk ,és hagyni ,hagy tegye velünk ugyanazt!
Pont ,hogy nem erről beszélek!
Ha felnövünk ,már van választásunk,áldozatok leszünk,akit folyton megfelelési kényszer hajt,és meghasonlunk önmagunkkal,vagy felnövünk végre,és vállaljuk ,és elfogadjuk önmagunk,még ha konfliktus is adódik ebből másokkal.
Nem is kell szerintem.....
További ajánlott fórumok: