Anyós viszony vagy iszony? :) (beszélgetős fórum)

én ezt annyira nem jelenteném ki ennyire határozottan :)

Most így látjuk, de mi is megöregszünk :) És nekünk is van oylan tulajdonságunk, ami már most se erény, hát mg ha az öregedéssel elmélyül! :D

Ráadásul a menopauza nagy úr! :)

Én úgy fogalmazok, h remélem... és ha nem, akkor lőjenek fejbe :) Az mindenkinek jobb lesz :)

Tudom, miről beszélsz, és gratulálok a férjedhez! De tudod mit? Mi jó anyósok leszünk, mert van előttünk jó példa is, meg rossz is, és nem akarunk rosszat a gyerekeinknek! Még akkor sem, ha a választottjuk nem a mi ízlésünknek megfelelő, épp csak tudjuk, hogy nem mi élünk azzal a fiúval, lánnyal, hanem a gyerekünk.

Ez az eszmefuttatás még helyes is, csak azt nem értem, ha anyósomnak olyan pocsék anyósa volt, mint mondja, akkor miért másolja le velem szemben? Mert a vejével szemben nem! Abba szinte szerelmes!

Van jó anyós, láttam eleget.

Én azóta vagyok jól meg vele, amióta a férjem megszakította az érintkezést a szüleivel. Addig összeszorított fogakkal tűrtem. Egy nap azt vettem észre, hogy már legalább egy hónapja nem láttam őket. Kérdem a férjem, mi van. Válasz: Végeztem velük. A miértre kitérő válaszok voltak, de olyan sokszor megbántották már őt, hogy végül nem kerestem az okát. 3 év múlva megmondta, hogy elege lett abból, hogy engem mocskolnak. Ugyanis valahányszor egyedül ment oda, végig azzal nyúzták, hogy én milyen szajha vagyok, szajítson már velem, hagyjon el minket. 2 gyönyörű, kedves lányunk van. Én 16 éves korom óta, vagyis 20 éve vagyok együtt a férjemmel, és azóta ő az egyetlen az életemben. Imádom, és nem restellem kimutatni.

Azóta már egy párszor megpróbáltam rábeszélni a férjemet a békülésre, de hajthatatlan.

Az anyós téma örök, egy rossz viszony megkeserítheti a párkapcsolatot. Nem gondolom, hogy felesleges újra előhozni ezt a témát. Jól esik róla beszélni, mivel gyakran a párjával nem tudja kibeszélni a szenvedő alany, mivel az elfogult. de azt is jó olvasni, hogy vannak szuperanyósok, legfeljebb egy kicsit irigykedek. :)

Ahogy mondod.

Mosolyogva is tud ölni aki ért hozzá, engem sokszor jobban zavar mintha konkrétan megmondaná, ez és ez a problémám.

visszakézből jött már ez az , szomszéd stb, azt is tudtam csak tőle tudhatják, csak ő mondhat ilyet, de vagyok olyan hülye, hogy ki lelki gyötrődés után, ha nem is felejtem el, de nem érzek haragot.

Az a baj, hogy a legnyájasabb emberekkel lehet megtenni bármit.

Láttam hallottam sikitozós menyecskét, anyós csak úgy hajbókolt előtte, pedig legnagyobb erénye, a költekezés, körömfestés, csili vili minden.

Az én kertben betört körmömnek nincs túl nagy értéke:-(

Ugye milyen jól esik, ha örülünk, egymás gondolatainak?

Még a hangulatunk is vidámabb lesz! :)))

Köszönöm!

Nagyon köszönöm!

Jól esett olvasni soraidat, aranyos vagy!

elég jó viszonyban voltam anyósommal(már nem él), annyi volt a gond vele, hogy nem akarta elfogadni, hogy már nem az ókorban élünk, én pedig nem voltam hajlandó behódolni a mániáinak.

Van viszont egy barátnőm, akiről már most látom, hogy kegyetlen anyós lesz. Remélem, nem az én lányomat fogja elvenni a fia.

Nagyon jó kapcsolatom van az anyósommal, leginkább, mint ha barátok lennénk!

Egyszer gondolatban megrendeztem egy "a megye legjobb anyósa" versenyt, és az első két helyezést ő hozta el...szóval egy szavam nem lehet! :)

Nekünk az első 2-3 év volt viszony - én legalábbis azt hittem. Azóta kiderült, hogy a kezdetektől ment az aknamunka alattomban, nekem meg tette a szépet.

Úgy 6 éve mutatta ki a foga fehérjét, 3 éve igyekszünk "megjavítani" a kapcsolatot, de a vége mindig az, hogy visszatér az alattomos, gusztustalan dolgaihoz. Ha mélyen magamba nézek, én már nem is akarom rendbehozni, így minek?

És milyen jó az, mikor összebeszélnek a hátam mögött olyan dologról, ami engem is érint, de kihagynak belőle!

Az a vicc, hogy valamikor régen, egy messzi, messzi időben nekem is "viszonyom" volt az anyósommal, ez az utóbbi 2-3 évben lett iszony. Azok a boldog szép napok...

Az én páromnak is nagyon jó az anyós jelöltje :)

Az anyukám már az első pillanatban oda-vissza volt tőle :)

Az anyam ugyanolyan anyoanak is, meg anyanak is, mint te. Csak az anyosom...! Hat vannak dolgai, ami egy szentbol is kihozna az allatot.

Ugy de ugy irigylem a tesom feleseget az anyosaert!!!

szóval volt anyós:iszony

Új anyós: viszony (egy nagyon kedves hölgyike)EDDIG :P

Nekem sajnos a volt anyós egy lehúzós.Még mindig elvárja hogy eltartsam gyerek mellett, még így is hogy már nem vagyok együtt a fiacskájával akit szintén húzogat. De ha azt akarom h egy hetet nála is töltsön el a gyerek az oviszünetből(mert munka miatt nem tudom hova tenni) akkor fizetnem kell érte.Hát elég szomorú!!!

Anyuméknál lakunk de ők soha semmiért se kérnek pénzt.

Nekem elég volt egy mondata, amit nekem mondott:- Épp beszéltük a papával hogy azt azért becsüljük benned, hogy a gyerekek mindig tiszták.... bumm

A kicsi fiának a seggét is kinyalom, sütök főzök ne is akárhogyan, volt olyan hogy eljöttek ebédre és hozott bolti sütit, és csak abból volt hajlandó enni, annyira zavarta hogy após dicsérte a sütimet.

Tudom ha nem sütnék az lenne a gond... vagy nem nem tom.

Ha megtanítok egy mondókát a gyereknek, és ő nem úgy ismeri, képes elkezdeni áttanítani, úgy bezavarta, hogy többet nem mondta.

Szóval én nem haragszom amúgy rá, de én is leszek anyós(remélem ), és megpróbálok majd ezekből tanulni.

Amúgy azt gondolom, ugye egy pár két idegen emberből tevődik össze. Mi ketten kötöttünk kompromisszumot, megbeszélünk dolgokat, közelítünk egymáshoz, de két külön idegen világból kerültünk össze. Az nem várható el szerintem hogy a két részről két szülő, mindeben mindig jónak lássanak mindent. Persze ez nem jelenti azt hogy bele kell vau mindenbe:-) (ez nálunk nincs hálisten)

Igen, van és volt több ilyen, és hasonló "anyós" fórum. De, miért ne lehetne más szemszögből is beszélni erről?!

Amit én mondok, az talán furcsa, de én szerettem az anyósomat, és ez kölcsönös volt.

Talán az élet visszaadta, vagy csak így alakult nem tudom, de én nagyon szeretem a menyeimet, kivételezés nélkül.

Érzem, tudom, hogy ez kölcsönös.

Hogy miért, és hogyan lehet?!

Rajtunk múlik!

Egyet tudok, soha nem szólok bele a gyerekeim életébe. Ha kell szó nélkül segítek, nem tolakszom, tudom, hogy hol a helyem, mert Ők egy külön család. Nem kérdezem, hogy mit és miért vettek, hová és minek mennek.

A "kismenyeim", egyben a barátnőim is, ez bízvást mondhatom.

És azt is, hogy ez nagyon jó érzés!

Fájó szívvel "hallgatom, hogy fújj anyós!"

Bizonyára megvan rá az ok, de ez olyan szomorú számomra.

Csak azt szerettem volna elmondani, hogy van azért olyan anyós viszony, ami nem iszony!

Ugye nem baj, ha ezt elmeséltem?!

Ez de durva!!!Nagyon beteg! :-(

Micsoda nők vannak!