Anyós probléma (beszélgetős fórum)

tapasztalatból mondom, túl nagy jelentőséget tanusítasz ennek az egésznek, pedig nem kellene, mert bekattansz idővel. Változni nem fog a helyzet, csak nagyon hosszú idő során, éppen ezért, tudom, baromi nehéz, de lépjél túl rajta!

Anyós detto olyan, mint amilyennek írtad, egy zsarnok, a férjemnek még a gondolataival is szeretne tisztában lenni, hosszú évek alatt odáig jutott a kommunkiáció, hogy köszönjük jól vagyunk és pont.

Nem, nem normális az ilyen, beteges..

teljesen egyetértek! Hagyni kell, hogy a saját gyereküknek nyíljon ki a szeme.. Anyós az utóbbi 0,5-1 évben olyan húzásokat tett, hogy a férjem már igencsak eltávolodott, amit én nagyon szomorúnak tartok.. Mivel az utóbbi időben én már fel se vettem a kesztyűt, a férjemet célozta a megjegyzéseivel, és igencsak ráhibázott.

Jaj, de sokszor hallottam, hogy ő nem ilyen életet szánt a gyerekének és társai, ma már jókat nevetek rajta, tényleg baromi szar élete van, van egy szerető felesége, jól megvagyunk és három gyönyörű gyereke:)

A tűréssel azért nem értek teljesen egyet, inkább tolerálni kell egy bizonyos szintig, tűrni nem. Illetve meg kell próbálni megérteni, miért is teszi azt, amit tesz, és akkor könnyebb.

Egy időben állandó nagyvizit volt nálunk, havi szinten, illetve 2 hetente jelenésünk volt anyóséknál, nos az utóbbi időben ez csökkent, anyósék januárban voltak, és júniusban:) mi havonta egyszer megyünk, így sokkal elviselhetőbb..illetve a telefonokat a gyerekek rendezik, a lányom 5 évesen már megbeszéli a nagyszülőkkel mi is történt, ennyi.

Szia Dyus!

Olvastam amit írtál és ugyanezeket amondatokat vágja be nálunk is mindig,hogy te fiam nem voltál ilyen,annyira megváltoztál, de érted nem képes felfogni, hogy családja van, vagy lesz, meg saját élete, jó hogy megkomolyodik és a sajátját rendezgeti.Ezt nem tudom elhinni, hogy nem képesek felfogni, hogy vége van a kisfiú korszaknak.

Jah és nálunk olyan is van, hogy azt mondja, hogy én neveltelek,én etettelek, akkor azt csinálod amit én mondok.Milyen duma már ez könyörgöm, olyan szánalmas, az én szüleim semmi dolgunkba se szólnak bele, ez meg állandóan minden érdekli.

Volt olyan már, hogy beszélgettünk párommal és direkt kiült az előszobába, hogy halgatozzon, normális az ilyen???

Sziasztok!

Újra itt.:)

Látom senki nincs könnyű helyzetben. Nos pont a hétvégén volt megint vitám anyóssal. A párom meg ő összezördültek, nem nagy dolog, elromlott anyósom elektromos kerékpárja. A párom elvitte szervízbe, mondták hogy szombaton lesz kész. Szerdán anyósom már itt toporzékolt, hogy menjek be kérdezzem meg mikor lesz készen a kerékpár.Bementem, mondták péntek délután lehet érte menni.KÖzben el kell mondjam egy helyen dolgozik a párom és anyósom.Jöttek haza a munkából, mondta a páromnak, hogy elmegy tejért, azután bejön.Kérte, hogy menjen már be kérdezze meg mikor lesz kész a bicikli. Én megkérdeztem... Jelzem neki útba esett a szervíz, a páromnak nem. Mondta neki a párom, hogy ott jön el előtte, ne kelljen már neki még plusz utat megtenni, menjen már be ő. Erre felhúzta az orrát, és beduzzogott. Jah, tőlünk kért kölcsön biciklit hogy haza tudjon menni, mikor elromlott az övé. Eljött a péntek, kész a kerékpár, ő hazament, lerakta a mi bicónkat, visszajött a sajátjáért, és közölte, ha kell a bicikli menjen ki érte gyalog vagy busszal a párom.

Na úgy volt vele, hagy csihadjanak a kedélyek, majd kimegy érte,addig jár az enyémmel dolgozni. Hétvégén kimentünk a kisfiammal,ne mondja hogy nem vittem ki, de jelzem minden nap látja (ritkaság ha nem).Kérdezte, miért nem jött a párom. Hát mondom nincs csak egy bicikli, hogy jött volna. Erre felkapta vizet és elkezdte mondani, hogy legszívesebben lepofozta volna a páromat szerdán, mert olyan flegma!!! volt vele.Én meg csak annyit válaszoltam, hogy a te gyereked, a ti dolgotok, én nem szólok bele. És itt a poén: közölte, hogy soha nem volt vele ilyen.... erre én: Csak nem azt akarod mondani, hogy én tettem ilyenné...

Nem válaszolt, csak annyit hogy hát... és húzott egyet a vállán meg a száján. - szóval megint én vagyok a szar szemét, mert az ő kisfiát teljesen kifordítottam magából. Legszívesebben én is pofán vágtam volna, de csak mosolyogtam egyet. Aztán végül is kigyalogolt a párom a bicóért, úgyhogy addig míg őt vártuk ott kellett néznem a savanyú képét anyós pajtásnak.Egy a lényeg, már megszoktam hogy ilyen és már csak nevetek rajta, és egyre jobban érzem hogy a párom is belátja végre, hogy madzagon szeretne bennünket rángatni, de már nem megy...

Kommunikációval. Ha ez sem segít akkor határok kijelelőlesével. Ha ez is eredménytelen akkor elhatárolódással. A kulcsmondatok egyike lehet.

"Anyuka a lányomat én nevelem, a gondokat nekem mondja el, ne Neki a hátam mögött."

A férjeddel is beszéld át a problémát. Ez így semmiképp sem megfelelő Neked.

Szia! Sajnálom, nem vagy könnyű helyzetben. Az egyetlen dolog, amit tehetsz, és ez a legnehezebb, hogy nem foglalkozol vele. Légy magaddal nagyvonalú, ne haragudj rá, bocsáss meg neki! Ez a legnehezebb, én tudom, hasonló cipőben járok, de ha felveszed a dolgait idővel Téged is és a kapcsolatodat is felemészti.. hosszú évek (12) kellett mire eljutottam erre a szintre, ma már csak mosolygok anyós hülyeségein, persze a véleményemet megmondom neki. A férjemnek is évek kellettek, mire kinyílt a szeme, és látta mire megy ki a játék.

Neked is csak azt tudom tanácsolni, hogy nézd meg az Anyád napja című filmet, sokmindent megértesz..

Csak akkor találkozz anyósoddal, ha nagyon muszáj, és csak azokat a dolgokat mondd el neki, amiket ténylg tudnia kell. Remélem a párod is idővel belátja, hogy mire megy ki a "játék"..

Sziasztok! Én Szandra vagyok 20 éves főiskolás, és olvastam a bejegyzéseiteket,és rájöttem, hogy ezek szerint nem csak én járok ebben a cípöben, hogy leendő anyósommal utáljuk egymást.

Párom 23 éves Gabinak hívják, ő egyetemista, már az első találkozásunkkor egymásba szerettünk és rövid időn belül össze is jöttünk.

A kapcsolatunk egyszerűen tökéletes, lángol a szerelem, imádjuk egymást, elfogadott olyannak amilyen vagyok, egyszóval tők jó mindent.

Tervezzük is a közös életünket, hiába a fiatal korunk, természetesen nem mostanában szeretnénk összeköltözni és összeházasodni, de már beszélgetünk róla. Egyébként 2 éve vagyunk együtt.

Az elejében nem volt semmi gond, itt voltunk nálunk,mármint az én szüleimnél kb. fél éven keresztül mindig, aztán úgy gondoltunk, hogy nekem is ideje, hogy náluk is legyek, oké mondom biztos jó lesz, de túl elhamarkodottan gondoltam ezt. Kivettem a részem persze a házimunkából náluk, hogy tudja azt anyósom, hogy én egy ilyen lány vagyok,akibe ez bele van nevelve, aztán bevállaltam a folyamatos főzést, anyósomnak semmit nem kellett főznie, mindig dícsért, stb.... Aztán jöttek azok a bizonyos napok.Az egyik eset az volt, hogy vizsgára kellett tanulnom másnapra, hozzáteszem, hogy este 8-ra értem oda anyósomhoz a párommal, le se pakoltam, erre megszólal, jól van mostmár itt vagytok fejezzem be én a csirketallérok megsütését,de könyörgöm meddig tartott volna még kisütnie. Én pedig nagyszájú lány vagyok nem hagytam magam és visszaszóltam neki gúnyosan, hogy a Szandra most nem fogja kisütni mert vizsgára kell tanulnia, erre kitört a veszekedés, rögtön párom rám kiabált bevédte az anyját, én meg egyedül maradtam ,magamat kellett megvédenem, na mindegy olyannira elfajult a veszekedés, hogy neki lökött a falnak a párom, hol ott hozzáteszem, hogy soha kezet nem emelt egy nőre sem és rám sem, csak idegességében ellökött és én meg neki estem a falnak, az anyjának azt a mosolyt az arcán látnotok kellett volna, komolyan mondom örült annak, hogy velem ordítozik a fia, hogy én mért beszélek az anyjával gúnyosan, na persze mikor elakartam menni az anyja elém állt és nem engedett ki már ő védett engem, tetette magát, hogy ő nem akar minket szétszakítani.

Volt olyan eset is , hogy összevesztem vele valamin ,ez tavaly karácsony előtt volt, de áhh mondom megemberelem magam leültem ,beszéltünk minden rendbe jött és eljött a karácsony.Párommal bevállaltuk, hogy ohh rendezzünk a 2 családnak karácsonyi vacsit, persze pároméknál,anyósom nem segített semmit, mondjuk megmondom az őszintét nem is akartam,mert az a szokása, hogy nem sűrűn mossa a kezét és tiszta piszok a körme, én meg utálom az ilyen nőket, szeretem ha tiszta és ápoltságot sugároz egy nő, na de nem ez a lényeg.Megfőztem és sütöttem is mindenfélét, de úgy szerveztem, hogy anyumnak is segítsek az otthoni főzésben és a teendőkben,ezért ahogy végeztem rohantam is haza.Mielőtt eljött volna a vacsi odajött hozzám anyósom átölelt és megköszönte, hogy ilyen csodálatos karácsonyt rendeztünk. Persze megse mozdította magát a saját házában egy tányért ki nem rakott az asztalra mindent én meg a velem egyidős lánya csináltunk.Vége lett ,eljött a szilveszter, na ott akkora jelenetet rendezett az egész rokonságom előtt,(mert nálunk volt a szilveszter ünnepelve)hogy megfogtam magam és kiszaladtam, hogy ne égessen tovább, ordítozott a Gabival meghogy téged én szültelek, azt csinálod amit én mondok, stb.. ahogy a torkából kifért, ilyeneket vágott párom fejéhez. Na párom haza is tessékelte, de mielőtt kimentek volna a kapun, hallottam, hogy azt mondta páromnak, hogy biztos a Szandra parancsolt rád, az magyarázott, ő miatta változtál meg, stb.. ÉN LETTEM A HIBÁS megint.

Na de haladjunk tovább most jön a legdurvább húzás leendő anyósomtól, az előzőek ehhez képest semmiség.

Páromnak sikerült Németországban munkát találnia, nemrég ment ki ez egy friss sztori . Kb. 1 hete van ma, hogy kint van külföldön. Közben az anyukája a párom kimenete utáni 5-dik napon olyannal ment anyumhoz oda , hogy a Gabi tényleg a szandrának és nektek fogja küldeni a pénzt, anyum szépen fölvilágositotta, hogy már mért nekünk küldené, soha nem fogadtunk tőle el pénzt, akkor mért mi nekünk küldené, ezek a szavak ugyebár anyósomnak nem tetszettek, el is ment egy utcányira majd az ún. "barátnőjének" ordítva mondta el a családomat mindenféle malacfejű, dagadt disznóknak, meg hogy én milyen riherongy vagyok, menjek oda vissza b..ni,ahol eddig is csináltam(volt barátomra gondolt), meg én milyen aljas vagyok, hazudokozok neki, biztos összebeszéltem a fiával, hogy nekem küldje a pénzt, meghogy ha hazajön párom haza kell hogy menjen a lábát át nem teheti hozzám, meg ő majd tesz róla, hogy ne legyek a soha a felesége,stb.. Még barátnője rá is szólt(ismerem azt a nőt), hogy mért bánt engem nem tettem semmi rosszat ellene. Meg megjegyezte, hogy nekem 40 ezer Ft-os szemüveg kellett(ugyanis rossz a szemem és szemüveges vagyok)és a fiát húztam le vele, de arra nem gondol ha télen nem adom oda az ösztöndíjamat(a suliban ösztöndíjat kapok a tanulmányi átlagom miatt)akkor lefagyott volna a valaga is, de én nem süllyedek a szintjére soha nem vágtam az arcába ezeket a kisegítős dolgokat. És az a legjobb, hogy előbb adtam neki oda a pénzemet mint a saját szüleimnek, de ő ezeket elfelejti.

Szóval ez az én gondom én se vagyok leendő anyósommal jóba. Most meg is mondtam páromnak telefonba, hogy köszönni se fogok az anyjának, nem hogy még meglátogatni és elmondani mi újság van a fiával kint külföldön. Jah és azt tegyük hozzá , hogy az a baj , hogy páromnak gondoskodni kell róla, ugyanis lusta dolgozni, ráfogja, hogy ő öreg, meg, hogy a Gabi ideges lenne ha ő dolgozna. Nem ilyen kifogásokkal kellene jönnie, mert ha akarna elállhatna dolgozni, de nem akar mert tudja, hogy a fia soha nem fogja hagyni és mindig ott lesz neki, hogy keressen rá

És akkor mi lesz kettőnkkel, velem és a párommal, majd kétfelé keres vagy mi a fene, hogy megy ez, megkeresi a saját családjának a rezsire valót, meg az édesanyukájának is, de azt hozzátenném, hogy van kettő 30 éves lánya kőgazdag mindkettő, ők nem tartoznak az anyjuknak semmivel, ő nekik nem kötelességük segíteni rajta,csak a páromnak ???? Vagy hogy fog ez menni, egy örök életen fog majd tartani, hogy az én párom 2-felé keres??

Mit gondoltok, vagy mi a véleményetek????

Lécci segitsetek!!Mit tehetnék?? És az az érdekes ha megbeszéljük vele párommal közösen a dolgokat megígéri, hogy jó lesz, aztán pár nap, vagy 1 hét és ugyanúgy mocskolódik rólam, egyszerűen mindig kitalál valamit, a kis lényegtelen dolgokból is olyan pletykát képes kitalálni, hogy csak na. És akkor is ez van ha csak párom beszél vele, ugyanígy megígéri, majd egy idő után csinálja tovább.Mit csináljak???

HELP!

Kedves jucus30!

Teljesen együtt tudok érezni veled.Én kb egy évig laktam együtt az anyósomékkal, de elszakadt a cérna és albérletbe költöztünk.Persze mikor összekerültünk a párommal ő javasolta, hogy költözzek oda, így kényelmesebb lesz. Anyáékhoz nem tudtunk volna, mert nem volt elég hely. Mi ott tartottunk, hogy feltakarítottam, utánam takarított, megfőztem mire mindenki hazaérkezett, és közölte, hogy moslékot főztem (persze marha kényelmes volt neki csak asztalhoz kellett ülnie, és kétpofára tömte a kaját magába). A rezsit feleztük, meg a többi kiadást, mégis ő akarta beosztani az összes pénzünket.Aztán egy szép napon édesanyáméktól "hazamentünk" (akkor intéztük az albérletet) és elhintette hogy hányingere van tőlünk,takarodjunk.

Én csak annyit kérdeztem a páromtól, hogy jön vagy marad?2 óra alatt elpakoltunk mindent.Másfél hétig meghuztuk magunkat anyáéknál, mert az albérlet még nem volt üres.Életem egyik legszebb pillanata volt mikor eljöttünk onnan.Már én is ott tartottam, hogy megőrülök tőle.Ennek már 6 éve, de a viszonyunk azóta sem mondhatnám rendezettnek. Elviselem a jelenlétét, de ha nem muszály nem erőltetem..., de mióta megszületett a kisfiunk kénytelen vagyok valamennyi időt eltűrni.Persze a gyereknevelésbe is szeretne beleszólni, és még sorolhatnám, de kisregény lenne belőle. Én csak azt tudom tanácsolni, hogy csak annyit beszélj vele amit nagyon kell, és nevess az arcába, az nagyon tud nekik fájni.És ha alkalmatok lesz az elköltözésre mindenképp menjetek...Persze néha még én is kioktatom, ha nem teszik ahogy szól.Nem mindig tudok én se tűrni, de arra rájöttem hogy a páromnak ha panaszkodom, nem oldok meg vele semmit, ismeri az anyját, de nem fog soha teljesen "elszakadni" tőle, mert az anyja, akiből egy van. És akármennyire is furcsa az én számból, de ő hozta a világra, és mindig az anyja marad.Ebbe már beletörődtem, persze ez nem azt jelenti hogy nem áll ki mellettem, csak valamilyen szinten tiszteli az anyát, ami szerintem érthető, akármilyen perszóna is.:)

Mégegyszer kitartást és nagyon sok boldogságot kívánok!

Itt ebben az országban a fiatalok nagy része sem tiszteli az idősebbeket.

Ebben az országban 40 felett már nem is számít az ember...

Akkor te is ilyen öregember leszel?

Szerintem nem mindenki válik gonosszá.

Fiataloknak legjobb külön élni, még az albérlet is jobb - külön lakásban senki nem szól az életükbe.

Akivel nem lehet megbeszélni, azt ott kell hagyni.

Valami hasonló helyzetben vagyok én is, bár neki csak akkor van problémája mikor átmegy a szivárvány alatt (remélem érted), de ilyenkor bárkibe képes belekötni.

Viszont én megmagyaráztam neki, hogy ha valami nem tetszik nekem, de a gyerekemnek semmiképpen sem!

Mondjuk nálunk a párom ki is áll értem. Nálatok is így van?

Igazad van de sajnos sok van olyan a fiatalabak közul is.

Fiatalok kik kimnek mas orszagba de az elsö ott is a hibakat keresni nem az hogy beilaszkedjenek.

nagyon sok fiatal tönkre mentkapcsolat szarad a lelkukön . Sajnos ök ezt nem fogjak belatni ez az ami legszomorub.

Valahol ezt az atok hagyomany cirkelt meg kellene valtoszattni.

Sajnalatos hogy igy sznvedtek ,en nem ertem csak itt a Hoxan tele van forumokal es naplokal hol a banyak szidjak non stopp a menyuket .

De miert van ez igy ki adta nekik azt a arcatlansagat ? ha egy fiatal parnak nincs hova menni akkor megertem es respektalom ha egyutt kell vele tölteni egy nehany evet .

Hol van a respekt ezekböl a banyakbol a fiatalok iranyt ? en magam is mar nagymamma vagyok es az összses gyerek kulön el maganak a csaladjaval . Meg a almomban sem jutna eszembe hogy a kilincset csiszoljam naluk vagy kritikat vessek ellenuk.

Akkor megyek ha meghivmak ( sokszor meg akkorsem , megvan a sajat eletem. )