Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Anyáék válása, munkahelyük elvesztése, albérletből kirakása... fórum

Anyáék válása, munkahelyük elvesztése, albérletből kirakása... (beszélgetős fórum)


23. smart63 (válaszként erre: 22. - Jstefan)
2013. aug. 4. 15:17
Szerintem már most külömb, mint az anyja.Már most sokkal okosabban látja a világot.Csak dúl benne a lelkiismeretfurdalás.Úgy gondolom, segítség kell Szabinának, hogy valaki kimondja helyette, jól teszi amit tesz!
22. jstefan (válaszként erre: 1. - Szabine)
2013. febr. 3. 22:03
Éld a saját életedet!!! Mert téged is magukkal rántanak a mocsárba,ha nagyon kapaszkodsz beléjük. Tanulj az ő hibáikból,és ne járd azt az utat ami a mélységbe a hajléktalanságba vezet.Dolgozz,és tanulj,keményen,kitartóan, becsületesen,és akkor győzni fogsz,sikeres ember leszel!!!
21. kszb
2013. febr. 3. 13:37

nme egyediek a szüleid sajna. Több ismerősöm szülője (egyik, vagy mindkettő, de szintén elvált szülőpárok) alapoz a gyerekeire. Fogalmam sincs, h mi lehet a helyes megoldás, szerencsére én nem vagyok, és remélem soha nem is leszek ilyen helyzetben. Én is vmilyen pszichés problémát sejtek az iylen emberek "munkakerülése", gyerekre hárítása mögött. Csak sajnos ez ellen vhogy tenni kell, mert a gyerek életét nem keserítheti meg a szülő, és anyagilag se lehetetlenítheti el a saját "hülyeségével".

Én azt gondolom, h szülő és gyerek között örök életre egy kölcsönösségnek kell lenni mindenben.

Én mst biztosan megkeresném őket, h azért tudjam, h mi a helyzet velük, merre tudtak menni, stb, aztán ezek ismeretében leülni velük és átbeszélni a helyzetet. Sajnos most úgy tűnik, h te és a húgod lettetek a szülők szülei....

20. pandoracic (válaszként erre: 19. - Szabine)
2013. febr. 3. 13:11
Az hogy ruhákara,ékszerekre költötte a pénzt,nem lehet betegség?
19. Szabine (válaszként erre: 17. - Mazsinka)
2013. febr. 3. 12:54

Igen, ebben teljesen igazad van. Nem egy munkahelyet sikerült anyának elintézni, takarítónőit, mivel szakmája nincs, szám szerint hármat is, de egyiknél sem maradt meg. Volt olyan, és ezt komolyan mondom, amikor napokig nem volt mit ENNI!! Nagyszüleimtől "lopogattam" legalább fél kilo kenyeret, hogy tudjanak mit enni, én meg hugom pedig ott jól teleettük magunkat. Úgy elmenni dolgozni, hogy üres a gyomrom, meg a férjének is, nem semmi dolog, ő meg otthon várta a megoldást, de tenni nem tett érte semmit sajnos:( Amint megjött a fizetés, első dolga volt bevásárolni, de nem csak a legalapvetőbb dolgokat vette meg, hanem ruhákat magának, ékszereket stb.. Minek??

A sikkasztás pedig valahogy úgy történt, hogy egy banknál megigényelték a kölcsönt, ugye nem anya, mert neki nem lehetett, és egy banki közvetítő intzte a pénzügyeket, és valahogy ő sikkasztotta el a pénzt.. Valami ilyemsi volt a dolog, a nő azóta börtönben ül, mert más embereket is megkárosított..

18. Noarashi (válaszként erre: 17. - Mazsinka)
2013. febr. 3. 11:05
Így van!
17. Mazsinka (válaszként erre: 2. - Mell)
2013. febr. 3. 10:53
Amikor valakinek már a lakása a tét, vagy az, hogy máról a holnapra legyen mit enni, az ne nagyon válogasson a munkában. Örüljön, hogy egyáltalán felvették valahova, nemhogy két nap után felmond, mert nem veszi be a gyomra a légkört. Megértem, ha olyan valaki válogat, akinek egyébként nincsenek anyagi gondjai, de az eladósodottak nem nagyon flancolhatnak, ha meg akarják tartani a házukat, és enni is akarnak emellé.
16. pandoracic (válaszként erre: 15. - Pandoracic)
2013. febr. 3. 10:47
*És valószínűleg te sem tudod csak úgy kizárni őt az életedből,mint egy utcán látott idegent.
15. pandoracic (válaszként erre: 1. - Szabine)
2013. febr. 3. 10:45

Akármilyen is,csak az anyukád.Ha valamikor még érdekelt,szeretett téged,dédelgetett,akkor valószínűleg most sem utál téged vagy a testvéredet.

És valószínűleg te sem tudod csak kizárni az őt az életedből,mint egy utcán látott idegent.

Kered meg,legalább annyira,hogy megkérdezd hogy van.

Az elsikkasztáson gondolom azt érted,hogy valami olyasmi dologra lett elköltve,amit esetleg nem osztottak meg veled.Lehet valami más kölcsönt fizettek ki belőle nayudék,amit szégyelltek,stb.


Én is vettem fel kölcsönt a szüleimnek,mert sajnos eladósodtak,mindketten rokkantnyugdíjasok,ráadásul apukám érdekes eset.

De sosem tudnám magukra hagyni őket úgy,hogy feléjük sem nézek.


Kresd meg,pláne ha érdekel hogy mi van vele,nincs e bajuk.És próbálj vele beszélni,hátha azóta változott.Egyébként ebben a mai világban egy fiatal embernek is nehéz munkát találnia,nemhogy egy idősebb embernek.

14. Noarashi (válaszként erre: 1. - Szabine)
2013. febr. 3. 10:28

Éld a magad életét! A szülők életéért nem vállalhatsz felelősséget. Sajnos én is ismerek ilyen történetet, ahol a szülők berendezkedtek arra, hogy majd a kicsi gyerekük egy életre eltartja őket.

Amúgy én azt gondolom, hogy azért mert megszültek, nem tartozom hálával. Senki nem kérte az életét. Ami utána jön, ha rendesen felneveltek, támogattak, na azért igenis hálával tartozok.

13. 342402de6d (válaszként erre: 1. - Szabine)
2013. febr. 3. 09:23

"Sajnáljam őket, vagy ne érdekeljenek??"

Az érzéseket nem igazán lehet irányítani,mit érzel valójában??Pl a sajnálat egy negatív lehúzó erő,legjobb ha elfogadod őket így ahogy vannak,mert senkit nem tudunk megváltoztatni,még önmagunkat is igen nehezen.A "haragszom rá"sem megoldás,ugyanis magaddal szúrsz ki ezzel az érzéssel is,tanulsz más hibájából.Te nem leszel ilyen.....

12. moonlight13 (válaszként erre: 11. - Bd55e3f068)
2013. febr. 3. 09:08
Szerintem is! Úgy érzem, anyukád kevesebbet törődött veletek, gyerekekkel, mint ti velük! Végre kiszakadtál (sajnos kölcsönnel) abból a körből! Ha anyukádnak semmi olyan fizikai problémája nincs, ami miatt nem tud dolgozni, akkor legyen az ő dolga, hogy oldja meg az életét! Több munkahelyről egymás után kilépni, mert esetleg dolgozni kell, felelőtlenség, rádaádul anyaként! Egyszerűen nem tehette volna ezt meg, aki felelősségteljesen gondolkodik! Ráadásul évek óta a párja és ti tartottátok el!
11. bd55e3f068 (válaszként erre: 1. - Szabine)
2013. febr. 3. 06:32
Ne foglalkozz velük, te már megtetted a magadét.
2013. febr. 3. 06:12

Kedves Szabine!


Nem tudok napirendre térni afelett, hogy ezt írod: „Sajnos a kölcsönt valamilyen úton módon elsikkasztották tőlünk, de a törlesztő részletet fizetni kellett.„ Kik? Ezt valahogy nem értem. Banki kölcsön? Az nem sikkaszt. Uzsorakamat, vagy mi?

Anyukád beteg, vagy van valami más, esetleg mentális problémája? A történet nagyon szomorú, de van pár érdekes kérdés aminek a megválaszolásával lenne kerek a történet. Tehát Te abszolút nem vagy hibás, más kérdés, hogy ezek után még ha tudod is, hogy számolsz el a lelkiismereteddel. Természetesen ez az Ő harcuk.

9. mell (válaszként erre: 8. - Mell)
2013. febr. 3. 03:13
mármint amit a fórumozóktól kaptam.
8. mell (válaszként erre: 7. - B01dd5e4f1)
2013. febr. 3. 03:12
fáj az hogy elbeszélünk egymás mellett és a szavak így virtuálisan nem úgy mennek át, és olyan mélységig nem tudom felvázolni, hogy megértsék miben vagyok.
7. b01dd5e4f1 (válaszként erre: 6. - Mell)
2013. febr. 3. 03:04

Ne foglalkozz azzal a véleménnyel, amit nem érzel igaznak.

Az a vélemény NINCS.

6. mell (válaszként erre: 5. - B01dd5e4f1)
2013. febr. 3. 03:02
óó, ezt nem magamról mondtam, hanem már volt szerencsém fórumozókkal beszélni, akik ezeket vágták a fejemhez.
5. b01dd5e4f1 (válaszként erre: 4. - Mell)
2013. febr. 3. 02:25

Tudsz még egy bár magadra nézve lealázó szót mondani?

Ha igen, ne tartsd vissza magad!:)

4. mell
2013. febr. 3. 02:23
na jó persze úgy tesz mintha nem bántaná és valóban már megszokta hogy otthon van, sajna velem is eza helyzet fiatal létemre ülök a babérjaimon, semmit nem csinálok, 1 kislányom van de az már óvodás, de nem tudok visszarendeződni az életbe, mintha életfóbiám lenn. Tudom a hoxások az ilyet lepra embernek tartják, akit lenéznek kiröhögnek, lesajnálnak, sértegetnek és próbálják eldónteni a reakciók alapján, hogy most mi a bánat van az emberrel, tényleg pszichésen sérült, vagy csak lusta.
2013. febr. 3. 02:18
Nem bántja a helyzet. A sok év alatt teljesen megszokta azt, hogy egész nap otthon ül. Ismerem őt...
2. mell
2013. febr. 3. 02:17
szia! Én egy nagyon egyedi vagyok. Sokak az itt leírtak alapján mindennek lehordanák anyádékat! És hülyének néznének majdnem hogy te törleszted a részleteit! De én amondó vagyok, hogy annak is megvana maga jó oka a lustaságon kívül, ha anyukádnak nincs munkahelye vagy ha felmond! gondolom nem azért mond fel oly gyakran, mert passzol a személyiségéhez a meló és minden happy bent. hanem valószínüleg nem veszi be a gyomra az ott ért kellemetlen attrocitásokat az új közösség részéről. Valami megváltozhatott benne gondolom, ilyesmire tippelek, amiért nem dolgozik és a munkához való hozzáállása megváltozott! szerintem nagyon is bátntja őt a helyzet de tehetetlen.
2013. febr. 3. 01:54

Sziasztok!

Sokat gondolkoztam azon, leírjam-e ide a gondomat, bánatomat. Végül úgy döntöttem, elmesélem, kíváncsi vagyok, hogy ti, mint kívülállók miként vélekedtek az egészről. Próbálom rövidre fogni ezt az egyébként hosszú sztorit.

A szüleim körülbelül 8 éve elváltak. Én a hugommal édesanyámmal tartottunk, az akkor már meglévő új párjához. Eleinte minden jól ment, vett fel az új élettárs kölcsönt, mert anyám nem dolgozott akkor. Sajnos a kölcsönt valamilyen úton módon elsikkasztották tőlünk, de a törlesztő részletet fizetni kellett. Innentől jöttek a gondok, egészen odáig fajult, hogy el kellett költözni albérletbe a közeli városba, mert a házat elárverezték. Anyám természetesen még akkor sem dolgozott, az új férje és én tartottunk el rajtunk kívül még plusz két embert. Megismerkedtem egy fiúval és egyre ritkábban voltam otthon, majd eléggé összebalhéztam anyáékkal, mert már nem annyi pénzt adtam haza, mint azokelőtt (hozzáteszem én is vettem fel nekik kölcsönt, hogy az adósságból mentsem őket és a mai napig törlesztem!!!!) így úgy döntöttem visszaköltözöm apához, addigra ő is megházasodott egy nagyon frankó nővel. Na, innentől kezdve ritkábban jártam fel anyáékhoz. Anya persze nem ment el dolgozni, egy-két napot volt itt-ott dolgozni, de mindig felmondott... :S Húgom is elköltözött tőlük, mert velük nem lehet kijönni.. Maradtak ketten a kétszobás albiban, egy keresetből. Teltek a hónapok, évek, anyám férjét elküldték a munkahelyéről az alkohol miatt, most ő is munkanélküli. Február 1-től ki kellett költözniük, mert több mint 200 ezer Ft tartozásuk van a főbérlőnek. Nem tudom hová mentek, mert még nem kerestek én meg nem nagyon vagyok rájuk kíváncsi. Mindig tőlem várnak segítséget, de könyörgöm!!! Felnőtt emberek :@ Anya már több, mint 10 éve munkanélküli, nem szeret dolgozni, de a pénz az jól jönne neki. Új ruhák, új ékszerek, minek????? Nagyon-nagyon haragszom rájuk, hogy még velem is kib....-tak a kölcsön miatt, és tönkre tették a családot ez miatt, mert senkivel nem beszélnek, anya a anyjával már 20 éve nem beszél, de az anyám férje az ő családjával. Azt hiszik, körülöttük forog a világ, észhez kéne már térniük. Ugyanakkor aggódom is rtük, hová mentek, hogy fognak megélni ezek után....

Ti miként viselkednétek velük? Sajnáljam őket, vagy ne érdekeljenek?? ja, még annyit, hogy amikor elköltöztem onnan, anya meg se próbált visszatartani, még inkább küldött :( Valamint, valahányszor megemlítettem neki a munka fogalmát, hogy elmehetne dolgozni, felháborodott és én voltam a rossz....

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook