Mennyi idő elteltével jöttetek rendbe lelkileg a munkahely elvesztése után? (beszélgetős fórum)

Bár én szerencsére nem jártam ennyire azonos cipőben, nagyon-nagyon meg tudlak érteni.

Legtöbbünknek kell(ene) egy jó munkahely, egy jó közösség.

Több mint 20 éve szűnt meg a munkahelyem, a 90-es évek elején a nagy felszámolási hullámban. Azóta vagyok " kényszervállalkozó".

Nem tudom elviselni a kiszámithatatlan munkaipőt, jövedelmet, az APEH sarcokat, és azt, hogy más emberek anyagi helyzetétől függ a miénk, ha beleszakadok a munkába vagy bármilyen szakértelemmel lelkesen végzem, akkor sem lesz jobb.

Lelkileg mindig rossz volt,a mai napig hiányzik a kollektiva a cca velem egyidős, hasonló végzettségüek társasága. Kb 2010-ig anyagilag jól ment, mint minden, de azóta no comment...

Nincs már kedvem semmihez és gyűlölök minden mun- kanapot .

En nem vesztettem el hanem felmondtam mert csak hitegettek az eloleptetessel. Nagyon sokaig ugy fajt mint egy szakitas. Aztan elkezdtem munkat keresni, szethordtam a CV-met egy hetfoi napon, az egyik manager hivott meg aznap este hogy mikor tudok bemenni interjura meg probamunkara. Raadasul en egy alap poziciot celoztam meg, de o eroskodott hogy az en tapasztalatommal a betanitas utan azonnal supervisor leszek. Ket nap mulva mar dolgoztam is. Magasabb fizetesert, tobb jutatassal es tobb elore lepesi lehetoseggel mint az elozo helyen. Akkor mar csak azt sajnaltam hogy miert nem mondtam fel hamarabb :-)

Szerintem neked is sikerulni fog tullepned ha talalsz egy masik munkat ami legalabb annyira jo mint az elozo, vagy meg jobb!

Majd vezetsz naplót, a lüke főnökről, emberekről.

Ha "olyat" látunk, ami több a soknál, megkérdezzük:- akarsz beszélni róla?- DDD

A végkielégítés megvolt, de az a lelkemen nem segített.( 21 év )

Ugyanígy, a" rendszerváltás szele". Most meg kapkodnak, mert mégis kellenek óvodák!

Törjön bele a bicskájuk.

Vagyunk páran ilyen földhözragadtak.

Én is az első munkahelyemről szerettem volna nyugdíjba menni, de azt elsöpörte a „rendszerváltás” szele. A munkakörömmel együtt. Mivel nem tetszett, hogy a jogutód cégnél nem a tanult szakmámat végezhetem, fájó szívvel, de új munkahely után néztem; tehát volt időm felkészülni a váltásra. 19 év után először.

A történelem megismételte magát: újabb 19 év után megszűnt a második munkahelyem is, ezúttal jogutód nélkül. Igaz, volt jelentkező munkáltató, aki igényt tartott a továbbfoglalkoztatásomra változatlan feltételek mellett, a dolog mégis megviselt.

Főleg az a mód, ahogyan az egészet „levezényelték”.

A lényeg az volt, hogy az embereket bizonytalanságban tartsák, információ nélkül hagyják, illetve félreinformálják. Így történt, hogy karnyújtásnyira a nyugdíjtól bent hagytam 12 (vagy 13?) havi végkielégítést. Van, aki azt mondta erre, hogy nem vagyok normális, van, aki azt mondta, hogy nem lehet tudni, mi mire jó...

Nézd már, félreolvastam!

Örülj neki, majd itt feldolgozzuk. DDD

Nekem valószínű most lesz munkahely(úgy néz ki)ezt vajon mikorra fogom feldolgozni?

Semmi humorom hozzá.

Akkor te én kettő vagy. 20 éve felszámolták a munkahelyemet, ma sem hevertem ki, hogy nincs.

Munka lett máshol, de AZ végleg megszűnt, ha arra járok, már nem bőgök, csak szomorú leszek.:((