Anya csak egy van... (beszélgetés)

Igazad van, az anyós is anya, csak az nem az én anyám. MOndjuk az én anyukám sosem viselkedett igy velem, anyósom viszont igen.

De mondjuk, egy édesanyának még meg tudjuk bocsájtani, addig az anyósnak nem feltétlenül.

És én azért irtam, hogy az anyós le van tojva, mert ha nem tetszik neki a viselkedésem, akkor nem érdekel. De az édesanyának jobban meg akar felelni esetleg az ember, mégis csak a saját anyja, az anyós meg másnak az anyja. Azért ez nagy különbség.

Később leirtam, hogy az é nanyósom miylen volt.

Az én édesanyám sosem tett volna olyan dolgokat és nem is tett, mint az anyósom. Pedig ugye, mindkettő édesanya. És mégis más emberek..

Két dolgot tehetsz.

Vagy elfogadod a helyzetet és fejet hajtasz anyád előtt,vagy helyre teszed a dolgokat ,és máshogy oldod meg a felügyeletet.

Fuuuu, nemtom. A mi csaladunkban pl. Anyum novere ilyen,2 lanya van es az egyiket isteniti, a masik fejreallhat,akkor semtud megfelelni.

Sosem ertettem az ilyet.

Godolom,hgy a kenyszer nagy ur,de tenyleg olyan megoldast kene talalnod, hogy erezze, O is nelkulozheto.

Plane,ilyen formaban,hogy csak a feszultseget kelti.

Nekem is kellett /nem kis/ ido,mire rajottem, olyan emberekkel kell magunkat korulvenni, akivel kolcsonosen megertjuk egymast. Van anelkul is problema,nem kell a folosleges feszkogerjesztes.

Neki ez miert jo?!

Na, ezért szoktam én felháborodni, amikor az anyósokat szapulják. Miért más egy anya, mint az anyós? Az anyós talán nem anya?

Sajnos, vannak ilyen emberek, az én édesanyámnak sem volt semmi se jó. Ebben esetben sem tud semmit csinálni a fórumindító, mert az ilyen emberekkel (és mindegy, hogy anya v. anyós) nem lehet beszélni. Így vannak összerakva. Vagy megszoksz v. megszöksz.

Mindig is ilyen volt.

Egyedül tesóm az akivel nem ilyen. (férfi, nálam három évvel idősebb). Vagy, ha netán mégis, akkor tesóm egyszerűen nem megy felé sem hetekig. Ha esetleg felhívja, anyám legközelebb a kedvenc kajájával várja.

Persze tudom, hogy Ő jól csinálta és nem hagyta zsarolni magát.

De én más vagyok. Eleinte csak a szülői tisztelet miatt hajoltam meg, most meg kényszerből.

Vagy nem... Az ilyen tipussal az a baj, hogy megszokta a diktatorkodast.

Erdekes, hogy miert nem mond neki senki ellent es miert csak az a jo, ahogy O latja a dolgokat?!

Mindigis ilyen volt? Vgy miota/mitol valtozott meg?

Eleg szomoru helyzet ez kedves forumindito,de nem remenytelen:)

Egyértelmű: Zsarol.

Akkor azt tudod tenni, amit más, akinek nincs édesanyja, sem anyósa, hogy meg kell fizetni valakit, aki vigyáz a gyerekre ha kell, vagy barátnő, vagy rokont kell megkérni. És ezzel éreztetnéd anyukáddal, hogy megvagy nélküle, és nem szorulsz rá. Mindjárt máshogy állna a dologhoz, főleg, ha hetekig vagy hónapokig nem látná az unokáit.

Ha szembeszállnék vele és ellentmondanék. Esetleg nem keresném napokig, hetekig. Ő nem keresne.

Azt el sem tudom képzelni mit csinálna velem, ha közben megkeresném, hogy vigyázzon a gyerekre. Sejtem, hogy utána még többet szemétkedne velem. Hisz tudja, hogy rákényszerülök. El is mondta már nem egyszer.

És ha mégis szembe szállnál vele, akkor amikor neked segitségre lenne szükséged, akkor azt mondaná, hogy nem vigyáz a a saját unokáira? Ha ez igy van, akkor szomorú.

Vagyis zsarol. Hááát... ez durva.

Azért ez érdekes, hogy miért ilyen frusztrált anyukád. Szerintem abszolút nem veled van baja, hanem talán apukáddal van gondja, csak vele esetleg nem tudja, vagy nem lehet megbeszélni a problémáit.

Talán apukáddal beszéljél egyszer arról, hogy szerinte minden rendben van-e közöttük. Ő egyébként mit szól mindehhez? Én vajon miért nem mer ellent mondani anyukádnak?

Mint írtam, sajnos nem nagyon ellenkezhetek, nem nagyon szállhatok szembe vele, mert, ha betegek a gyerekek Ő vigyáz rájuk.

Azt hiszem nem kell ecsetelnem, hogy manapság a biztos munkahely előbbrevaló, mint a büszkeségem.

Én mindig azt szoktam mondani a páromnak, hogy sajnálom édesapámat. Ha velem veszekszik anyukám én eljövök és kész. De neki vele kell élni.

Mit tud csinálni? Veszekszik vele folyamatosan. A munkahelyen sem hagy neki békét. Ott is hívja tízpercenként. Ha meg nem veszi fel a telefont, hát odamegy.

Ezt azért tudja megtenni veled,mert ő még mindig anyaként viselkedik,te pedig gyerekként .

Ideje lenne megmutatnod,tudatosítanod neki,hogy felnőtt önálló nő vagy.

Amíg nem tudsz ellentmondani neki,amíg hagyod,hogy 10 éves pisis kislánnyá tegyen minden alkalommal,addig minden így fog maradni.

Az ,hogy ő így viselkedhet veled,nagymértékben te vagy az oka.

Sajnos nem lehet vele beszélni.

Amit a fejébe vesz, az úgy van. És ha nem helyeselek, bólogatok, esetleg ellentmondok, csak rontok a helyzeten.

Ez a mai példa pl. Ő eltökélte magában, hogy csak lustaságból nem mentem a gyerekekkel el a programra. És ez így van szerinte. Hiába magyarázkodok, csak olaj a tűzre.

sajnálom.

a leszaromtablettát javaslom

Reggel felhívta édesapám a gyerekeket. Készüljenek, mert jön értük. Ma nem dolgozik, menjenek át hozzájuk.

A gyerekek (a két kicsi, a nagy ugye beteg, Ő nem ment volna) készülődtek, pakolták a játékokat kistáskába, öltöztek, fésülködtek.

Eltelt egy óra, de a papa csak nem jött. Felhívtam.

Hebegett, habogott, hogy most nagyon sok otthon a dolga, nem viszi el őket. Édesanyám befenyítette.

Nem hiszem, hogy éppen ezt akarod hallani: de örülj, hogy még él az Anyukád és ha nem is a legjobb módon, de foglalkozik Veled. Amíg ez így van arra is van esély, hogy megbeszéljétek a problémákat.

Persze elhiszem, hogy nem könnyű ezt naponta kezelni...

Tudom, csak magam segíthetek a problémámon, de ki kell írnom magamból.

Megőríjt az anyám.

Ha eljön hozzánk, a gyomrom egyben van, remeg a kezem, mert látom, ahogy vizslatja a házat, hogy rend van-e? Enged magának egy pohár vizet, hogy felmérje a konyhát, elmegy wc-re, hogy lássa mennyi szennyes van.

És ezeket egy-egy bekattanásánál fel is rójja nekem. Mondja és mondja és mondja. Sajnos néha napokig, hetekig őrli magát valamin és olyankor hozzátesz még olyan dolgokat is, amikre én álmomban sem gondolnék.

És az a legrosszabb, hogy tudatosan csinálja velem. Veszekszik, majd elfordítja a fejét még az utcán is. Amíg én nem megyek el hozzá nem vesz rólam, rólunk tudomást. Sőt édesapám sem jöhet olyankor, fel sem hívhat.

Tudom, hagyjam a francba, de sajnos rákényszerülök, mert, ha betegek a gyerekek általában Ő vigyáz rájuk. (Kaptam már azért is, hogy mennyi pénzében vannak a gyerekeim, amikor eteti őket, pedig szoktam olyankor oda is vásárolni)

Ma például azért csapta rám a telefont, mert terveztünk a gyerekekkel egy programot, de mivel az egyik beteg, így lemondtunk róla. Szerinte csak azért nem mentem el a gyerekekkel a programra, mert még arra is lusta voltam, hogy elvigyem őket. És nem lehet neki megmagyarázni, hogy nem akartam a beteg (már gyógyulóban, tehát nem lázas, vagy ilyesmi) gyereket nála hagyni, míg a másik kettővel elmegyek a programra.