Anya csak egy van... (beszélgetős fórum)

Teljesen igazad van abban, amit eddig írtál, és ebben is! Én lazára venném a dolgokat:)

Mondjuk én mindig ezt csinálom, így sosincs gondom a családommal.

A férjem mindig serte-pertél, ha az egyik nagynénémet várjuk, mert ő aztán kb. olyan, mint a fórumindító anyukája, így nem maradhat semmi ki a takarításból.

Én egyébként mániás vagyok szinte a takarításba, de ha ez a nénikém jön, akkor túl tudok lépni ezen és direkt hagyok "kis rendetlenséget", hogy legyen mivel foglalkoznia és ráadásul "joggal":))))

És panaszkodok neki ezerrel, hogy mennyire fáradt vagyok, meg öregszem és már nem megy úgy a takarítás, stb.

Ezzel teljesen elvonom a figyelmét az általa vélt problémákról, mert akkor azon akar segíteni, hogy jobban legyek, illetve szoktam mondani, hogy most egyszerűen olyan lustálkodhatnékom van, hogy le sem törölgettem a port. Persze erre mindig van mit mondania, de én jól szórakozok rajta:))))

Végigolvastam minden hsz-t és látom:sok helyen ua.a gond,az anya-lánya kapcsolatban.És ez elég általános sajnos.Anya-fiúban kevésbé.Én is hasonlókat éltem át.Akkor volt jobb,amikor 100km-re laktunk egymástól.Nálunk a lelki terror ment:nem szólt hozzám ha megsértődött.És ezt addig tette,míg én nem mentem kiengesztelni függetlenül attól h hibás voltam-e.A hibám sokszor az volt h mertem nem egyet érteni vele.Sosem oldódott meg a helyzet.Férjemnek volt igaza,aki azt mondta,hogy én nem nőttem fel,még mindíg gyerekként viszonyulok anyuhoz és nem úgy viselkedem mint egy egyenrangú felnőtt.Aztán próbáltam úgy nézni rá,mint ha a szomszéd néni lenne,akivel szemben nincsenek elvárásaim(már hogy hogy kellene viselkednie egy anyának)és ezért türelmesebb is vagyok és úgy viselkedem,mint egy másik felnőttel.Ez segít valamennyire.

Rengeteg jó dolgot írtak itt előttem,tkp.mindent amit én is gondolok,nem ismétlem.Fata 50.hsz-e a legjobb(bocs a többiektől),úgy érzem nekem is ezt kellett volna tennem.

Engem azért nem szidott mindenért,nem éltem át ilyen dolgokat,mint Leander,de zsarnokoskodott és ő akart irányítani.

Valahogy meg kéne oldanod a gyerekfelügyeletet és élni az életedet a segítsége nélkül.Ez így hosszútávon betegséghez vezet:(((

Ácsi:)))

Tudom,hogy ez a helyzet,de ne korlátozzuk egymás kihasználását csak és kizárólag az anyára,mert az anyja olyan amilyen ,de kihasználni a lánya használja ki igazán az anyját.

Az anyja nem zsarolja,csak hozza a tőle megszokott formáját,ami ellen a lánya nem lép fel,mert szüksége van rá.

Tehát vagy nem nyafog ,tűr,és elfogadja a helyzetet,vagy helyre teszi a szülőjét egyszer s mindenkorra.

Lehet dönteni.

Ha meg semmin nem kíván változtatni ,akkor felesleges minden jótanács .

Ez lehet hogy igy van, vagy igy kellene lennie, de mint irta, az anyja zsarolja. Ha ellenkezni merne, akkor az anyja besértődne, és ő nem tudná a gyerekeket hova tenni akkor, amikor szüksége lenne rá. És ezt használja ki az anyja.

Én irtam, hogy keressen más megoldást a gyerekek elhelyezésére, de erre nem válaszolt.

Csak azt lehet aki hagyja magát.Amíg képtelen kilépni az áldozat szerepből ,addig minden marad így ahogy van.

Nem kell menekülni ,az anyájnak előzékenyen ki kell nyitni az ajtót ,hogy távozhasson ....

Nem értelek igazán.

Miért is kellene neki bármit megmagyarázni?

Igen anyám ,lusta voltam kipakolni,ÉÉÉÉSSSSSS?:)))

Igen anyám ,ezt hordják mert ezt szeretik,ÉÉÉÉÉÉÉééés?:))))

Igen ,majd este mosogatok ,amikor még a vacsi is hozzájön ,ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉs?:)))))

Egyszóval mi lenne ,ha rávilágítanál,hogy sokmindent másképp csinálsz ,mert te Te vagy Ő meg Ő!

Ha ezt képtelen felfogni ,és tovább jár a szája ,akkor is mondhatod azt,hogy ez a te házad ,és lehet hogy ő jobban csinálja ,de te meg úgy ahogy te látod jónak.

Szóval nem kell vigyázba állnod hátra tett kezekkel és mentegetőznöd semmi miatt!!!

Ha mégis ezt teszed ,akkor meg ne nyafogj,hanem szedd a nyugtatókat.

Senki nem fog helyetted változtatni ezen,csak te magad.

Szerintem ez is a családon belüli erőszak egy formája. Ebben az esetben nem a férj terrorizálja a feleséget, hanem az anya a gyermekét.

Ezt nevezik lelki terrornak. Szabadulj!!!!!

Te elolvastad amit a 18. hsz-ban írtam? Ha nem, akkor tedd meg.

És miért kellene az édesanyának jobban megfelelni mint az anyósnak? Azért mert az édesanya szült, nevelt és ő volt a családom egy része. Anyós olyan ember, mint bárki más. Azt az ember kapja, ha akarja, ha nem. Persze, igyekeztem neki is megfelelni, irtam, is, de semmi nem volt jó neki, bármit is tettem. Egy idő után igen, feladtam. Már nem érdekelt, mit mond, mibe köt bele.

Szerencsére édesanyám nem ilyen volt, hanem édes, aranyos, normális, rendes ember, aki szerette a gyerekeit, a családját, és otthon nálunk minden rendben volt. Ellenben a férjeméknél, akiket gyerekként a saját anyjuk vizes kötéllel és nadrágszíjjal ütött-vert, a tanyán dolgoztatta a saját gyerekeit. Ez normális? Na ezért lett a volt férjemből is bántalmazó ember, férj. Mert ilyen volt az anyja is. Én meg tűrtem ezt 20 éven keresztül. Sajnos.

Úgy hogy csk azt mondom, nem kellene ennyit tűrnie az édesanyjától, aki zsarolja a saját gyerekét és ilyen módon viselkedik vele, és megalázza, nap mint nap, az nem érdemli meg, hogy a gyerekei szeressék, de még azt sem, hogy édesanyának nevezzék. És ezt saját maga érte el a viselkedésével.

Az anyósról meg ne is beszéljünk..

Teljesen igazad van! Rendkívül öntörvényű, mindenhol csak saját magát nézi.

A férjem is ugyanezt mondja, mint te. De tudod, ha gyerekkortól fogva ebbe nevelődik bele az ember, nálunk megtetőzve azzal, hogy "egy anyának mindig igaza van! ellenvéleményt nem mondhatsz, mert hogy jössz te ahhoz?!" Akkor azért az önálló vélemény érvényesítése még felnőtt korban sem egyszerű.

Egy másik dolog, amire nem találtam még megoldást: Ha pl. valahova elmegyünk 1 napos kirándulásra a családdal hétvégén. Szólok illendőségből, hogy nem leszünk itthon. (már csak ha esetleg jönni akart volna)Hát jó. Menjetek. Én meg már mióta nem voltam sehol,itt buggyadok csak...Mindezt mártír hangon. na ekkor már kész vagyok! Elvinni nem akarjuk, mert nem úgy terveztük, én vinném, de ha visszük onnantól fogva ő irányít. Szóval a hangulatnak annyi! De akkor is, ha nem szólunk, szinte már szökünk! Aztán, amikor rám telefonál nem tudok hazudni, akkor megint ugyanaz a mártíromság!Nehogy már boldogok legyünk!

Csak egy apró dolog, de nem felejtem el: amikor eladtuk a régi autónkat és kerestünk másikat, akkor felmerült a 4 ütemű trabi lehetősége is. Mit mondott? : Trabantot ne vegyünk mert ő abban hátul szédül!

Nálam egy időben a gyereknevelési dolgaimat hozta fel mindig, és persze a gyerekeim előtt.Na akkor leállítottam keményen. Mire mi volt a válasz? Mért? Hiszen te is a gyerekem vagy! Na ebből nagy vita lett.

Volt egy időszak, amikor a nyári szabadságom idején, amikor nagyon jól tudta, hogy mindannyian lazítunk és tovább alszunk, rendesen 7óra körül rám telefonált. Amikor nagy álmosan felvettem, még ő volt felháborodva: te még alszol?! nem szégyelled magad? Mondtam, hogy nem! nem szégyellem magam, hogy a szabadságom alatt 7 órakor még alszom! Fogok is! És ha délig aludnék, ahhoz se lenne semmi köze.

Ha valamit akar, akkor csörget az egyik mobilomon, ha nem ugrok felvenni, csörget a másikon, aztán a vezetékesen. Erőszakosan. Annyira egymás után sorban, hogy ha valamelyiken visszahívom, foglaltat jelez.

Szóval ha mondja, hogy jön, síkideg vagyok.

Nálunk ugyanez a helyzet. Ha valamire szüksége van, megtalál és addig mondja, míg vagy én vagy a férjem meg nem csinálja, amit mond. Újabban a gyerekeimet is csatasorba állítja.

Nekem bátyám és öcsém van. Velük teljesen más a helyzet. Őket nem ugráltatja, mert nem tudja.

De minden panaszával hozzám fordul. Na, nem azért, mert a tanácsomra kíváncsi, hanem mert a testvéreimet nem tudta elérni. Aztán még azt a dühkitörést is én kapom, amit a nekik szánt.

Sokszor nagyon szeretnék neki segíteni, de nekem nem hisz. Nem fogadja meg a tanácsaimat, de ha ugyanazt mondja a bátyám, akkor jön és mondja, hogy az milyen jó dolgot mondott neki! Amikor mondom mondom, hogy de hiszen én ugyanezt mondtam, úgy csinál, mintha meg se hallaná.

Ők hárman nagyon hasonlítanak (anyám és a 2 testvérem) én valószínűleg apámra hasonlítok, már ami a természetemet illeti. Sajnos nem ismertem elég jól, mert elváltak és sokáig nem tartottuk a kapcsolatot. Amikor meg már jóban lettünk, nemsokára meghalt.

Az én véleményem soha nem számított, a tanácsom meg se hallja. Legutóbb is ezen húztam fel magam.

Én sem vele, velük élek. Nem laknak túl messze, de külön élek tőlük már 15 éve.

Nem tudom lazán venni. Mint írtam, már remegek, ha meglátom a kapuban. Ha felhív, hogy átjön két nyugtatót veszek be. Soha életemben nem szedtem, de miatta igen. A három gyerekem nem készít ki annyira egy hét alatt, mint Ő öt perc alatt.

Ha bekattan, minden hülyeséget rámkiabál. Olyanokat ró fel nekem, hogy nem tudom abban a pillanatban, hogy sírja-e, vagy nevessek. Sok kis hülyeséget, mint pl. azt, hogy lusta vagyok még a szatyorból is kipakolni. De sorolhatnám, mindig eszébe jut valami új dolog, lehet, hogy tíz éve történt, de most jutott eszébe.

Elhiszem, hogy nagyon rossz lehet neked, mint írtam, az én édesanyám is hasonló volt. Szerencsére én külön éltem tőle, így velem ezt nem csinálta, csak a nővéremmel, de azon viszont nem is csodálkozom.

Panaszkodd ki itt magad, de hidd el nem fog változni. Neked kell lazábban venni, mégha nehéz is. Légy erős, vegyél fel egy nem létező páncélt magadra, ne halld meg, amit mond. Ha nem így teszel, ki fogsz borulni, és az nem lesz jó a családodnak.

Sajnos tudom, miről beszélsz! Én lassan 2 hónapja nem beszélek már anyámmal, mert ha nem is ilyen jellegű problémák miatt de egyszerűen nem lehet kijönni vele. Nem tudom, ha azt mondom, h depressziós hosszabb-rövidebb pozitív időszakokkal már több, mint 30 éve, akkor az mond-e neked vmit. Remélem, mondjuk, h nem. Na vele meg ezért nem lehet beszélni. Addig rendben van minden, amíg hallgatok, bólogatok...stb. De ha máskor nem, a gyerekeimmel kapcsolatban, ha már vmi nagyon nem tetszik, azt szóvá teszem. Sztem ezzel nem vagyok egyedül. Na akkor ott van a 3.világháború. Minden vagyok, ami negatív jelzőt emberre csak el tudsz képzelni. Jobb napjaimon tudatosan próbálok lehiggadni, de sajnos van, h nem sikerül...ez volt legutóbb is. Ennek majdnem 2 hónapja. Azóta nem létezek sem én, sem a 2 gyerek....ő fel nem hívna, fel nem jönne....csakis én közeledhetek. Egy hete is megtettem, de semmi nem lett jobb, sőt...már ott tartok, h nekem erre marhára nincs szükségem, van ezen kívül épp elég bajom. Ja, hugommal még régebb óta nem beszél, apámmal évek óta szinte ugyanez.... Belefáradtam! Na erre mondja valaki, h azért örüljek, h van. Jó, ok, nyilván örülök: megszült, felnevelt, kitaníttatott, embert nevelt belőlem...de sajnos 26 év alatt, amíg otthon éltem, félig tönkretette az idegrendszeremet...most a saját gyerekeimhez közel nincs annyi türelmem, amit szeretnék.....Örüljek????

Tanácsot adni nem tudok, sajnos...magamnak sem már, nemhogy neked....de átérzem, hidd el.....

Én ezt elhiszem, örülök,hogy van nekem, nekünk.

De amikor már remeg a kezem, ha meglátom a kapuban, mert nem tudom mit várhatok tőle. Mert esetleg eszébe jut, hogy tíz éve nem mentem el neki a boltba, és ezt vágja a fejemhez.

Vagy az a bűnöm, hogy egy hete, amikor itt járt a szatyorban látta még az ásványvizet, amit a férjem hozott. Mert arra is lusta vagyok, hogy kipakoljam. Mindegy, hogy közben munka után éppen főztem, ment a mosógép.

De a gyerekeim egész évben egy szar kabátba jártak, mert lusta voltam a többit kimosni. Nem számít, hogy az csak neki nem tetszett, nekem, a gyerekeknek igen. Két lány, örültek, hogy egyformában voltak. Mindegy, hogy néha egy héten háromszor mostam ki azt a szar kabátot, szárítottam, forgattam éjszaka a radiátoron.

De neki nem tetszett, ergo, lustaságból adtam csak azt rájuk. És nem lehet neki megmagyarázni.

Vhogy probalj vele beszelni,h.neked ez igy nem jo.

Valszeg, nem fogja megerteni, akkor kene a srakadra allni es "hagyni gondolkodni". Ez emberenkent valtozo, vkinel bejon,es belatja, hogy hibazott, valakinel pedig hatastalan- utobbi tipus aztan majd csodalkozik, hogy "miert nem szeret engem senki, magamra maradtam,stb"

Nyilvan tesod ismeri a hasznalati uatsitast hozza:)

Mint korábban is írták, örülj hogy van édesanyád, akármilyen is. Mi négyen voltunk testvérek, kettőt istenített, bármit tehettek, mindig megbocsájtott nekik. Bármilyen is volt, akkor is hiányzik.

Próbáld meg lazábban venni te is a viselkedését, megváltozni már úgy sem fog.

Párom? Hát elég sanyarú családból származik. A mai világban simán lecsuknák a szüleit, annyit verték, szó szerint. (és nem egy-egy kézrecsapásra gondolok, szíjjal verés, udvarra kizárásról éjszakára volt náluk)

Ő mellettem áll, viszont a megfelelés anyám felé benne is benne van.

Mert bármit mondhatok anyámra, de tény, hogy a férjem a harmadik gyereke. Annyira szereti, mint engem, vagy a tesómat. Sőőőt....

És mit csináltál volna (itt a példa fórumindítónál is), ha az édesanyád lett volna olyan, mint az anyósod?

És miért kellene az édesanyának jobban megfelelni, mint mondjuk egy anyósnak? Mert az anyós! De legfőképpen ember, és az embernek vannak hibái, és nem az anyának v. anyósnak.

Jajj, nem is gondoltam, hogy tesod lenne a ludas:)

Valszeg igaza van ebben, jobban tudja kezelni ezt a szitut.

Erreaz idore meg kerits barinot, ismerost, bebiszittert , aki vigyaz anyud helyett.

Parod mit szol ehhez amugy?

Milyen igaza van!:)))

Vedd lazábbra a dolgokat.

Azért azt megjegyzem, hogy olyan testvérem van, mint senkinek a világon. Mindketten tizenx. éve kirepültünk már a szülői házból, de nem múlik el nap, hogy ne beszélnénk. Tehát nem tesómra neheztelek.

Ő is mindig mondja: Tesóm, hagyd a fenébe, nem menj el hozzá vagy két hétig, addig lesz ideje gondolkodni.