Állandó félelem, rettegés valamitől (beszélgetős fórum)

Na, nekem meg öt,meg hét unoka.

Mindig akad valami izgalom.

A gyerekekről váltunk pár szót,aztán ennyi.

Ja, meg a férjekről,mert ahogy öregszenek úgy megy el az eszük.

Én is félek, rettegek attól hogy úgy öregszem meg, hogy a végén sokág nem tudom majd ellátni magam. Láttam elfekvőben ilyen embereket. Ezért azt találtam ki, hogy edzem magamat, hogy minél tovább megőrízhessem a mozgásképességemet. Persze nem biztos hogy beválik a módszerem, de jelen tudásommal amit lehet azt megteszem magamért. Így ha mégis bekövetkezik amitől félek, legalább a bajban bűntudatom nem lesz hogy valamit megtehettem volna, de nem tettem.

Pl. most is készülök a délutáni nagy csaloglásomra, és szoktam erősítő gyakorlatokat is végezni. Lehetőségemhez képest egészségesen is táplálkozok.

Azt tudom javasolni, hogy ami legnagyobb félelmed, annak keresd az ellenszerét. Én is ezt teszem. Bár nincs mindennek ellenszere. :)

Én már 68 éves vagyok.

Élhetnék nyugodtan,de sajnos úgy vagyunk kódolva,hogy valamelyik gyerek miatt mindíg aggódunk.

Próbálok én úrrá lenni rajta,de ez nem nagyon megy nekem.

Pedig mind éli a saját életét.hiszen felnőttek.

De akkor is,na. Így vagyunk beállítva.

Én sem vagyok való közösségekbe. Eszebe sem jutna hogy valamilyen közösséghez csatlakozzak. Az a szerencsém hogy szeretek egyedül lenni. Lehet azért, mert olyan emberekkel vagyok körülvéve, hogy ha találkozunk és váltunk pár szót, mindig az derül ki számomra hogy beszéltünk-beszéltünk és nem mondtunk sem mit. Időpocséklásnak tartom az ilyen kapcsolatokat ahol csak a nagy semmiről folyik a diszkurzus. Egyedül sokkal jobban le tudom kötni magam mint mások társaságában. Mondhatom, untatnak.

Nem világos számomra hogy milyen fájdalmat érzel.

én is állandóabn szorongok valami miatt,hatalmas erővel lehet rajta úrrá lenni,bár többnyire sikerül .Szabadidőmben olyan tevékenységeket űzök,amiket nagyon szeretek,és fontos a sport,feszültséglevezető,megváltoztatja az ember egész közérzetét,erősen ajánlott a rendszeresség,mert csak úgy ér vmit!Próbálj kikapcsolni te is és olyan tevékenységeket folytatni a,miket szeretsz,minél többet,amikor csak időd van.

Egyvalamit nem tudsz kiküszöbölni,a testi következményeket,a betegeskedést,biztosra veszem,hogy a sok sztressz ,szorongás is belejátszik nálam abba,hogy sokat vagyok beteg,bár nekem sajna az immunrendszerem is gyenge.

remélem,vmeynnit meg tudsz fogadni a tanácsaimbol,ha nahéz is,és ne feledd hogy nem kevés önuralom is kell ahhoz,hogy legyőzd ezt az egészet.

Abba a korba léptél sajnos, amikor egyre inkább tudatosul benned majd az idő múlása, és az hogy egyre kevesebb van. Bármit teszel sehogy nem tudod megakadályozni. Csak érzéki csalódás, de úgy érezzük, bármennyire is lassítanánk az idő múlását, egyre gyorsabb. Ettől időnként vagy elkeseredsz, vagy bepánikolsz és keresed a kiutat, ami persze nincs.

Hogy mennyire sikerül elfogadni az idő múlását és a velejáró egyre rosszabb körülményeket, az útközben szerzett bölcsességtől függ. Okosat nem tudok javasolni, mert a 65 évem mellett nekem is vannak félelmeim, és szerintem ezek a félelmek megmaradnak mindaddig, míg megoldást nem találunk. Ami persze nincs. Sajnos az ember így öregszik, így megy az úton.

A megszégyenüléstől nem kell félni, mert az viselkedés kérdése. Azt tudod befolyásolni. Szerintem kiközösítés is akkor lehetséges valahonnan, ha a többség számára elfogadhatatlan amit teszünk. Ez sem lehet megoldhatatlan probléma. Ha úgy érzed nem illessz egy közösségbe, akkor nem vagy odavaló. Az meg hogy vékony lett a bőröd, sajnos a korral jár. Mikor eljön a nőknél a változás ideje, elég sek nem kívánatos dolgot hoz magával ami visszafordíthatatlan. Sajnos ez van, el kell fogadni. Én se lettem szebb. :)