Alice Sebold: Komfortos mennyország (beszélgetős fórum)
Köszönöm, aranyos vagy! :)
De tényleg messze lakunk! :(
Hogyan?
Amúgy erről ne nagyon beszélj, HOXA nehogy megsértődjön. Nem tudom, hogy ezt szabad-e! Amúgy a mozikban nem tudod, mikor jelenik meg?
Hello itt is:D
Nem olvastam, de a filmet most szedtem le, holnap meg is nézem, mert "életem szerelme" Mark Wahlberg játszik benne:D:D:D
Olvasta valaki a könyvet?
A történet egy 14 éves „olyan voltam, mint a többi” lány szájából hangzik el, akit a zöld házban lakó szomszéd megerőszakolt és meggyilkolt. Susie a mennyből nézi családja, barátai, néhány ismerőse boldogulását; tulajdonképpen egy évvel fiatalabb húgán keresztül éli tovább a földi életet. Drukkol, hogy kiderüljön az igazság, amit a regény végére tulajdonképpen mindenki tud, de nem bizonyított.
Miközben olvastam a könyvet, végig vártam az izgalmat, drukkoltam, hogy történjen valami, hogy kiderüljön az igazság. Szerettem volna sajnálni a lányt, szomorkodni, ahogy ő, de ő nem szomorkodik, egész egyszerűen, tárgyilagosan visszautal életére. Fentről megfigyelve megismeri, megismerteti velünk a szereplőket, az eseményeket.
Az olvasás közben persze megértettem, hogy nem feltétlen a történet, az igazság a lényeg. Amikor ezt elfogadtam, és próbáltam háttérbe szorítani a drukkomat felfedeztem, hogy a történet tényleg egy 14 éves szájából hangzik el, az ő látásvilágával, problémamentességével, szóhasználatával. Fantasztikus előadásmódban tapasztalhatjuk az apa szétesését, aki félti a másik két gyermekét, de mégsem tud túllépni a tragédián. Részt veszünk a család felbomlásán, nézzük, hogy a kisfiúkkal nem foglalkoznak, végül megtapasztaljuk az anya „lelépését”. Végigkövetjük a húg felnövekedését, aki folyamatosan meghalt nővérére emlékezteti az embereket, sőt a gyilkos személyiségéről is próbálunk képet kapni. A történetben folyamatosan jelen vannak volt iskolástársak is, akik fontos karakterek a könyvben. Sajnos a végére sem derül ki a bizonyított igazság, a „volt-szomszéd” továbbra is gyilkolja a lányokat, mégis mindenki felülkerekedik a MÚLT-on, elfogadják a tényeket, próbálják a megbocsátást gyakorolni, és végre tovább élik az életüket. De ehhez kellett kb. 9 év!
A könyv akkora siker lett (főleg az Egyesült Államokban), hogy már filmet forgatnak belőle. Éppen ezekben a hetekben történik mindez, Peter Jackson rendezésében (igen a Gyűrük Ura-s Jackson), az édesapát számomra meglepő módon Mark Wahlberg játssza, a feleségét Abigailt pedig a Múmiából megismert Rachel Weiss. Susie szerepét Saoirse Ronan-ra oszották, akit a mostanában bemutatott Vágy és vezeklés című filmben láthatunk Briony szerepében.
Az írónő - Alice Sebold - egyébként valóban nemi erőszak áldozata volt, ezért foglalkozik ezzel a témával több könyvben is.