Aktív korú nagymamaként nem érzem magam jól mint ingyen... (beszélgetős fórum)

Szélsőségeket irsz. Nekem is nagyon jó nagyszüleim voltak a gyerekemnek is és én is az vagyok. Én sem ismerem ezt a hozzáállást semmilyen szinten.

Nem olvastam sehol, hogy nem megy és kivonja magát és a munkájának és az új párjának él. Arra emlékszem remélem jól (nem olvasok vissza), hogy 14-ből 6 napot ment. Az azért nem kevés. És azt sem felejtsük el, hogy 53 évesen dolgoznia KELL. Nem az van, hogy 2 év múlva leteszi a lantot mint régen, ahogy a mi nagyszüleink, anyáink elmentek 55 évesen.

Tényleg nem értem ezt az "ellenségeskedést". Nekünk nem mindegy, hogyan és miként éli meg a nagyszülői szerepet?

Ha a nagymama teljesen kivonja magát a családból, mert csak a munkájának és az új párjának él, nem lesz meg az a kötődés az unokáktól felé, mintha hétvégente várná őket, együtt sütnének, főznének kirándulnának.

Én biztos nem tudnék úgy kötődni hozzá, és lehet később sem szívesen látogatnám, ha igazán csak papíron a nagymamám az a személy de soha, vagy csak nagyon ritkán mutatna érdeklődést irántam/tunk, akkor is úgy teszi, mintha fogorvoshoz kellene mennie. Ezt az unoka is megérzi, mert attól, hogy gyerek, nem hülye.

Tudom mér, hogy miért nem volt segítséged, amikor egyedül nevelted a gyerekeidet. Gondolom a minta onnan jön. Amit kaptál, azt adod tovább, és a gyerekeid, unokáid is ezt fogják tovább adni.

Semmi gond az én idővel, senkit nem zavar, hogy most bepasiztál, de egy farok miatt dobni a családodat, érdekes felfogásra mutat.

Nekem, a tökéletesnek minden belefért az időmbe mindig!

Tudtam dolgozni, iskolába járni, gyereket nevelni, feleségnek sem vagyok rossz;)

A háztartásvezetés sem okoz gondot és az sem, hogy vigyázzak mások gyerekére, és még szórakozni, tornázni járni is volt mindig időm.

Valamit nagyon bénán csináltál, ha nem volt időd magadra, de ezt a gyerekeken leverni, nagyon csúnya dolog...

Nekem az édesanyámmal, még nincs mit törődnöm, mert szerencsére tökéletesen el tudja látni még magát. Viszont nagymamám, miután a férje meghalt, 51 év házasság után úgy gondoltam szorul némi pátyolgatásra. Attól, hogy mindketten dolgoztunk a feleségemmel, tudtunk szorítani arra időt, hogy naponta látogassuk, bevásároljunk, ebédet vigyünk neki, illetve nyaranta elvittük őt is nyaralni magunkkal.

Külön szobában volt, ő is, mi is, azt tettünk amit akartunk. Jóformán csak az oda és a vissza úton találkoztunk, no meg a közös reggelizések során. De úgy gondoltam valamit törlesztenem kell abból, amit kaptam tőle, mikor nekem volt még szüksége rá.

De ha te teljesen elzárkózol tőlük, ők sem fognak olyan szorosan kötődni hozzád.

Semmi okod a magyarázkodásra. Aki akarja, az érti, hogy miről beszélsz. Aki meg a fogást keresi rajtad, akkor is megtalálni véli, ha a fejed tetején pörögsz.

Tök normális, hogy aktív dolgozó 53 éve nőként a saját életedet is élni szeretnéd.

Minden szava igaz, amit ír.

Meg lehetne érteni a te szempontjaidat is, csak nem így ahogy előadod magad.

De mint írtam eljön majd az az idő, mikor lehet neked lenne szükséged az unokákra. Ha majd ők is így állnak hozzád mint te teszed ne csodálkozz.

Igen, éppen fogat mosok és a fogkrémek többsége már csak ilyen, hogy habot képeznek.

Amúgy te mit szedsz, hogy ilyen intelligensnek nem mondható válaszokat írsz? A gyerekeidnek és unokáidnak tényleg jobb lesz a világa, ha inkább nem kérnek az ingyenes szolgáltatásodból, mert ha itt ilyen agresszív vagy, akkor velük is. Gyerekeknek meg ilyen nagymamára nincs szükségük. Ahányszor elismételted, hogy most te jössz... igen, jöjjön is a csak te, csak te, csak te korszak, hiszen feláldoztad magad amikor a gyerekeid még gyerekek voltak, hogy se pasi, se szabadidő, ami mondjuk a te hülye döntésed volt, mert lett volna magadra időd, hisz a gyerekek egy bizonyos életkor után már nem kérnek minden percben a szülőből. Sugárzik a szavaidból, hogy téged nem a szeretet hajtott, hanem a mártírkodás, amit már jó párszor odavághattál nekik, főleg mióta pasid van, amíg meg nem volt nyilván unalmad miatt nem zavart, ha többet vigyáztál az unokákra, de akkor sem a szeretet hajtott. Szóval felesleges itt rugóznod, mindenkinek tényleg az lesz a legjobb, ha jön a csak te idő a család életében.

Egy beteg gyereket korán ébreszteni vétek. Én is vagyok ott, ha már nem lázas beteg, de 9:-9:30 ig alszik olyankor.

Én anyum is azt akarta vigyem oda, hát inkább a két szomszéd néni vigyázott rá olyankor.

Nincs unokám, de voltam unoka és vannak unokák a környezetemben, illetve a gyerekem is volt unoka.

Nem úgy beszélek erről, hogy semmit nem tudok róla.

Minden beleférne az életedben, ha úgy osztod be. Az embernek arra nincs csak ideje, amire nem akarja, hogy legyen.

A gyereked esküvői programja és a te utazásod egy más téma. Gyerekeket lehet vinni esküvőre. Pénteken voltam esküvőn és a 4 hónapos babától kezdve több 5 év alatti gyerek volt. A 4 hónapos is remekül elvolt, így ezt oldják meg.

Persze, moziba nem lehet vinni a nagyon piciket, de minden más helyre igen.

Nem kell minden nap nagymamáskodni, de azért azt túlzásnak tartom, amit az első hozzászólásodban írtál.

A gyerekemre akkor is vigyázott nagymama, ha beteg volt.

Az első 1-2 nap az enyém volt, utána mentem dolgozni, ő meg nagymamával volt. Mind a ketten örültek egymásnak;)

Sosem esett nehezére, hogy unokázzon. És egyébként senkinek nem esett nehezére, hogy vigyázzon a gyerekemre, ha úgy alakult, mert az összes nő rokonom és a barátnőm is vigyázott rá. Nekem se, amikor a barátnőm gyerekére kellett vigyáznom. Még szabadságot is vettem ki, amikor az ovi zárva volt, hogy maradjon neki is szabadsága.

Egész nyáron a fiam hozta haza a táborból is hozzánk, amíg az anyja érte nem jött.

Tehát, én úgy gondolom, hogy ezeknek valahol természetesnek kell lenniük.

Nálad azt érzem, hogy a saját problémáidat valakin le akarod verni, és szomorú, hogy a saját gyerekeiden.

Mindent meg lehet beszélni. Csak reménykedek benne, hogy nekik nem így adod elő.

Szerintem semmi okod szabadkozni. A leírtak fényében.

Sajnos, de a szövegértés elég ritka, ahogy az is, hogy végigolvassunk valamit, felkapják a mondatokból azt a pár szót, amire reagálnak, ahogyan érzik, és ahogy akarják, a valós tények nem olyan fontosak.

Ne legyen benned rossz érzés, amiért magadra is gondolsz. Bármennyire mondják, ne hidd el, hogy egy anyának, nagymamának semmi más dolga és gondolata nem lehet az életében, mint a gyereke és az unokája.

Azért, mert nem 100%-ban ők töltik ki az életedet, te még jó szülő és nagyszülő vagy.

15 napból 6-szor odatette magát, azért ez az én nézetem szerint messze van attól, hogy egy kandúr miatt hanyagolja az ember a családját.

A gyerekek köszönjék meg, hogy ennyiszer segített nem a szájukat kell húzni, hogy hetedszerre meg pont más program akadt.

Szerintem igazad van, 15 napból 6-szor már ott voltál nekik. Abban is igazad van, hogy ne gondolkodjanak 3 gyereken ha 2-vel is csak segítséggel oldják meg az életüket.

Az pedig nonszensz, hogy ők határozzák meg, hogy te mikor hogy érsz rá.

Pech, hogy a lagzi pont arra a hétvégére esik amikor neked programod van. Egy lagzi egyrészt nem kötelező program másrészt kisgyerekkel is sokan megoldják, nyilván nem lehet gyerekkel hajnali 5-ig tartó asztalon táncolós, majd fekve hányós programot lenyomni, de egy délutáni esküvő azt követő vacsorával simán kivitelezhető.

Tehát, a párodat most hozta a sors, és emiatt lett teher az unokázás. Esetleg, ő is ráerősít erre? Nem tudja elfogadni, hogy van családod?

És ha elhagy, akkor lehet majd megint unokázni, majd ők megvigasztalnak.

Pár kommentben olvastam ezt a “betegség esetén segítsen a nagyszülő.” dolgot.

Nem szívesen kérném betegség esetén a nagyszülőket, hogy vigyázzanak a gyerekre. Egyrészt első napokban gondolom jobb a kis betegnek anyával. Másrészt egy idős embernél sokkal csúnyább lefolyású lehet a betegség, ha elkapja.

Persze, ha nagyon nincs más megoldás, és a nagyszülő is belemegy, néha beleférhet. De hogy rendszeresen idős és gyengébb immunrendszerű családtagok is elkapják a betegséget, hát nem tűnik a legjobb megoldásnak.