Akiknél apa nagyon sokat van munka miatt távol - hogy élitek meg a mindennapokat? (beszélgetős fórum)

Üdvözölve érezd magad.

Mi a legnehezebb?

Gyerekek viselkedése változott? Van segítséged?

Féltékeny vagy? Már bocsánat, nem kell válaszolni, inkább költői a kérdés.

Csak szerintem nem egy utolsó kérdés, még ha kerülgetjük is sokszor...

Időszakos a munka , és néha vége? Nálunk is így van. Akkor meg aztán jön az aggódás, hogy hogyan lesz, vagy lesz-e egyáltalán következő...

Sziasztok!

Most találtam rá a fórumra. Én már több mint 1 hónapja apuka nélkül vagyok a két gyerekkel itthon. Na, de remélem hamarosan újra együtt lehetünk. Apa idáig is havonta 1x jött haza pár napra.

Most pl. nagy itt a verekedés a hátam mögött, úgyhogy megyek fürdetni. Közben a kicsi becsípi a kezét az ajtóba...

Ilyenkor érzek némi elkeseredettséget, hogy de jó lenne, ha itt lenne apa!

Aztán túllendülünk, meg úgy fél kilenc fele meg is jön. Azért ez még mindig jobb, mint amikor külföldön volt. Legalább a várakozás izgalma megvan minden nap, hogy jönni fog... A gyerekeknek is ez nagyon fontos.

Ma meg eljött anyósom, hozott sütit. Nem szokott ő ilyet csinálni. Együtt vittük el a gyerekeket az orvoshoz egészséges igazolásért, legalább nem kellett egyedül a hárommal ott bohóckodni...

Ez egy tök nagy pozitívuma volt a napnak, igyekszem ezeket észrevenni!!!!!

Én is ezeket hallottam, más nyugati országokból is...

Bizony, ez messze áll a magyar rendszertől, itt azért általában a két szülő dolgozik..

Ezért mondom minden ismerősömnek, hogy kétszer meg kell azt gondolni, ha valaki gyerekekkel indul külföldre..

Ott általában a nők 4 órában mennek vissza dolgozni, ha visszamennek... Viszont ott el lehet lenni (általában) egy fizetésből. Persze már ott se olyan könnyen...

Ha egy nőnek mondjuk komoly munkája van, és csinálji is akarja, akkor 6 hét után bébiszitter...

Azért azt meg senki ne mondja, hogy ez jó. Túl lehet élni, nekem a két nagyobb gyerekem 10, ill. 7 hósan mentek bölcsibe. Szerettük is, nem is volt ilyen baj. De azért most a harmadikon látom, hogy más az, ha van legalább anyja azoknak a gyerekeknek. A nagyoknak se mindegy...

Persze nyilván minden más, mások az arányok, tehát nehéz innen véleményt mondani.

Viszont önmagában a magyar bölcsi, meg ovi rendszer még mindig szuper (lenne, ha...).

Hollandiában csinált magánovit? Magyart? Privibe megírod ha tudsz róla valamit? kíváncsi vagyok rá, magyar ovit mi is keresünk.

Itt az iskola állami, ill. egyéb vallási iskolák vannak. Állítólag az utóbbi jobb, de mi egy speciális iskolában vagyunk ahol a frissen bevándorló gyerekekkel foglalkoznak. Ezzel nagyon meg vagyunk elégedve.

Itt 8:20tól kezdődik a suli, majd déltől negyed2ig haza kell vinni a gyereket megebédeltetni. Majd negyed2től negyed4ig tart a délután. Az ovi nagyon drága (1300 eurotól/hó), így van egy átmeneti megoldás, "peuterspeelzaal", ami vagy délután vagy délelőtt van (10-30euro/hó) ,ugyanabban az időpontban mint a suli. Mi egyik nap így, másik nap úgy járunk. Szerdán nincs ovi, a suli is csak délig van. KÖzétkeztetés sincs, mindenki maga viszi a kaját. Viszont teljesen ingyenesek a tankönyvek.

Nekem ez a rendszer nem nagyon tetszik, mert így egész nap húzgálni kell őket, főleg hogy mi a város másik részén lakunk. Másrészt később se látok rá megoldást hogy én is el tudjak menni dolgozni. Bölcsi is van, 6 hét után már kérdik hogy mikor megy a gyerek bölcsibe. Gondolom ezek miatt van, ha anyuka is dolgozni akar, akkor jön a bébi sittel.

No az előbb abban a hosszúban én is épp erről írtam..

Állandó segítség nuku, a három gyereket meg hozni is, és vinni is kell...

Velem az a baj, hogy lokálpatrióta vagyok. Szívesen vagyok bárhol egy darabig, minden nációt meg tudok szeretni, de baromi nagyot dobban itt a szívem Ferihegyen...

Meg igazából olyan nagy lehetőségünk nincs is külföldre menni...

Igen, tudom, hogy nem unatkozik az ember, még ha intézményesítettük az utódokat, akkor sem...

Az jó hír, hogy sikerül. Tényleg annyival mások kint ezek az intézmények? Vagy nagyon széles a skála, és mindenki azt mesél, amit épp látott? Van ott egyátalán állami ovi?

Uncsitesóm fog most ott szülni.

Ő egyébként pont magánovit csinált ott kint...

Kíváncsi leszek, miket mesél majd a lehetőségekről..

(Egy barátnőm meg Vácon csinál magánovit... Arra is kíváncsi leszek...)

Ez az, ami sok. Az én uram egy autómániás autószerelő, úgyhogy volt nekünk 5 is régen... Hogyne tudnám, hogy mi pénz elmegy rájuk..

Most csak egy sajátunk van, ami kb. 4 éve újul... Szét lett az utsó csavarig szedve, és a férjem csinája. Gondolod, milyen tempóval...

Addig meg minden sz.-al járunk, amiket még plusz szögelni kell...

Ilyen ez.

Istenem, régen nagyanyám Monorról napi kétszer járt be biciklivel pestre, amikor levágta nagyapám kezét a fűrészgép, és neki kellett vinni a tejet, meg mittoménmit. És még 80 évesen is mosolyogva mesélte, hogy milyen szép barna volt akkor, mert lebarnult a cangán...

Ha tudnád, én ezt mennyire szeretném...

Két gyerek mellett végigkínlódtam a Műegyetemet. Építészmérnök vagyok, imádom a munkámat, annak minden válfaját. Ergo hajlandó vagyok 100 éves, patkányokkal teli pincét is felmérni, de a kamara elnökével egy asztalnál ötletelgetni is tudok pl. Budapest jövőjéről. Talpraesett fajtám miatt kb. 2 évvel ezelőttig nyílt is alkalmam minden ilyesmire. Egyik legismertebb munkám az Etele úti "kockás" ház panelszigetelése volt.... (Csakhogy mivel ezek még diákként voltak, pénz ezekért esetleg jelképesen kaptam)

Aztán jött a válság, és az építőipart teljesen lezúzta... Úgyhogy hiába vannak ismerőseim, stb.. nekik sincs munkájuk. Közben született a 3. babó, aki még csak 11 hónapos..

Egyébként volt most 2 hónapra munkám, amit természetesen nem fizettek ki, pedig csináltam, vidéken, gyerekkel a hátamon...

A helyzet pedig az, hogy még szülés előtt akadt egy-két melóm, így elég jó a gyedem. A gyakorlat az, hogy a "még a szakmában lévők" fizetését nézve, nem keresnék meg többet, mint most a gyedem. Szóval a gyerek két éves koráig maradok.

Hogy utána hogyan lesz munkám, csak a Jóisten tudja. Pedig én hajlandó vagyok bármit csinálni. Van idegenforgalmis, vendéglátós, ingatlanközvetítős végzettségem, meg kitudjamégminem... Csak egyik se igazán gyerekbarát. Valami majd lesz, ha mástnem a férjem műhelyében fogom a csavarokat tisztítgatni, de igazából az az anyagi helyzetünket nem fogja megoldani...

Nekünk meg még nincs lakásunk, még oda se jutottunk el, hogy hitelt vegyünk fel. Talán szerencsére. 5 évig anyáméknál laktunk egy panelban, most meg 2 évre valakinek a lakásában húzzuk meg magunkat...

Persze még egy pár éve se ez volt a kilátás. Apósom is építészmérnök, elismert szakember, igazságügyi szakértő volt. Mehettem volna mellé, kellett is neki ember... Megkaptam a diplomámat, két napra rá halt meg. Az utolsó hír, amire megmozdult az volt, hogy nyomdában van a diplomatervem....

Óriási űrt hagyott maga után, elsősorban emberit, de anyagit is...

Persze, ha én valami normális fizetésért tudnék dolgozni, nyilván más lenne a leányzó fekvése... Remélem, előbb-utóbb ez is eljön. Nem is azzal van a bajon, hogy nagyon kevés a pénzünk, hanem az, hogy spórolni nem tudunk belőle. Ez pszichésen nehéz, hogy a belünk kilóg mindkettőnknek, és semennyire sem jutunk egyről a kettőre...

Ja.

Mi is mondunk vissza még két éve két nagy filmet is... Többek között a Katedrálist.. Biztos voltam benne, hogy ezek után többet nem hívják... Csak akkor egyrészt a gyerekek miatt, másrészt a sulija miatt nem vállaltuk.. Mert film nincs mindig, szakma kell..

És mit tesz Isten, mégis hívták, mert kellett a tudása...

Lehet, hogy az a baj, hogy nem állunk ki eléggé magunkért... Ki tudja, meddig lehetne feszíteni a húrt...

Teljesen így van, ha megyek dolgozni, és ha nem a szomszéd utcában lesz helyem, akkor nekem is kell valamit intézni, nincs mese...

Itt pesten orvos ugyan van, csak ha este pl. rosszul van a gyerek, a mentő sokszor nehezen jön ki. Nem sokszor betegek, de volt már, hogy apámat kellett hajnalban fölkelteni, hogy ugyan vigyen már be a kórházba...

A másik gáz meg itt is a vásárlás. Állandóan a piacról cipekedek haza. Még a bérletet se igen veszem meg, 10000Ft/hó...

Bingo.

Egyszer talán nekünk is egyszerre kéne mondani nagyot...

Egyébként ezért verték szét a szakszervezeteket, hogy pl. ne mondhassa egyszerre a "vasasszakma" azt, hogy akkor márpedig holnaptól ennyiért nem dolgozunk...

Barátnőm Bécs mellett dolgozik egy kórházban gyógytornászként. Amikor kiment, az első napján 4 óra 5 perckor be akart valamit fejezni. A kollegái letorkolták, hogy itt 4-ig tart a munkaidő, és ezzel a plusz munkával az ő renoméjukat rontaná....

Ennyit a s.ggnyalós mentalitásunkról... Meg persze a kényszerről...

Az itt a nagy kérdés lányok, hogy mi lenne az alternatíva.

Sok "nehéz sorsot" olvasok itt. Az a kérdés, hogy mi lenne helyette...

Mi az utóbbi 2 évben, mint már részben írtam, a sulit leszámítva normálisan éltünk... És hát én lefogytam 10 kg-ot, mert a húst nem tudjuk megvenni... Itt a város közepén még tyúkot lopni se lehet...

Aztán ahogy végzett a suliban apa, pont kirúgták a munkahelyéről is...

És ezzel egyidőben ajánlottak megint filmes munkát.. Hát elfogadtuk... Ezért a nagy hajtás..

Úgy egyébként autószerelő. Lett is volna helye, felvették volna. Csakhogy, ott is napi 10 óra meló lett volna, két műszakban, - tehát nekem nem könnyítette volna meg az elhelyezkedésemet - és két hetente szombaton is. És nem bejelentve persze...

És mindezt jóval a "hivatalos" mai magyar átlagfizetés alatt, alig a 100 fölötti összegért.. Ebből nekünk kapásból lejön havi 50ezer fix kiadás. Nem törlesztés, műhelybérlet...

Ja.

A hiperaktív jelenség nálunk a középsőnél van meg. El is hordom pszichológushoz, és kiderült, nem hiperaktív, hanem szélsőségesen introvertált tipus... Nehezen vezeti le az érzelmeit kifelé... Viszont arra is fény derült, hogy az apukája is tök ilyen, és így az uramnak is sok hülyeségét jobban megértem...

A nagylány nálunk csak akaratos, szemtelen, mint egy 16 éves... Ő is jár pszichológushoz, bár ő önmagában nem szorul terápiára, csak az öccsével való kapcsolata miatt...

Végül családterápiát javasoltak...

De hát családterápia apa nélkül....

Igen, mert mi gyarmat vagyunk. Ez van.

Azért a német szakik (meg nem szakik se) nem úgy néznek ki, mint itt a 40 évesek...

Annak ellenére, hogy már ott sincs kolbászból a kerítés...

Igen, nálunk is az a vasárnap nem elég semmire... Sőt, a saját munkákat kénytelen akkor megcsinálni. Most hétvégén pl. váltót fog cserélni az autón, mert most vasárnap megállt alattunk... Autómentős haver... másik haver.... haza... még jó, hogy csak a legkisebb gyerek volt ott, ő jól bírta. A nagylányom bizti zokogott volna kétségbeesésében. Egyszer kifogyott a benzinünk, az is nagyon megviselte... Ő ilyen.

Én meg nem tudok vezetni, és ez is nagyon gáz. Az sokat segítene rajtam...

Csak hát két kocsit fönntartani itt luxus. Jogsim van, csak mivel sose volt itthon, amit vezessek, így hát...

Sziasztok!

Nálunk is rengeteget dolgozik Apa. Van olyan, hogy heti 80 órát lehúz:-( A munkahelye álláspontja, hogy az ember nem számít, csak az, hogy a munka kész legyen. Embert nem akarnak felvenni, mert az ugye pénz, viszont 3szor annyi munkát bevállal a cég, mint ahány ember van:-( De az ember örül, ha van munkája....

Én itthon vagyok a gyerekekkel, 2 és 4,5 évesek. Általában reggel még alszanak, amikor Apa elmegy, és este már sokszor alszanak amikor hazajön. Hétvége szintén:-( A lányomtól nagyon sokszor hallom, hogy xy apukája miért van itthon, az övé miért dolgozik annyit? Ilyenkor megcsavarodik a szívem rendesen:-( És hát nekem sem könnyű, két gyerek, nagy ház, nagy kert, ami még kész sincsen, falu, most lett múlt héten csak autóm, eddig be voltunk teljesen zárva ide.