Akiknél apa nagyon sokat van munka miatt távol - hogy élitek meg a mindennapokat? (beszélgetős fórum)

Írd be a google-be.

Ezt találtam: [link]

Ezt olvasgasd. Ha jól látom, a szakvizsgához felsőfokú végzettség kell, de lehet, hogy pl. egy felsőfokú OKJ-s papír is annak számít...

De van olyan, hogy alapvizsga. Ha komolyan érdekel, hívd fel őket, egy telefont megér...

Én most az angollal küzdök. Voltam már a középfokú közelében, tök jó elővizsgával, de valahogy mindig úgy alakult, hogy nem megntem el vizsgázni. Meg nem is szeretem a nyelvet, mostanra értem meg, hogy szívesen foglalkozom vele.

Ősztől megyek tanfolyamra, ha beindul a lányomnak a suli...

Már akkor, ha a nagyikkal sikerül megalkudni, hogy pl. szombat délelőttönként felváltva vigyázzanak a kölykökre... Ha nem, akkor on-line keresek valamit, de ez nekem nagyon kéne...

Németből van felsőfokúm, (már persze nem tudok annyira, de azért még visszahozható) de ma már szó szerint a takarításhoz is kell sokszor az angol közép... Pl. ha szobaasszonyként (van hozzá végzettségem is) el tudnék helyezkedni, ahhoz tuti kell, de legalábbis nagy előny...

Tanulni mindig muszáj, sőt, én is gondoltam, hogy még az egy év alatt valami végzettséget még szerzek. Megnéztem a hiányszakmákat. Gondoltam, megcsinálom a CNCprogramozóit. A férjem amúgy is kacérkodik egy CNC géppel... Csak aztán alaposabban utánanéztem, és kiderült, hogy nagyon sok CNC-s van munka nélkül, mert a cégeknek igazából az kell, aki nem csak programoz, hanem forgácsol is, sőt, van kb. 10 év tapasztalata CNC nélkül, szóval kézzel is tud marni, esztergálni...

Ezt mondjuk apám is mindig mondta, hogy a cégénél is a nagy CNC-s agyak sorra gyártják a selejteket, mert magához a szakmához nincs közük... Ennyit meg nem tudnék behozni egy év alatt...bár nagyon tetszene a dolog.

Szóval marad a nyelv, az amúgy is kell. Persze már önmagában az sem ér semmit, csak szakmával...

Csak az "öt év kellett, hogy normális család legyünk"-re:

Mi pont öt évig laktunk anyáméknál panelban egy kis szobában. No mi meg ettől nem voltunk normális család sose. Hat hetes volt a harmadik gyerek, amikor eljöttünk egy albérletbe, ahol két évig (tehát még egyig) maradhatunk...

És még fogalmunk sincs, hogy lesz tovább...

No ezért hajt az embör, mint Zinger a varrógépét... Bár ez inkább csak lelki megkönnyebbülés, mert annyit közel se tud keresni, hogy házat vegyünk belőle, csak legalább "jó" érzés, hogy mindent megtettünk, ami tőlünk tellett...

Akkor úgy látom, hogy itt mindenkinek a takarítás 6 órában a legfőbb karrierálma, mint nekem. Jól összejöttünk...

Nekem az első kettő gyerek ment 7 meg 10 hósan bölcsibe, de a mostani nem megy 2 éves koráig legalábbis nem. Aztán meg majd meglátjuk apa mit fog csinálni. Ha itthon fog "normál" 8 órában dolgozni, és tud egy kicsit hozni, vagy vinni gyereket, akkor lépek előre a saját ranglétrámon, és 8 órás takarítás, vagy akár titkárnőség is lesz az álomlistán...

Örülök, hogy nem csak én látom így.

Anyám nehezen látja ezt be, mert akkor még ugyebár beszólt az ember, hogy táppénzre megy, mert beteg a gyerek... Jó, akkor se a végtelenségig, de nem lebegett mindig előttük a munkanélküliség réme...

Meg a 8 óra munkában sem merítették ki őket annyira, a 8 óra meg 8 volt. És apukának is, akit ugyebár be lehetett fogni, ha muszáj volt..

Én mondjuk valamit fogok csinálni, mert nagyon akarok dolgozni, de az biztos, hogy nem lesz egyszerű elérnem, hogy valahol 9-13 óráig takaríthassak... Hiába, ehhez kell a manager-vér...

Volt aki már írta, de a ti saját melótokkal hogy álltok?

Azt hogy lehet megoldani, hogy mi is el tudjunk járni dolgozni. Mert ha nekünk kell vinni is, hozni is 2-3 gyereket, akkor közte nehéz 8 órát dolgozni, odafigyelve, mert mifelénk a nap 24 órából áll ugyebár..

Szóval az marad, hogy fölfogadunk valakit, aki hozza a gyerekeket, vagy maradok otthon. Azzal meg az a bajom, hogy mi van akkor, ha mégis úgy alakul az élet, hogy nekem kell eltartani a gyerekeket. Apa megléphet (bár úgy tudom, nem készül, de sokan úgy tudták...), meghalhat, megrokkanhat... (ne adja isten)..

Viszont akkor meg a gyerek zekken meg teljesen, ha még az anyját se látja.

És akkor eljutottunk a 4-6 órás munka óhajához..

Meg ahhoz, hogy ez itt Magyarországon nagy dolog, odakint meg ugyebár szériatartozék...

És már megint ott tartunk, hogy külföld... A macska a farkába harapott..

Nofene, már ott is mindenki manager, a villanykörtét meg nem tudják kicserélni...

Kb 10 éve mesélte egy csaj, aki Amerikában volt kint, hogy ő cserélte a villanykörtéket, és istennek tartották miatta...

Meg hogy, ha a pasinak melege volt, és hosszú ujjúban ült, akkor inkább levágta a pulcsi ujját, minthogy feláljon levenni...

Persze nyilván ott se mindenki ilyen, de azért nem semmi...

A nagy baj az, hogy ittról az értelmes szakik elmennek, akik tényleg komoly emberek, és egy építkezésen meg 2 napig kell rimánkodni, hogy egy szöget jól verjenek be...

A mai fiatalok jó része a "szakmunkásra" azt se tudja, micsoda. Amikor mondtam, hogy apám szakmunkás, az utcaseprővel azonosítják. (Nem azért, mintha velük bajom lenne.) Úgy kell elmagyarázni, hogy az azt jelenti, hogy szakmája van, mégpedig olyan, hogy én a mérnöki diplomámmal a felét se értem, hogy pl. egy szinuszasztalon hogy lehet egy térgörbét egy logarléc segítségével (és nem számítógépes programmal) úgy kimarni, hogy még az anyag zsugorodásával, változásaival, egyéb tulajdonságaival is számolunk...

Az egészségügy meg ugyebár köztudott..

A barátnőm, akit már említettem, itthon 80ezret vinne haza, ott meg 4000 euró volt évekkel ezelőtt a fizetése... Most meg két gyerek után kötelezően 6 órában dolgozik ugyanannyiért... Így sem egyszerű nekik sem, mert a férjének itthon van munkája, a gyerekekre meg a nagyi vigyáz odakint, meg sokat utaznak. Meg ő magyar szeretne maradni, de mondtam neki, hogy ne most...

Én tegnap léptem egy nagyot azirányba, hogy nem maradunk itt.

60000 Ft-ra büntettek meg tegnap parkolási problémáért a házunk előtt... Ez egy tök vitatott rész, majd egyszer leírom, ha lesz idegem.. Az elmúlt egy évben senki nem mondta, hogy itt nem lehet parkolni (azóta lakunk itt). Most meg két 30000-es csekket küldtek ki, két egymásutáni napra. Egyébként nem használjuk minden nap a kocsit, és büntetőcédulát nem találtunk rajta...

Ha tényleg rendet akarnának tartani, akkor küldenek egy figyelmeztetést, esetleg egy 5000-es csekket, abból is értettünk volna. Ugyanis tényleg nem tudtuk, hogy nem lehet itt parkolni... És mellesleg most is állnak itt autók...

Ez a 60000 nálunk egy havi "jövedelem". Ennyiből kell minden hónapban megoldjam 5 ember kajáját.

Szóval egy nagy lépés afelé, hogy ne akarjak itt maradni...

Egyszerűen azért az érzésért, hogy bármit megtehetnek.

No megyek, tanulmányozom a kreszt kicsit...

"Do it yourself" jogászkodás keretében....

És mint csinálnak a fiúitok?

Már hogy milyen területen dolgoznak. Pincér, műszakis, fodrász, vagy agrármérnök...

Kíváncsi vagyok ezen tapasztalatokra is.

Jól van lányok, én is sírtam, amikor külföldre ment, végig Ferihegyről haza a lakásig... Azaz csak a Kökin a boltig, mert ott vettünk a lányommal (3 éves volt akkor) egy nagy adag csokit, és betömtük vele a szánkat..

Pedig alapvetően örültem, hogy megy, mert ez nagy dolog volt, hogy kivitték, nekünk azért nem repkedtek a fejünk felett a "nagy lehetőségek".

Mégis odáig voltam. Ez úgy január végén volt. Aztán a hülyéje meg Valentin napra hazajött meglepetésként...

No, amikor megláttam, akkor bőgtem csak igazán, de abba se bírtam hagyni...

Bocs, hogy csak most válaszolok. Az olyan óvoda , mint otthon az kb 1300 eurotól/hó van. A sima peuterspeelzaal, ez nem magán "ovi", mondjuk állami, 10-30 euro közt/hó. A magán óvodák gondolom drágábbak.

Igen, rossz az időbeosztás, így én nem tudok elmenni dolgozni. Sokat agyaltam rajta mi a rendszer lényege. Tán az, hogy itt nincs GYES--stb. 6 hétig van táppénz, aki tovább otthon marad az már "önköltséges. Családtámogatási pénz van, amit 3 havonta egy minimális összeg. Szóval a rendszer lényege, tán az hogy anyuka vissza megy dolgozni, adózik, felvesz egy bébisittert, aki adózik, vagy aupert...szóval az állam nem egy embert "eltart", hanem máris két ember adózik.

Minden percben csak Rá tudok gondolni!

Verának sem könnyű, mert apás. Anyósom azt mondja ez nem igaz, pedig de, csak ő nem így látja. Máté most még anyás, bújósabb (még szopizik).

Összeegyeztetni a dolgokat nehéz. Nem mindíg alakulnak úgy a napjaink ahogy szeretném.

Nálunk idáig úgy volt, hogy Sopronban dolgozott havonta 1x jött haza pár napra. Aztán terhes lettem és hazajött félévre (szülésre), majd miután Máté olyan 3 hónapos lehetett visszament Sopronba. Utána még fél évig így éltünk, hogy havonta 1x jött haza pár napra (3-4). Most pedig több mint 1 hónapja kint van Németországba.

Leginkább a lányommal nehéz. 4,5 éves, és sokszor mondja, hogy hiányzik az apja, és én ezt tudom is, de az hogy nekem nem fogad szót nagy falat gördít közénk. Vannak jó napok amikor semmi gond, de van amikor kezelhetetlennek érzem a dolgot.

Nekem is hiányzik a férjem. Nem is kicsit. Tudom, hogy könnyebben venném az akadályokat, ha együtt lennénk. De remélem hamarosan ez is eljön.