"Aki mást gyűlöl, az mindenekelőtt magát utálja. Másokban utálja, amit magában megismerni fél". (beszélgetős fórum)

Akkor azt mondom, hogy van benne valami, de megis több ennél. Nem csak kivetülés. Vannak helyzetek, emberek, reakciók, amiket még nem ismerünk. Nem tudjuk, hogy hogyan reagálnánk, hiszen még meg sem történt.

Ezért ha úgy érezzük ismerjük magunkat, akkor érhet meglepetés, amikor olyan helyzetben találjuk magunkat, amire nem számítottunk. Akkor az önsimeret tovább fejlődik.

Ha a világot megismerem, akkor az önsimeretem is hamarabb lehet teljes.

Szerintem ez akkor lenne így, ha egyedül lennénk a világon.

Mivel azonban vannak rajtunk kivülálló tényezők is, nem teljesen igaz ez a felfogás.

Szerintem nem keverem :O))))

Minden negatívum a félelemből ered. Az a közös nevező :O)

Aki ismeri önmagát, még lehet benne félelem.

Tőlem, még nem hallottad:))

De ha tényleg ennyien mondják, érdemes megfontolnod:)

Soha nincsenek ambivalens érzéseid?

Ne keverd.

Gyűlölet ,indulat,bosszú,harag......mind ,mind önmagunk fájdalma,bizonytalansága,félelme,... táplálja.

Rajtuk múlik,megbirkózunk -e vele,vagy belesüppedünk nyakig.

Én azt mondanám:

Ismerd meg önmagad és ismerd meg a világot.

Igen, így gondolom, de paradox a helyzet, hiszen a gyűlölet is belőlem fakad.

Mégis, hiába az önismeret, az ember mégis megtudja lepni saját magát egy-egy helyzetben.

Viszont a tanulság az lehet, hogy legközelebb nem lép ugyanabba a folyóba, ha mégis, akkor már ismeri és ezáltal jobban kezeli a reakcióit.

Hol mondtam én azt,hogy minden reakciónkat kontroll alatt tartsuk?

Sőt,dehogy ,igenis éljük meg!:))

Mert az őszinte reakció lesz.

Utána ráérünk agyalni ,mit ,miért tettünk:)

Érdekes, hogy elsőre rávágnám, hogy igaz, de mégis azt érzem, hogy DE.

Azért, mert ha magamat ismerem és szeretem, attól még félhetek attól, akit nem ismerek.

Inkább a világ és az emberek ismerete, ami a félelmet kiiktathatja. Önmagunk ismerete még nem a világ ismerete. Fontos, de nem elég szerintem.

Értelek, mégis úgy gondolom, hogy minden helyzetre nem lehet felkészülni.

A hirtelen reakciók kiértékelése is a tanulást szolgálja.

"Fontos, hogy megoldást találjunk, de hirtelen előfordulhatnak szélsőséges érzelmek.

"

...és ha ez előfordul,akkor ideje elgondolkozni a miérteken.

Az élet folyamatos változás, mindig jönnek új szituációk, emberek, akik talán kiváltják, ha nem is a gyűlöletet, de az erős ellenszenvet.

Fontos, hogy megoldást találjunk, de hirtelen előfordulhatnak szélsőséges érzelmek.

..mármint lényegtelen ki,mi hozza ki belőle.

Ezt neki kell tudnia,és megoldania.

Ez nem elmélet igazán..hanem inkább gyakorlat.

Aki gyűlöl,abban indulatok vannak.Ahol indulatok vannak ,ott nincs egyensúly.

Végül is ,azt hiszem lényegtelen miért is...

Aki ismeri önmagát,és szereti,abban nincs gyűlölet.

:)

Ja és még állatkinzókat is gyűlöltem. Bennem nem volt olyan érzés, hogy szívesen megtettem volna. :O))

Úgyhogy inkább azt gondolom, hogy ami a gyűlöletben közös, az inkább a félelem érzés. Azt gyűlölöm, amitől félek és tehetetlennek érzem magam vele szemben. Nem tudom megakadályozni.