"Aki mást gyűlöl, az mindenekelőtt magát utálja. Másokban utálja, amit magában megismerni fél". (beszélgetős fórum)

Nem mindig várom, de tegnap nagyon felidegesített.

Akkor szívesen látnám a bukását, de aztán rájövök, hogy csak magamnak ártok, ha ezzel is foglalkoznom kell:)

Szerintem ennyire nem várod :O)))

Gyanús vagy te nekem. Szerintem csak élvezed, hogy őszinte vagy :O)))))

Ez a csapda benne.

Akkor már minek?

Én sokáig próbálkoztam a fogyókúrával, kisebb.nagyobb sikerrel.

Most egy ideje nem érdekel az evés, nem okoz örömet,amit tőle kaptam azt most megkapom más dolgoktól.

Azóta nincs gond a súlyommal:)

Közben elküldtem,de még akartam írni,hogy igen minden az agyban dől el!Így igaz!Saját példa:

Én fogyókúrával vagyok így,amíg nem az agyamba dőlt el addig nem is tudtam elkezdeni,de mégis sikerült és 3hónap alatt lefogytam 3éve 17Kg-ot!Sikeresen tartottam is,amíg várandós nem lettem,de azóta nem fogyózok,hiszen most már itt van a csöpség és ha szopiztani akarom,nem szabad fogyózni,a várandósság alatt meg szintén nem ajánlatos!Na majd ha pár év múlva legalábbis remélem,hogy addig tudom szopiztatni kislányomat utána elkezdek megint fogyózni!

Szia!ú

Hajrá,én szorítok neked,hogy rászánd magad és le tudj szoknia cigarettáról!

Sok sikert!

Az az igazság, hogy akiét kívánjuk, azt valahogy sosem láthatjuk. Persze meg kapja, de valahogy mindig úgy, hogy mi nem fogjuk megtudni.

Nem szabad kívánnunk ilyet, elég ha tudjuk, hogy az élet igazságos.

Nem kívánom, csak elégtétellel töltene el:)

Nem a tiédet, te nem bukhatsz!

:)

Kinek kívánod a bukását?

:O)))

Így van.

Már nő az elszánás bennem, de még kevés a sikerhez:)

ha ők nem teszik belsővé, és nem akarják, megette a fene.

De mindenkit nem lehet megmenteni magától.

Igen, én is így nevelem a lányaimat, tájékoztatással.

De valamiért még nem találtam annyira elrettentő példát, amiért abbahagynám:(

Nem gondolom, hogy nem történhet velem baj, már az orvos is szólt, hogy ideje abbahagynom, mert már hallatszik a tüdőmön,de közben meghalok egy szál cigiért.

Az agyamban kell lerendeznem a leszokást, ha már biztos vagyok magamban, onnan gyerekjáték lesz.

Szia!

Most döntöttem úgy, hogy leszokom. Eddig is nyaggattak, főleg a gyerekeim és láttam meghalni az egyik kedves tanárnőmet a dohányzás okozta betegségben, mégsem akartam leszokni. Sajnos, egy ideig a függőség irányít, amíg azt nem mondom, hogy elég. Lehetne millió kifogásom, hogy miért nem szoktam le, de egyik sem lenne igaz. Egyszerűen nem akartam. Most akarom:)