"Aki mást gyűlöl, az mindenekelőtt magát utálja. Másokban utálja, amit magában megismerni fél". (beszélgetős fórum)

Én is a gyűlöletről beszéltem. Nem szimpi, vagy nem szimpiről.

Gyűlöltem már én is, és ezért mondom, hogy nem csak akkor van, ha valami bennem van, de nem akarom beismerni. Hanem mert túl voltam rajta és már nem akartam látni olyat, aki még abban van.

Megismertem azt a tulajdonságot, meg is éltem, és nem tetszett. Ezért másban sem tetszett.

Így már nem magamat gyűlöltem, hanem azt, aki nem látta be, hogy ezzel hogyan árt másnak.

Most már azért nem gyűlölöm ugyanazt, mert rájöttem, hogy aki úgy viselkedik, az megkapja érte a magáét és rám pedig csak az lesz hatással, amit nekem kell kapnom.

Úgyhogy már egyensúlyba kerültem avval, amit gyűlöltem, mert féltem attól, amit okozhatott az az ember, aki olyan volt.

Úgyhogy véleményem szerint sok helyzetre igaz a topik cím, de nem minden helyzetre.

Én így látom. :O)

Az idézetben azokról van szó ,akik valakit "gyűlölnek" valamiért.

Nem pedig arról,hogy vannak számunkra szimpi és valami miatt nem szimpi emberek ,de ennyi,semmi negatív érzelem,vagy indulat nem társul mellé.

A gyűlölni valakit valamiért annyit tesz,hogy az a "valami" ott van benne is,és szégyenli,vagy utálja önmagában.Persze általában elnyomja ,nem éli meg ,szerintem.

Attól az oldalától fél,fél megismerni,mert önmagát is elítéli miatta,ha egyáltalán eljut odáig ,hogy nem hazudik önmagának.

Igen, így.

De van, hogy azért, mert nemrég szokott le arról a magatartásról és nem akar rá emlékezni.

Vagy persze félelmetesnek tartja.

Szóval nem csak vágy van benne, hanem olyan is, hogy valóban nem szeretne olyan lenni és ezért távol akarja magától tartani azokat, akik emlékeztetik egy olyan tulajdonságra, amit nem szeretne magában. persze lehet, hogy ugyanezt írtad.

Mindenesetre az magunknak tesz jót, ha belegondolunk, hogy miért érezheti így magát az az ember és miért hozhta olyan döntést, amit úgy érzünk, hogy mi nem tennénk, mert akkor megszűnik a Gyűlölet, vagy harag a dologgal szemben, ami nekünk ad kiegyensúlyozotabb érzést.

Szerintem kissé félreértitek ezt a gondolatot.

Nem a tettek számítanak,hanem az amögött bujkáló jellemvonások.

Pl sokan elítélik a szingli egyedülálló nőket,akik nem akarnak gyereket.Ezek a nők önállóak,tudják mit akarnak,és meg is tehetik .

Akik gyűlölik ,elítélik őket,valószínűleg bennük is megvan ez a karakánság,csak épp anno rosszul döntöttek,és úgy érzik elcseszték ,így gyűlik másokban azt,hogy ők irányítják a saját életüket.

Akik pl az alkoholistákat gyűlölik,és nem tudják elviselni,azok lehet ,hogy önmagukat gyengének,elesettnek tartják,de az álarc az mást mutat.

Akik gyűlölik a léha nőket,azokban valószínű bennük van a léhaság,a könnyedség,vagy könnyelműség,de sokszor még magának sem vallja be,vagy szégyelli magát a vágyai miatt is,miközben kívülről az erkölcs mintaképe......szóval sorolhatnám a példákat,szóval a gondolat számomra maximálisan igaz:))

Az élet rendesen feladja a leckét:))

Mint írtam, szép gondolat, igaz is, osztom az író véleményét, csak nem minden esetben és nem minden szinten.

Nem szeretem a részeges, baj keverő embereket. Személy szerint nem gyűlölök egyet sem, de nem viselem el egyiket sem. Akkor ez azt jelenti, hogy én magam is alkoholista vagyok?

Ez furcsa lenne, mert nem szeretem az alkoholt és szinte nem is fogyasztok.

Ez a gondolat szép, talán bizonyos esetekben igaz is, de ugye nem vagyunk egyformák, miért is akarnánk mindenkire ugyan azt a ruhát ráhúzni?!

Persze, ahhoz, hogy felismerd, hogy miben lehetsz jó, kell némi rásegítés. Nekem egy kivűlálló segített megtalálni az utat, most már az én felelősségem, hogy meddig jutok rajta és mit kezdek a felismeréssel.

Az a baj, ezekkel a ma divatos könyvekkel, hogy a híveik szó szerint fogadják el a tanítást, nem gondolkoznak rajta.

Bár, ez minden hitrendszerrel így van,azt hiszem, nem csak mostanában.

Igen, ebben igazat adok:)

Fontos tudni, hogy miben lehetsz sikeres, aztán kezdődik a munka:)

Én, bár ismerem, nem vagyok az:)

Nem elég hinni, várni a jót! Szerintem:)

Ez lenne az általános szabály, de nem hiszem, hogy ezt a nézetet sokan vallják ma már,sajnos. Inkább rábízzák magukat Istenre, majd csak lesz valahogy.

Persze tisztelet a kivételnek:)

Bocsánat!!!

Sólyom hozzászólására küldtem a 100%-ot!

Pedig ez lehet az "igaz!" HIT , szerintem.

Teljes meggyözödessel,teljes szivvel.....

Az ilyen ember elegedett es boldog -:)

Nem tudom, talán mégis boldogok lehetnek, ha van miben hinniük.

Egyszerűen elképzelni sem tudom, milyen érzés lehet a feltétel nélküli hit és elfogadás.

Lehet, hogy megnyugtató.

Igen !

Virag 191-es beszolasa tökeletessen illik ezen kategoriajara az emberisegnek :)