Agresszív totyisok (beszélgetős fórum)

Te komolyan vagy,vagy csak kitaláktad magad?tényleg vicces emberke lehetsz,bocsi

babin-Verjünk a popsijára....szlogennek sem rossz:))

azt hiszem ezt szándékosan csinálod és élvezed....ennnyi

húúú nem olvastam mindent végig mert jó sokat írtatok. De a segítségeteket szeretném kérni.

Adott egy totyogó baba most lesz 30án egy éves.

És én nem tudom mi lett vele. Tiszta agresszív, csapkod. Rászólok neki áll feljebb sztem meg is harapna ha tudna..

Pl a virágokat piszkálja, tudja hogy nem szabad de mégis teszi, rászólok 1-2szer a harmadikra elviszem onnan, jön a hiszti ekkor hagyom nem figyelek rá, de újra visszamegy piszkálni a virágot és várja a reakciót.

Arra gondoltam hogy figyelem felkeltés, de én egyébként is figyelek rá :S

Az Apukája ritkán van itthon 5-6 hetente 10 napot.

(remélehetőleg csak átmeneti, és megoldjuk a helyzetet)

Nem értem, tuti valamit elszúrok nem tudom mit csináljak vele...

Nekem nincs sok tapasztalatom a témával kapcsolatban,de az egyik iserősöm ovónéni.

Ő aztán mesélt durva dolgokat.De ott is legfőképp a káromkodással vannak problémák.

:))

Na igen, ez az az eset, amikor, ha az enyém csinálná, nevetés helyett jól leteremtem, mégis hogy mer így beszélni. :))

Határok, határok...

Ez mostanában volt:Fiam(3éves)A másik fiú(5)ha a horizonton belül vannak nincs nagy gond,de rájöttem ,ha nem látjuk,bántja.Egyszer kilestem őket.Fiam a gyerek autójával akart játszani de ő nem engedte(a fiú egyébként nagyon irigy,de gondolom ez normális)elkezdte rázni meg vmit dumált neki csak azt hallottam:"menny anyádhho pisis!..különben fölöklek.."aztán megadta a kezdő lökést,de nem esett el.+a vizesüvegjét meg bedobta a bokorba.

Na hát én ezt végig néztem,nem mentem oda,de azóta igencsak gyanakvó tekintetekkel bombázom a gyereket és állandóan szemmel tartom őket.Nem akarok beleavatkozni,edződjön csak szegénykém de azért nem hagyom hogy fizikailag bántsák,beszéltem az esetről vele,mondtam neki ha bántani akar sikits egy nagyot(azt nagyon tud)aztán majd megijed a gyerek tőled.

Az én kislányommal is ez volt a gond,hogy mindíg összeverve,összerugdosva jött haza az oviból.Hiába szóltam az óvónéninek.Mindíg mondtam neki,hogy védje meg magát.Még általános iskolás korában is megverte egy fiú,mert a lányom nem járt vele.A fiú szüleinek szóltam,hogy állítsák le,mert most már a férjem veszi kezelésbe a fiút,aki már(kétszer bukott).

Később jött rá a lányom,hogy most már valóban meg kell,hogy védje magát.

Velünk ugyan ez megtörtént.Az anyuka épp barátnősködött,így nem látta,hogy a fia seggbebillegette a fiam a mászokán,én persze rászoltam elöször:miért bántod,ő sem bánt téged!másodszorra:meg ne lássam mégegyszer!

Úgy gondolom ha "nézeteltérés"van 2 gyerek közt,azt hagyni kell rájuk hogy oldják meg,abból tanulnak.De azért ha nagyobb gyerek bántja,fizikailag,ok nélkül,engem se érdekel hogy ott van anyja-apja rászólók.

Az én kisfiam másfél éves,szóval még elég kicsi a többi gyerekhez képest,akikkel a játszótéren szoktunk találkozni.Nem olyan régen kezdtünk csak el "játsztszóterezni".Kisfiam úgy indított,hogy,ha gyerek jött a közelünkbe,feléhajított homokot,apró kavicsot.Teljesen megdöbbentem.Azt hittem legközelebb majd más lesz,de nem.Rengetegszer elmondtam neki,hogy nem szabad dobálózni stb.(ő még nem beszél),s mostanra elértük,hogy nem dobál rá senkire semmit.

Ebből csak azt szeretném kihozni,hogy nem csak tőlünk szülőktől tanul a gyerek,hanem a látottaktól is.Amellett,hogy én mindig elmondtam neki,amit kell,még nem hagyta rögtön abba-viszont,ahogy többször jártunk gyerekek közé,azt látta,hogy mások sem dobálóznak,ezért ő sem teszi tovább.

Sajnos igazad van abban, amit azokról a szülőkről írsz, akik gyakorlatilag nem figyelnek a gyerekekre, illetve maguk is csúnya példát mutatnak. :(

Természetesen, amit én írtam, nem erre a kategóriára vonatkozott. Illik figyelni, s, ha a szülő úgy ítéli meg, le is kell állítani a durván viselkedő gyereket. (Én is szoktam ám! :)) Igaz, elsősorban a sajátomat, hiszen azt nevelem én, másokét csak akkor, ha nagy a gáz, de akkor is szép szóval.)

Két oldalú a dolog... Nézőpont kérdése. Hajlamosak az emberek túl gyorsan ítélkezni mások felett, de bizony arra is bőven van példa, hogy az ítélkezés még jogos is. :( Nincs bizalom senkiben, sok a rosszindulat úgy alapvetően... Kár. Ezt mutatjuk gyermekeinknek is.

Viszont tény, közösségben is meg kell oldani ezen szituációkat, a szülők pedig nincsenek ott! Node akkor ugye lehet majd támadni az óvónőket...:(

Hja, nem könnyű...

Részben egyetértek DODICA-val részben nem.

Sajna vannak olyan szülők,akik leviszik a játszótérre a gyerekeiket,és leülnek a padra újságot olvasni,vagy traccspartizni,fittyet hányva a gyerekre,hogy éppen már a hinta tetején ücsörög,stb,és rá sem szól.Arról nem is beszélve,hogy van egy aki erősseb a többinél,és terrorizálja a kicsiket.

Persze vannak olyan gyerekek"hiperaktív-ak",akiket az ember nem ítél meg-el.De nagyon sok felelőtlen szülő van sajnos.És vannak olyan emberek,hogy "ki ha én nem"azthiszik nekik mindent szabad,nagyhangú hangoskodó,fennhangonbeszélő,na azok ggyerekei ugyan olyanok lesznek mint a szülei.De az oviban megtanulják a gyerekek lekezelni ezt a helyzetet.

Majd ők úgy is kiválasztják maguknak a barátot.