Agresszív totyisok (beszélgetős fórum)

vannak gyerekek, akik alapból vadócabbak, nekik mindig az kell ami a másiknál van, ők akarnak elsőnek lecsúszni a csúszdán, ha meglátják, hogy sor van előtte - ott a szülőknek kicsit nehezebb, mert folyton a gyerek sarkában kell lenni

Neki nem az odafigyelés hiányzik hanem eleve versengőbb típus, sajnos viszont nem egy anyukát láttam hasonlóan eleven gyerekkel, akik viszont le se tojták hogy mit csinált a gyerekük, van is itt egy játszótér, aminek híre ment, hogy oda vad gyerekek járnak és a múltkor a mi játszóterünkön mondta egy anyuka, hogy náluk csak akkor avatkoznak közbe amikor az saját gyereküket veri a másik, fordított esetben nem szólnak

ha belegondolok, hogy ilyen szülők gyerekeivel járhat egy oviba a fiam.........

Van olyan helyzet, amikor oda kell csapni a gyerek popsijára.

Ezzel nem azt mondom, hogy csépelni kell, és ezzel kell nevelni! De előadódhat olyan helyzet, amikor a szép szó nem használ.

Bizony volt, amikor én is odacsaptam.

Semmi baja nem lett tőle. (már 17 éves)

Hollyka!

Ez nem verés!

Én is tudnék sorolni nem egy ilyen családot.

Pl. a szomszédomék.

Na ott pl. anyukának csapnék oda, mert a neveletlen, faragatlan, buta kölkei az ő (nem) nevelésének az eredményeként lettek olyanok, amilyenek.

Jézusom!Visszaolvastam az egészet és lenne egy kérdésem tőled Babin!

Nálad ez a popsira verés valami féle perverzitás?

Mert,hogy minden mondatodban ez szerepel....

Szerintem ez egyáltalán nem megoldás.És sajnálom a babádat,ha van,mert tuti,hogy minden apróságért elvered a popsiját!

Halitok! Jó volt végigolvasni a hozzászólásokat. Én is írnék véleményt a témához.

Kezdeném azzal, hogy valóban nagyrészt szerintem is a szülő(k) hibája, ha a gyermek agresszív. Csak hogy egy példát említsek: annak a gyerkőcnek a szülője, aki a játszótéren olvas, vagy mindent csinál, csak nem a gyermekére figyel, az valószínűleg otthon is ilyen nemtörődöm vele. Ebből következhet, hogy a durva gyermek így akarja felhívni magára a figyelmet másoktól. Valósággal ki akar csikarni egy kis odafigyelést.

Ettől függetlenül én sem nézem jó szemmel, ha valaki bántani akarja a kislányomat, aki most lett óvodás. Főleg, hogy ő annyira imádja a többi gyermeket, mindenkihez annyi jószívűséggel megy oda, hogy nagyon elkeserítő, ha azt egy másik gyermek lökdösődéssel, dobálózással, esetleg ütéssel válaszolja meg. Természetesen ezeket a dolgokat nem szabad hagyni! (mert maradandó sérülést is okozhatnak). Viszont vannak olyan helyzetek, amikor a szülő részéről is okosabb hagyni, hogy maguk közt a gyerekek megoldják a dolgot. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én általában megérzem, hogy mikor kell pl. egy játszótéren máshova vinnem a gyerekem, s mikor hagyhatom, hogy megoldják maguktól a problémájukat.

Én is pont így vagyok vele, mint lentebb leírtam. :(((

De úgy gondolom, ha már annyira elveszti a türelmét az ember, ami mindenkinél előfordulhat, inkább kiabáljon az ember, mint üssön... az sem jó, de a verésnél talán mégis...

Sziasztok!

Visszaolvastam, érdekes....Az én fiam 15 hónaposan lett agresszív, sokszor azt is arcon csípte, aki túl közel volt hozzá, szerencsére 3-4 hónap alatt kinőtte. Most már nem bánt másokat, csak ha nagyon felhúzzák (nem kap meg egy játékot, vagy tőle akarnak elvenni valamit)akkor válik gorombábbá.

A popsira csapós úriember -tényleg 19 évesen van (4 éves) gyermeke?- először üt utána szól? Nem gondolja, hogy ez rossz taktika? Akkor is 5x? Talán először el kellene magyarázni a dolgokat a gyereknek és hozzáteszem nincsenek nevelési elveid, csak olyan türelmetlen vagy, hogy rögtön tettlegességhez folyamodsz. Ha valaki tudja, akkor én, hogy rászólok a gyerekre 100x és nem fogad szót, de ekkor sem ütök, hanem sajna kiabálok és emiatt is lelkiismeret furdalásom van...

"mert ezt látom helyesnek, és fenntartom az elveimet!"

Ha meglátnám amit csinálsz, eltörném kezed lábad. Bár szerintem téged is verhetett az apád, ami öröklődött. Egyébként a legtöbb gyermekek elleni erőszakot mindig a fiatal apák követik el. Mint pl. az egyik legburutálisabb gyilkosságot az a 24 éves "apa" aki csak azért verte halálra a gyerekét mert éjszaka kitakarózott. A másikat egy életre nyomorékká tette.

Azért megadhatnád a címedet,hogy bizonyítani tudjam mennyire fáj, ha összevernek, szerintem egy súlycsoportban is lehetünk.

Szar alak aki egy kisgyereket megüt. Még ha elvei vannak akkor is. Inkább olvass könyvet a gyermekek lélektanáról, utána legyenek elveid.

Gratulálok.

TE se húzd fel magad! ;))) Hogy lehetne komoly, egy 19 éves kölök??? :DDD

Mondjuk korához képest is gyerekes amit csinál, dehát mondom biztos másképp nem figyelnek rá...szegény... :(((

:oP ;o)

Engem csak az keserít el, hogy ilyen férfiak alkoktják majd a jövőt...:(((

Bár ez elhamarkodott felvetés, talán ő is felnő egyszer... :P

Ugyan, ezen ne húzd fel magad...:) halvány fogalma sincs hogy mit beszél...

Dehát mit vársz egy 20...bocsánat... 19 éves fiútól? Azt hiszi ez a poén... másképp biztos nem tudja magára felhívni a figyelmet...

:PPPP

Sziasztok rég jártam itt!

"Kicsit" megakadtam babin hozzászólásain. :((((

Az én véleményem az, hogy ha egy szülő egyedüli megoldásnak azt látja, hogy egy 4 éves gyereket verni kell ahhoz, hogy szót fogadjon, akkor ott már rég nem a gyerek a hibás.

Először is, mert ha valaki kezdettől fogva ezt a technikát alkalmazta - mondjuk a gyerek 1 éves korától kezdve -, amikor az nem fogadott szót, akkor tutira ezzel rontotta el, hiszen a gyerek már 4 éves, és ugyanúgy verni kell, mert nem fogad szót! Tehát, ez a taktika megbukott! Legfeljebb annyit ér el, hogy a kisgyerek rettegni fog a saját szüleitől, mert ha netán véletlenül egyszer is ellent mond, vagy nem fogad szót, akkor tudja, hogy ki fog kapni. Olyan sérülést is okozhat a kisgyerekben, amiket most talán nem fog fel a szülő, de majd később kiderül...

Másodszor meg, ha a szülőnek nincs annyi türelme, hogy szép szóval, vagy max. eréjesen nevelje a gyereket szófogadásra, és veréshez folyamodik, az forduljon pszichiáterhez, mert ott más problémák is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy elveszti a türelmét, olyanok amikről a kisgyerek egyátalán nem tehet!

Az én kisfiam két éves, és eddig mindig okosan szót fogadott, és mostanában elért egy olyan szakaszba, hogy próbálkozik. Úgy tesz, mintha nem hallaná amit mondok, és "csakazértis" csinálja, ha azt mondom neki: "nem szabad", csak azért is kóstálgat, hogy meddig mehet el.

Nálunk pl. most a rendrakással megy a hajcihő. Eleinte mondtam neki: gyere, segíts anyának összepakolni! Ez, be is jött. Utána elkezdtem rászoktatni arra, hogy: ha nem játszol már a játékokkal, pakold el őket, LÉGYSZÍVES! Ez is működött egy kevés ideig. Mostanában már próbálkozik. Megkérem őt kb. 10-szer szépen, hogy pakolja el a játékait a helyére. El is kezdi, de aztán, elfelejti, vagy valami eltereli a figyelmét. NAGYON-NAGYON nehéz nekem is egy idő után megállnom, hogy ne lépjek oda, és ne csapjak a popsijára. De nem azért, mert: "büdös kölök nem fogad szót!!!" :o), hanem mert tudom, hogy kismillió más dolgom is lenne, és már idegesít, hogy hasraesek a játékokba.

Ezért veszti el az ember a fejét, és rögtön üt. De nem azért, mert a gyerek a rossz, hanem mert mi vagyunk túl türelmetlenek. Én ilyenkor inkább azt szoktam csinálni, hogy hagyom egy kicsit, míg ÉN lecsillapodok, aztán odamegyek hozzá és komolyan megkérem, hogy figyeljen rám! Elmagyarázom neki a dolgot, mit, miért, merre, meddig, hogyan, majd megkérem újra, hogy pakoljon el, de legalábbis segítsen nekem összepakolni. Néha bejön, de nem mindig, és én addigra már "idegbeteg" vagyok.

Felemelem a hangomat, eréjesen megkérem ismét, hogy pakoljon el.

Ez általában már segít, de ha mégsem, akkor jön a kiabálás. :(( Az már biztos segít, de ha az sem, akkor jobb, ha anyuka nem próbálkozik tovább, mert két dolog jöhet ezután, vagy odacsap, vagy szétrobban anyuka....:P Általában persze az odacsapás jön ilyenkor, aztán meg a lelkiismeretfurdalás....:(((( És az még rosszabb...

Szóval, szerintem ilyenkor a legjobb, ha magára hagyjuk kicsit a gyerkőcöt, elvonulunk és hagyjuk a fenébe a rendrakást, majd 15 perc múlva újra próbálkozunk, de már megint szépen, és kedvesen...

Ettől eltekintve egyébként a kisfiam nagyon segítőkész, főleg, ha mosásról, söprésről, felmosásról, teregetésről van szó, vagy bármi olyanról, amihez nem kérem a segítségét...:o))))))

Azért megkérdezném babintól, hány gyereke van, hány évesek, és hány gyereket nevelt már fel ezzel a módszerrel, hogy 20 éves "férfi" létére ilyen csodálatos tanácsokat osztogat az anyukáknak...??? :P

Engem elvertek anno párszor, de mindíg jogosan:)

És következetesen.

De csodás gyermekkorra emlékszem vissza, csodás szülőkkel!