Agresszív fiú kisiskolások - verik a kislányokat (beszélgetős fórum)

Vagy unatkoznak :)

Épp nincs problémájuk senkivel, hát most kerestek valakit :)

Én nem is értem miért ellenségeskednek velem?

Én nem bántottam senkit. Nem mondtam senkire rosszat. Az van rossz helyen, aki ellenségeskedik egy jószándékú emberrel.

No megjártuk a pszichológust.

Egyik szemem sír a másik nevet.

Örülök, mert arra fény derült, hogy nem mi (szülők) vagyunk a hibásak. Ezt a pszichológus egyértelműen elmondta. Mi jó úton haladunk, és jól akarjuk nevelni a gyereket. Úgyhogy kedves Chanti, most már szakértő is alátámasztja, hogy nem mi csinálunk valamit rosszul. Nem nekem kell, hogy lelkiismeret furdalásom legyen, én mindent megteszek annak érdekében, hogy a gyerekem jól fejlődjön.

Más az oka a szorongásának. Ami átcsapott agresszióba.

Egy bizonyos családi helyzet. Az én nagymamám, aki tulajdonképpen a fiam dédmamája, más nevelési elveket vall. Tulajdonképpen semmilyet. Amikor nála van a fiam, mindent megenged neki, és ezt hangoztatja is, hogy én akármit kérek vagy mondok, ő akkor is mindent megvesz neki, amit ő ki"böfög" a száján, és szó szerint ki van nyalva a feneke.

Nálunk elég szoros a csalási viszony. Nem lakunk ugyan együtt sem a szüleimmel sem a nagyszüleimmel, de közel állunk egymáshoz, és két naponta találkozunk. Bár most, hogy suli van, csak hétvégente megyünk látogatóba.

A nagymamám még engem is gyerekként kezel, nem hajlandó megérteni, hogy felnőtt ember vagyok, aki saját maga el tudja dönteni,. hogy neki és a családjának mi a jó. A nagyanyámnak egyik fülén ki, a másikon be.

Ő maga 18 évesen szülte aput, apukám 21 volt, mikor én megszülettem, én meg 22 évesen szültem a fiamat, vagyis eléggé fiatal a nagyanyám. Most 71 éves. Szóval fiatalon lett dédmama, ennek ő baromira örült, és úgy elkényezteti a fiamat, hogy ez már borzasztó.

A pszichológus szerint ez gyakori azokban az esetekben, ahol fiatalon szülnek az anyukák. És a nagyszülők úgy érzik ki kell venni a gyereknevelést a gyermekük kezéből, mert ők még "alkalmatlanok" erre.

Egy példa. Kíváncsi vagyok Chanti erre mit reagálsz. Pénteken nem volt iskola. Fiam anyukámmal volt. (ő szerencsére ugyanazokat a nevelési elveket vallja mint én) Meg volt beszélve a mamámmal, hogy délután átmehet hozzá.

Erre délelőtt 11-kor megjelent anyuéknál, és mondta, hogy viszi ki a gyereket a hétvégére a Balatonra. Apu kérdezte, hogy meg van ez beszélve az Évivel? Mamám halál nyugodtan kijelentette, hogy persze, hogyne.

És kivitte a fiamat a Balatonra egy szál ruhában a hétvégére, egy fogkefe, egy szál gatya nélkül.

Megyek haza a munkából, megyek mamámhoz a gyerekért, sehol senki. Megyek anyuékhoz hol vannak a mamáék, hol a gyerek?

És mondják, hogy mi van, mert mama szerint velem meg lett beszélve, hogy a gyerek a Balatonon tölti a hétvégét.

Hívom mamámat, hogy hozzák haza a gyereket, mert nem ez volt megbeszélve. Erre ő: ha kell a gyerek, gyertek ki érte.

Mamámat nem érdekelte, hogy programunk van, vagy bármit terveztünk hétvégén, ő csak úgy elvitte. És nem érti miért voltam kiakadva.

A gyerek vad-verekedős, emberölős számítógépes játékokkal játszik a mamámnál és órákon keresztül ül a tv előtt és nézi a Cartoon network-ot.

Már egy csomószor kértem mamámat, hogy ne engedje meg neki, mert nem neki való. Szerintetek? Meg se hallja. Nem érdekli!

Ő kijelentette, hogy a gyereknek mindent megenged!

inden nap játékot vesz a gyereknek, mert a gyerek kért egy legó ninját, vagy egy repülőt, vagy egy görkorcsolyát.... Minden alkalom nélkül. Se születésnap, se névnap. Csak úgy, mert a gyerek látja a tv-ben és kéri.

Már annyiszor kértük, hogy ne vegyen neki semmit, csak tényleg alkalomra! Szerintetek érdekli a véleményem, kérésem?!

Az a legnagyobb baj, hogy ha a gyerek beteg, nem tudok táppénzre menni, mamám vigyáz rá olyankor. Nyáron, mikor mandulaműtétre vártunk, 1 hónapig nála töltötte a napokat a fiam, nem ment oviba, nehogy lebetegedjen a műtétre, és halasztani kelljen.

A mamám engem 5 évesként kezel. Nem figyel arra, amit kérek, és esze ágában sincs a kérésemnek eleget tenni. Mert ő úgyis jobban tudja.

A pszichológus szerint a fiam nagyon jól tudja mi a helyes, de mint a legtöbb gyerek a kevesebb ellenállás felé igyekszik orientálódni, ezért nézi a tv-t mamánál, holott tudja jól, hogy otthon nem lehet. Számítógépezik, holott otthon le van védve jelszóval a gép. Mert mi ezeket a csatornákat, játékokat nem engedjük!

Mama meg, mikor kérdezem tőle, hogy tv-zett a fiam? Játszott a gépen? Letagadja! Természetesen a fiam meg otthon elmondja, hogy hát igen, játszottam, meg bizony tv-ztem is.

Egy rendkívül érzékeny kisfiúról van amúgy szó, aki félénk és visszahúzódó, a felnőtteknek, ha köszönni kell, elbújik a hátam mögé, mert szégyenlős. És ez átcsapott agresszióvá.

És hát egyértelmű mi az oka.

Pszichológus szerint ezért, hogy a nagymama ellenünk dolgozik a nevelésben, és nem hajlandó betartani azokat a játékszabályokat, amiket mi kérünk, nem kell odavinni a gyereket. Nem tudom még hogyan oldjuk meg, max bébiszittert fogadok sok-sok pénzért, ha beteg. (mert a szüleim szintén dolgoznak)

Pszichológus azt mondta, ere rámehet a kettőnk kapcsolata a fiammal. És a gyerek őrlődik mamám és köztem.

Még egyszer leszögezem. Nem szeretném még egyszer meghallani, hogy valamit én szúrtam el a fiam nevelése kapcsán, mert ez nem igaz! A pszichológus is megmondta, hogy az esetek 99 %-ban tényleg a szülő a felelős, de itt nem erről van szó!

Úgyhogy valamelyik nap veszek egy nagy levegőt, elmegyek mamámhoz, és megmondom neki, hogy rossz hatással van a gyerekemre. Ő egy eléggé önfejű és erős asszony. A szakember mondta, tuti meg fog sértődni (tudom mert ha valamiben nem értünk egyet, már haragszik), de ezt meg kell lépnem.

Ha nem akar a kérésünknek eleget tenni, akkor vége, a gyerek nem megy hozzá többet. Pont.

Én megteszem ami tőlem telik, ha ez a lépés kell hozzá, akkor ezt.

Véleményeket várok!

Ha már ezt ragadtad ki a sorok közül, akkor igen, valamit tényleg nem csinálhatsz jól, állítom.

Mert ez nem olyan dolog, hogy kis korától kezdve hagytad a fiadat későig fent lenni, azt szokta meg, így nehezen veszed rá, hogy menjen aludni. Ezzel a rossz szokással még senkinek sem árt, max. magának, ha nem tudja kipihenni magát reggelre.

Az viszont, hogy egy gyermeknek teljesen természetes legyen, hogy megüt/szándékosan meglök/leköp, stb. valaki mást lelkiismeretfurdalás nélkül, az már nem normális, s igenis, elsősorban a szülők tehetnek róla.

Ma megyünk a pszichológushoz 5-re.

Majd leírom miket mondott.

Jöttem egy kicsit dicsekedni :)

Ma reggel megkértem a fiamat, hogy dobálja át az ágyneműt a mi szobánkból a kicsi szobába (ott szoktam elrendezni, felpakolom az emeletes ágyra, ágyneműtartónk nincs)

Gondoltam nehéz neki összehajtogatni a takarókat, elég ha csak áthordja, majd én beágyazom.

Közben hajamat készítettem a fürdőszobában.

Térülök-fordulok, és látom össze van hajtogatva az össze takaró, ő pedig az emeletes ágy létráján áll és cibálja fel a párnákat :)))) Nem engedte, hogy segítsek neki, ő akarta egyedül megcsinálni. Szépen el is rendezte, még pokróccal is letakarta az egész halmot.

Utűána nagyon megdicsértem, ahogy Bubu21 javasolta. Láttam rajta, hogy örül neki.

Sokkal simábbra sikerült ezért az indulás is. Máskor mindig többször noszogatni kell, 100x kell rászólni, hogy vegye fel a cipőjét, most meg szépen felvette, szépen indultunk.

Máskor elég kapkodós a reggelünk.

Ma valahogy jobban indult.

Lehet a hold állása van benne, vagy tényleg az, hogy segített nekem reggel és ezért megdicsértem?

Ennyi lenne a titka?

No meg egy kis pszichologiai hatter,ami eszembe jutott.A bantalmazott gyerek szuleinek is nagyon oda kell figyelni a gyerekre(nyilvan ezzel nem mondtam ujat).Meg kell erositeni a gyerekben,hogy o nem rossz,es nem azert banjak mert "megerdemli".O attol nem rosszabb,mert epp ot peceztek ki.Mert ez is vezethet a bantalmazott gyereknel egyfajta kikozositettseg erzeshez,hogy a tobbit nem,de engem bantanak,en "mas vagyok",meg persze nem is erti,hogy miert kapja,ez sok belso feszultseghez,frusztraciohoz vezethet.

A szulonek valahogy erositenie kell az onbizalmat,a magaba es masokba vetett hitet a gyereknek.Attol mert paran bantjak,meg nem mindenki "gonosz".El lehet neki gyereknyelven magyarazni,hogy a kisfiunak gondjai vannak,azert ilyen,nem azert mert vele van baja.Ez nagyon fontos,hogy a jelen esetben itt szoban forgo bantalmazott kislanyban tudoatosuljon,hogy ez a problema nem belole ered,ezt tole fuggetlen okok valtjak ki.(persze elotte 100%-ig meg kell bizonyosodni,hogy nem o kezdemenyezi a csufolodast,ezt csak mellekesen irtam le).

A karatet nagyon jo dolognak tartom ebben az esetben,mert mint elottem is irtak onfegyelmet tanul belole a gyerek.Ami arra is jo,hogy masokkal szemben megertobb,fegyelmezettebb legyen,ugymond megtorhetetlen.Lelkileg is epito jellegu a karate.Akarhogy piszkaljak,ot hidegen hagyja,felul tud kerekedni(nem sullyed le a masik szintjere,es nem lesz o is agressziv).Ha meg nagyon eldurvul egy helyzet akkor legalabbmeg tudja vedeni magat.Az se hatrany!A karate meg egyeb kuzdosportok amugyis arra taninatak,hogy vedd meg magad,(nem arra,hogy tamadj),es jarj tul a masik eszen.Ugyhogy ilyen szempontbol nagyon is jo dolog,meg legalabb ugy erzi a kislany,hogy tesz vmit sajat magaert,a sajat vedelme erdekeben,ez megnyugtato lehet.

Ettol erthetobben nem tudom leirni,remelem eleg kifejezo voltam!

Nalad legalabb megvan az akarat,a tenni akaras a problema ellen.Ez mar jo dolog,csak tudod sokan nem igy allnak am hozza.Sokaknal ugy no a gyerek,mint a gaz.Sokaknak se idejuk,se energiajuk,se gozuk nincs a gyerek neveleshez.Es akkor ut vissza a dolog,ha a gyerek kozossegbe megy.Olyankor jonnek ki az ilyen problemak,es mivel addig se ertettek hozza,mikor nagy a baj,meg ugyse tudjak kezelni.

De erre lennek a tanarok,akiknek kepzett emberek kent kutya kotelesseguk lenne ez ellen tenni.Hisz a szulo rajuk bizza a gyereket egy nap x orara.Ha a szulo nem is veszi eszre otthon,hogy biza az o gyerekevel gondok vannak,akkor is a tanar egy szuro,es ha megoldani nem is tudja a problemat tanacsolhatja a szulonek a gyerekpszichologust,akar iskolan belul is ahol van ilyen.Vagy bar mi egyebet,ami megoldas,de annyiban nem lehet hagyni.Ha meg a szulokre hagyjak ennek a megoldasat,vagy hoyg rendezzek le egymas kozt a dolgot,abbol semmi jo nem sulhet ki.Hisz mar itt egy par sor utan ti is osszevitatkoztatok.Eloben ez meg jobban eldurvulhat,hisz mindenki hajtja a maga igazat.Szoval ezert kellenek a szakemerek.Es lehet par honap alatt meg is lehetne oldani egy ilyen helyzetet.

Mert azert a bantalmazott gyereknek is nagyon rossz lehet.Lelkiserulese lehet belole,meg vissza/le-mardhat az iskolaban,szocialis fobiaja alakulhat ki.En a bantalmazott gyereknek is javasolnek egy terapiat,ahol fel tudja dolgozni az ot ert serelmeket,meg megtanulhatja hogyan vedje meg magat az eletben(no nem feltetlen visszautessel).Mas megoldas nem nagyon van,esetleg a magan tanulosag,de az sem egyszeru,csak igy leirva,meg annak is ezer hatulutoje van.Kimarad a kozossegbol,nem tanul meg beilleszkedni,alkalmazkodni stb.Az se jo,csak vegszuksegre.

Ezzel egyet értek.

(Elég sok mindenen keresztül mentem az életben, rengeteg hülye helyzetből sikerült kikeverednem, túléltem 2 frontális autóbalesetet, több műtétet. És mégis erős voltam, és összeraktak, és talpra álltam, és megoldottam a nehézségeimet.)

Mégis, életem legnehezebb feladata a gyereknevelés. Ez nem olyan, mint egy térdműtét, mikor az ember hónapokig nem tud járni, majd újra megtanul, és kész, el van felejtve a nehéz időszak. Szóval a nevelés ilyen folyamatos dolog, és iszonyatosan nehéz jól csinálni. :)

De ezt is megoldom, ha rendre beletörik a bicskám, akkor is.

Erre nem lehet felkészülni, meg felnőni a feladathoz, úgy érzem, hogy az ember ezt folyamatosan tanulja. Mármint a gyereknevelést.

Mindig épp az adott életciklus okoz nehézséget. A kicsinél valahogy könnyebben megoldom mindig a dolgokat, hiszen már "tapasztalt" vagyok, tudom mikor mire számítsak. De a nagyobbik ún kísérleti fázisban van folyamatosan, rajta tanulom a gyereknevelést, mint minden szülő :)

Szerencsés az a szülő, aki ilyenkor nem érti miről beszélek :)

Orulok,hogy nalatok ezek a dolgok meghoztak a valtozast!

A forumkiiro eseteben is ezt kene tenni a kezelhetetlen agressziv gyereke szuleinek.Legalabb megerteni,hogy magatol nem fog megvaltozni a gyerek,es belatni,hogy tenni kell ellene.Ez is nehez ugy,mert sokan fafejuek,es inkabb a homokba dugjak a fejuket,kulonben be kene latniuk,hogy valamit elszurtak,de azert vagyunk felnott eberek,hogy ha hibazunk is,az meg nem szegyen,de akkor be kell ismerni,es helyre kell hozni!Ez a felelosseg teljes gyerekneveles.

Nalatok lehet a kisteso erkezese bontotta meg az addigi egyensulyt.Lehet a kicsi tobb figyelmet kapott vagy csak siman az ilyenkor szokasos testveri feltekenyseg jott ki igy belole.

Szulonek lenni nehez dolog.Nem lehet egy altalanos semat rahuzni a gyereknevelesre,epp ezert tanacsot adni is nehez,mert ami az egyik gyereknel mukodik,a masiknal nem biztos.

Nyilvan minden szulo jot akar a sajat gyerekenek,es vedi,kiall mellette.Meg mindenki probalja sajat kutfobol a leheto legjobban nevelni a sajat gyereket.De ugye a gyerekneveles mellett ott van egy csomo egyeb tenyezo az eletben,pl a gazdasagi nehezsegek,anyagi problemak,a napi haztartasbeli rutin,munka,na es akkor meg a hazastarsak egymaskozti napi problemai.Nincs ket egyforma csalad,kinel hogy es milyen mennyisegu a napi problema,na meg ugye ki hogy kezeli,ebbol mit lat a gyerek.Ezer fele van az ember agya,meg benne elo kent,sokszor nem is latjak meg a szulok mi is a baj,vagy hol romlott el a dolog,legalabbis nehez.A szakember erre jo.Hogy kivul allo kent ravilagitson a hiba forrasara,es x modszerrel helyre hozza.Ami leginkabb sok beszelgetesbol,az elobb leirt jatekos feltaro/megoldo kreativ feladatokbol all.

Köszönöm, hogy ezt leírtad akkor jó úton haladok. Nem véletlenül a változás :)

Voltunk nyaralni 6 napot hármasban, egy vizitúrán. Pont emiatt, hogy azt érezze csak ő van nekünk, és fontos. Sátrat állítottunk, bontottunk minden nap, kenuztunk stb. Nem volt kistestvér, csak vele foglalkoztunk.

Otthoni programjaink iskola után: kirakó, legó, rajzolás, amiket te is írtál.

Sport: kétfélére is jár, egyik a foci, másik az aikido.

Tavaly végigúszta az évet ősztől tavaszig, már a 2,2 méter mély 50 méteres nagy uszodában úszott, csak fülproblémák, majd későbbi mandulaműtét miatt abbahagyta tavasszal.

Focit most kezdte és nagyon ügyes!

Biciklizni imád, van hogy azzal járunk suliba, meg a mamához hétvégén, stb. Már egész korán tudott két keréken menni, mikor a többi óvodás még támasztót használt a biciklihez.

Én tényleg igyekszem!

És nem esik jól, mikor azt azt mondják nekem, hogy nem teszek meg mindent! Mikor a lelkemet kiteszem a fiamért, és nekem fáj a legjobban, hogy verekszik az iskolában. Bár most már nem, legalábbis a hét utolsó napján kapta a piros pontot és akkor nagyon nagyon megdicsértük.

És igen a dicséret: minden apróságért meg van dicsérve, néha már úgy érzem túllihegjük, de azért csak dicsérjük.

Én jó anyának hiszem, érzem magam, és igenis jól nevelem a gyerekemet. És nem szeretem mikor valaki két mondatom után a fejemre olvassa, hogy valamit rosszul csinálok. Mert ha olyan okos, akkor mondja meg mit tegyek. De azt meg nem teszi, csak támad.

Te legalább tanácsot adtál.

Azt kihagytam,hogy ezekbol az apro feladatokbol is taluja az onfegyelmet,a felelosseget,es a bizalmat.Onfegyelem,mert csendben kell lenni pl. 1 percig,felelosseg,mert ugyesen kell megoldani a feladatot,amit rabiztak,bizalom,mert a vegen jutalmat kap,tehat bizik a szuloben,hogy ha megcsinalja az dijjazva lesz.

Ezek komolytalannak tuno feladatok,de egy gyerek szamara nagy dolgok,es oriasi elore lepest lehet elerni vele.Ezek mellett sokat kell vele beszelgetni.Akar a programok kozott.Pl amig odaviszi a mosogatohoz azt a 2-3 tanyert poharat,vagy kirakozas kozben,vagy a nap vegen rajzolja le milyen volt az iskolaban,es meselje el a rajz alapjan ki-mi-merre-hogy.

Vagy 4-5 babfigurat kirakni,es babozza el ki kicsoda a csaladban,es jatszon el egy sztorit veluk,vagy a sulirol,az osztalytarsakrol,tanitonenirol.

Kozben nagyon kell am figyelni miket mond!

Eloszor is az itt vitatkozason felul kell kerekedni!

En ugy latom,hogy ilyen esetben mind a ket gyerek "aldozat"(csak maskepp) es mind a ket gyerek elszenvedi ennek a dolognak a kovetkezmenyeit(csak maskepp).

Aldozatok,mert az egyiket ugy verik,hogy nem csinalt semmi rosszat,a masik meg azert mert valami miatt ilyen lett,o a hatter beli dolgok aldozata,es amit csinal az a kovetkezmenye/megnyilvanulasi formaja.

Ez azert veszelyes dolog,mert az addig normalis lelkifejlodesu gyerekben megbomolhat az egyensuly,a masik gyereknel meg eleve nincs is meg ez az egyensuly,azert olyan,amilyen.

Az agressziv gyerekeknel jo megoldas lehet a sport,vagy barmilyen iranyu foglalkozas,ami a habitusahoz passzol,ahol le tudja vezetni a folos energiait,kielheti a kreativitasat,es sikerelmenyeket szerezhet-ettol no az onbizalma,elfarad,kozben szocializalodik,mert pl egy focicsapatban egyutt kell mukodni a tobbiekkel,ugyesnek kell lenni,hogy elismerjek,megdicserjek,kozben a lelket is kiszaladgalja,baratkozhat.Vagy pl rajzszakkoron alkotni kell.

En feladatokat adnek egy ilyen gyereknek.Es a legkisebb jol megoldott dologert is megjutalmaznam,a jutalom lehet oleles,puszi,csoki is.Vagy pl segitsen nekem elpakolni az asztalrol,vagy csendkiralyt jatszanank,kirakosat.Mindig elore elmondanam,hogy epp mi a szabaly.Pl 1,vagy fel perc perc csend kiraly,a jutalom 1 csoki,amit kiraknek az asztalra.Mernem az idot.Ha megcsinalta,nagyon megdicsernem,es persze a csokit megkaphatja.Utana kirakoznank vagy leogoznank,bicigliznenk tok mindegy amit szeret a gyerek kozosen csinalni.

Ez ido alatt csak ra figyelnek,nincs telefon,nincs masik gyerek,semmi!!!Ez lehet napi 10-15 perc,felora,nem kell egyszerre sokat,ezt mindenki latja hogy jon ki.

A lenyeg,hogy a legkisebb jol elvegzett feladatert is nagy puszi,ujjongas,csoki,ropi,egy ket darab.Vagy pl este furdes elott tegye el szepen a ruhait a kosarba.Azert is megdicsernem,hogy jajj o milyen ugyes.Be lehet epiteni a napi rutinba is.

Ezekbol a gyerek rengeteg pozitiv energiat kap,no az onbizalma,erzi hogy szeretik,es fontos a csaladban.

Szerintem a szeretet,es az egyutt toltott tartalmas ido a leg epito jellegubb.

Én sztem elég komolyan veszem a problémát, naponta foglalkozunk a dologgal. És amint már írtam hétfőn megyünk is a pszichológushoz. Már 3 hete kaptunk időpontot, de ez nem úgy megy, hogy odatelefonálok, "Jucika menni akarok ma".

És igenis mindent megtettem, ami tőlem telik. A következő, ami tőlem telik, hogy kifizetem a szakembert. Egyszerűen nincs más ötletem. Ezért fordulunk egy pszichológushoz.

Egyik masik hsz-en ledobbentem.

Nincs ket egyforma gyerek ez rendben van,de ha agressziv egy kisgyerek,ott ha belatja a kedves szulo,ha nem,valami akkor sem stimmel.Lehet mosakodni,meg a hatteret fitogtatni,az csak meg rosszabb,mert igy meg a szulo sajat magat is megynyugtatja,hogy ja kerem mi diplomas csalad vagyunk,nem iszunk,nem bunozunk stb,mi tutira mindent jol csinalunk,hisz a stakisztika szerint rendben vagyunk.Na ja,csak itt egy egyrek lelkifejlodeserol van szo,ahol bizony valami elcsuszott.Es ahogy nem lehet egyik naprol a masikra helyreallitani,ugyan ugy nem is egyik naprol a masikra lett ilyen az a gyerek.Itt jon be a szuloi felelosseg,hogy mar az elso jeleknel fulon kellett volna csipni a problemat.Akkor talan nem fajul idaig a dolog.

Ez az en mar mindent megtettem,megsem javul a helyzet dolog meg olyan,hogy mindent biztos nem,kulonben valtozas lenne.(bar a pirospont valtozas).Szerintem ilyen temaban kar pokhendiskedni,mert azzal elsosorban a sajat gyerekenek art az illeto,nem az itt forumozokat serti meg.

En ugy gondolom,hogy az a gyerek,aki lelkileg rendben van,itt gondolok a kello onbizalomra,egeszseges fejlodesre,biztonsagerzerte,sikerelmenyekre,elismeresre,az nem lesz agressziv.Mert az agresszivitas sok esetben egy figyelem felketes,es/vagy folos energia frusztracio levezetese.Az ilyen gyerekben sok esetben nem is tudatosul,hogy amit tesz az nem helyen valo.Ez a szulo dolga,hogy egy ertekrendet megtanitson a gyereknek.Mi helyes,mi nem.Mi jar jutalmazassal,szep szoval,mi buntetessel.A gyerek csak igy tud kulonbseget tenni.

Egy masik dolog,hogy a szeretethiany is kivalthat ilyen viselkedest.

Utana lehet olvasni a neten,hogy agresszivitas gyerekeknel,nagyon sok erdekes/talulsagos dolgot lehet olvasni.

Az hogy ki mennyire veszi komolyan ezt a problemat,es harit vagy belatja a sajat felelosseget,az mar mindenkinek a sajat lelki ismeretere van bizva!

"Valamit mégsem cisnálhatsz olyan jól,"

Ezt pl konkrétan nekem szántad. Vagy én értettem félre valamit?

Nem tudom, mit gondolsz, mi vagy, meg mi nem. Te tudod, neked kell érezned.

Amit eddig írtam, azt sem neked gondoltam konkrétan, inkább általánosságban, ill. az itteni bántalmazó fiú szüleire értettem. Faház, őket ismeri a férjem, hiszen ő itt született, ebben a környezetben, tehát ne mondd, hogy minden ok nélkül ítélek. Persze, nem lakunk velük együtt, egy faluban azonban...

Fogalmam sincs, hogy ezt a gyereket verik-e otthon, vagy sem, sejtésem szerint lehet - ami maitt persze ez a gyerek is áldozat lehet, de nyilván a lányomat ez nem vigasztalta, amikor majdnem kiütötte a szemét egy dióval, vagy a háta mögé lopakodva fejbe vágta a könyvekkel teli táskájával, vagy lelökte a lépcsőn és még sorolhatnám... nem beszélve a többi kislányról, akiknek pl. simán rálép a kezére, ha éppen gesztenyét gyűjtöget, vagy lelkileg gyötri őket... folytassam? Szóval faház, ne mondd, hogy csak gyerek. Gyerek persze, de akit bánt, az mi?? Ráadásul egy gyereknek csak mert gyerek, sem kell mindent megengedni, mert ez lesz belőle.

Nos, a mi esetünkben, ill. a többi kislánynál is itt nálunk a te példád nincs meg (persze valóban előfordulhat gyakran), ezek a fiuk itt nálunk (pontosan 3) kis ovis koruktól kezdve nem csak szavakkal, de testileg is bántják a kislányokat, ill. a gyengébb fiukat, ha úgy hozza kedvük. Jut eszembe, egyikőjük - a szemem láttára ütötte meg a nagyanyját is még az oviban... és olyan szavakkal illette, hogy csak néztem. A mama meg semmit sem csinált, jobban mondva olyan képet vágott, mint aki meg van félemlítve, mármint a gyerek által, akire minden ilyen cselekedetet ráhagytak.

A lányom nem csúfolódik, nem bánt másokat szántszándékkal. Nagyon is szereti a többi gyereket, így nem érti, hogy miért is bántják. A többi lánykát nem tudom, hogy csúfolódnak-e, de akkor sincs joguk senkinek sem megütni őket! Nagyon fontos, mit hoz magával az a gyerek otthonról ilyen téren, mennyit foglalkoznak azzal a gyerekkel és mire nevelik, milyen értékekkel engedik útjára. Pontosan az első 7 év a legfontosabb. Ha addig nem tudták neki megtanítani, hogy pl. nem nevetünk más baján, ill. - az én esetemben - nem ütünk meg más gyerekeket, főleg nem ok nélkül, akkor ott már talán csak egy szakember segíthet. Talán. Vagy ha ugyanazt visszakapja egy erősebb gyerektől, mint amit ő adott sokáig a gyengébbeknek. Akkor talán megemberesedik.

A legnagyobb baj, hogy az ilyen gyerekek kiszámíthatatlanok is. Mert hiába mondom én a lányomnak, hogy kerüld el, inkább hagyd rá, amit akar, vagy menj át a terem/udvar másik oldalára, az a tapasztalat, hogy az ilyen gyerek üldözi a kiszemelt lányokat és minden ok nélkül beléjük köt, hogy rajtuk vezesse le a feszültségét.

Jó kérdéseket teszel fel. Ha tudnám a választ, már rég megoldottam volna a problémát :)

"A lényeg, hogy semmiféle bántalmazást nem szabad tolerálni."

Miért én talán elfogadom? Írtam én ilyet?