A szülővé válás 20 pontja (beszélgetős fórum)

"Azt nem ertem, hogy ha az apuka ennyire nem szeretett volna gyereket, akkor miert lett?"

Ez nem tudom, hogy hol jött le a cikkből, nagyon szerettem volna gyereket, és most is imádom a kisfiam, és az első 10 pontban is sok olyan van, amit úgy gondoltam, amin manapság csak mosolygok, de ugyanakkor le kellett írni, mert nagyon jellemző.

13 hónapos korában én sem gondoltam volna, hogy ennyire "rosszcsont" lesz, ennyire hamar. Azért írtam a rosszcsontot idézőjelben, mert végülis nem rosszcsont ő, mindez csak egy élettani sajátosság.

Továbbra is szeretném hangsúlyozni a kétkedőknek, imádom őt. A cikknek azonban olyannak kellett lennie, mint egy jó filmnek, az elején a felhősebb dolgok és a végén a happy end.

Hmm, "kissé" elhamarkodottan mondasz véleményt és ítélkezel! :))

Te ezek nagy részének még előtte állsz. ;)) Ebből sok dolog semmilyen következetes neveléssel nem védhető ki, mert hozzátartozik egy egészségesen fejlődő gyerek önálló lénnyé alakulásához.

13 hónaposan még az én fiamnak is 'nem' volt a 'nem'. :))

1,5 éves koruk körül ébrednek öntudatukra és kezdik el próbálgatni a határaikat. Ez minden gyereknél eljön, hisz mindegyik felfedezi, hogy a szülőtől különálló személyiség, önálló akarattal. Bizony megkísérel dolgokat, sőt, annál inkább megkísérli, ha tiltod neki. Élvezi, hogy Ő MAGA akar dolgokat és azokat képes is megvalósítani.

Szintén másfél éves kor körül jön el az a korszak, amikor a gyerek minden tárggyal ütöget, amit ér. Ezzel egyrészt a kézkoordinációját fejleszti, másrészt érdekes hangokat tapasztal, amiket próbál rekonstruálni. Még nincs tudatában annak, hogy esetleg, ha egy tárggyal megüt valakit, azzal fájdalmat okoz. Erre meg kell és lehet tanítani. Ugyankkor lehetőséget kell neki biztosítani arra, hogy a megfelelő helyen veszélytelenül ütögethessen tárgyakat egymáshoz.

Az én fiam is kiválóan aludt (éjszaka főleg) egészen addig, míg el nem kezdtek bújni az örlőfogai. Majd most már azért alszik nyugtalanul, mert a világ kitárult előtte, és éjjel próbálja feldolgozni a rengeteg új ismeretet, amire napközben szert tett. Ez is teljesen normális dolog, mint ahogy az is, hogy sok 2 év körüli gyerek nappal alig akar aludni. Várja a világ megannyi csodája, amit neki látni, tapasztalni kell és azt hiszi, ha leteszed aludni, akkor azokról lemarad.

Ez mind-mind életkori sajátosság, ami nem küszöbölhető ki a legkövetkezetesebb neveléssel sem.

Legfeljebb, mint írod, lehetsz szerencsés szülő, jótermészetű kisangyallal megáldva, akinél ezek kisebb csatazaj közepette fognak zajlani. De fognak! :))

Nagyon szerencsés természetű a kislányotok (nekem a harmadik ilyen csak, másfél éves).

De abban van valami igazság,amit ez az apuka is írt.

"az első év még gyerekjáték,de ami utána jön,az az igazi változás".

Nálunk már kezd érződni egy kicsit ez a változás.

Természetesen minden gyerek más,nálam is,pedig ugyanazt a nevelést kapták,kapják.

De mindenképpen egy férfi másképp éli meg az egészet.

Jó a cikk, de ez nálunk sem így volt. Pedig az én csemetém nem sokat aludt, mégis mindent játszva elintéztünk napközben, mire apa hazajött már minden kész volt. Az életünk a gyerekről szólt, dehát ezt akartuk, és rettenetes élveztük minden pillanatát. Az tény és való, hogy tudni kell szervezni a napokat, de ez nem olyan nagy dolog.

Én az állandó tiltásnak nagyon ellene vagyok. 8 hónapos korától nem volt előtte akadály, olyan helyzetet teremtettünk otthon, hogy ne kelljen állandóan mondani neki, hogy "nem szabad". Persze volt ilyen dolog is, de akkor mindig magyarázatot fűztem hozzá, azt nem szabad, mert... és megértette.

A 9. pont is tökéletesen működött, mivel egyikőnk sem volt kimerült, sőt tele voltunk energiával, annyira sok boldogságot adott a babuci.

Ma már 17 éves, igazi kamasz, de most is tök jó a kapcsolatunk vele. Bizony vannak hajmeresztő dolgai, de most is működik a megbeszéljük, és nem azonnal rendreutasítom dolog.

Én nem is értettem, miről van szó. Az én 13 hónapos lányom kiválóan alszik, (24-ből 14 órát), nem hisztizik, ha főzök vagy takarítok, ne adj isten olvasok, egyedül játszik a kutyávak vagy a babáival, és jól elbeszélget velük. Nem verekszik a játékaival, és elég hangos szeretkezéseinket édesdeden átalussza.

Tudom, hogy szerncsénk van a természetével, de oda is figyeltünk kezdetektől, hogy normális napirendet alakítsunk ki, és hogy ha azt mondjuk neki: "nem", az azt is jelenti, hogy nem. Az apuka által leírtak egy nehezebb természetű gyerek ötletszerű neveléséből eredő következményekre utalnak.

Ha meg valaki amiatt aggódik, hogy nem mehet pár évig kettesben külföldi nyaralásra, vagy hetente barátokkal kocsmázni, annak nem is való gyerek.

Teljesen igazat adok Neked,ez tényleg olyan "férfias" megfogalmazás :)

De minden rossz ellenére még mindig azt mondom,hogy megéri értük,mert nagyon sok jó dolgot visszakapunk tőlük :)

Ha valaki ez miatt elretten,az tényleg meg is érdemli,de lehet,hogy jobb is ha nem szül.

Szerintem jó a cikk, nagyon sok igazság van benne. :))) Annak ellenére, hogy sokszor én is ki tudnám tépni a hajam a fiamtól, mikor tízezredszer tiltok meg neki valamit és csakazértis megpróbálja, és valóban utánunk jön a WCre, és valóban egyre kevesebbet alszom, és valóban csatatér állandóan a lakás, mókás volt visszaolvasni ezeket a dolgokat így.

Nyilvánvaló, hogy sarkos a megfogalmazás, de ez nem baj.

Aki meg ezeket komolyan véve elretten a gyerekvállalástól, az magára vessen. ;)))

Az a baj ezzel a cikkel, hogy akinek még nincs gyereke igen elveszi a kedvét, és sajna nem biztos, hogy eljut a 11. pontig, ahol a jók kezdődek :)

Nem jött le, hogy a cikk mókának, vagy komolynak íródott-e. Ha komolynak, akkor elég sarkalatos (a Wc-n van zár, a gyerek akkor ver játékokkal,ha hagyom, stb)...