A szülővé válás 20 pontja (beszélgetős fórum)

Végigolvastam a cikket, a hozzászólásokat, s kezdem megérteni amit anyu szokott mondani:

Meglátszik, hogy szakember neveli a gyerekeket.

Nekünk 3 közel egykorú tini lányunk van, s ha a férjem írná a cikket, bizonyára hasonlókat írna. Mivel őt zavarja a focinézésben ha elhaladnak előtte, ha véleményt nyilvánít rajta kívül más is, s ha olyan dolgokat kell csinálnia, amihez semmi kedve, vagy nem az ő kényelmét, szórakozását szolgálja.

Tanító néni vagyok végzettségileg, ami azt is jelenti, hogy tanultam fejlődéspszichológiát, vizsgáztam is belőle. (Ma már szerencsére sok ilyen könyv, CD elérhető az érdeklődőknek.) Tudtam minden életszakaszban, mikor mi várható.

A mai napig nem vagyok tőle fáradt, ha éjjel azért ébresztenek fel, mert valami bajuk van akár betegség, akár más miatt. Pedig az első hiperaktívan kezdte, most növi ki.

Sosem volt ordítós korszakuk, a hisztizést is kb néhányszor próbálták, de mivel nem értek el eredményt soha, abbahagyták.

A WC-re akkor mehettek be, amikor már ők is használni kezdték, addig kallantyú kívül, retesz belül.

Az időbeosztás a napirendjükhöz és a tennivalókhoz igazodott. Most is.

Nem néztünk állandóan TV-t, s nem is engedtem nekik. Voltak kedvencek, azt láthattuk egyszer, max kétszer, de nem néztünk minden ismétlést.

Amit leírva van a cikkben, tipikusan az egy gyerekes modell problémáit jegyzeteli le.

Az egyke mindig a szülő nyakán fog lógni, kb 10 éves koráig! Az első kettő között 15 hónap van.

Kb a második 4 hónapos korától tudtak együtt játszani. Ovis korukban volt egy "szappanoperájuk", amit évekig játszottak.

Mást ezt babázásnak nevezné. Komplett babakonyha, babaszobák voltak gyönyörűen felállítva, s néha leálltak megbeszélni hogyan folytassák a történetet. Mindenki a saját karakterét játszotta.

Most is szófogadó, megbízható, jó gyerekek.

A gyereknevelés nem a szülők közötti verseny, hogy ki csinálja jól, ki rosszul. Ezt akár mindenki is csinálhatja nagyon jól.:))

Ezt ti is tudjátok,hogy nem lehet leirni az ilyesmit. Hogyan irjam le ,hogy mikrét neveltem fel a gyerekeimet? Nem lenne rá elég idő a világon és elég hely sem a portálon.

Nekem 3 van de mi a tesóimmal is 4en voltunk testvérek, valószínű,hogy ezért ment könnyebben a dolog,vagy nem tudom. Nekem egyik sem hisztis, nem kiabál, nem követelőzik...nem tudom , talán lehet hogy mivel az első is ilyen ezért a többi ezt látta és ezért. De tényleg nem tudom. Mindhárom teljesen különböző, az egyik lányom kimondottan "fius" de nyugodt szivvel kijelenthetem,hoyg mindegyik egytől egyik kiegyensúlyozott és boldog.

Ugyhogy sajna megint csak ellent kell mondjak,mert nem attól boldog egy gyerek ha rosszat csionál vagy ha üvölthet. Én is szeretem ha zajlik körülöttünk az élet és az hogy nem ordibálásból,bakolásból és a gyerekek utáni rendrakásból áll a nap , nem azt jelenti hogy scöndben ül mindenki itthon és vágni lehet a csendet.

Nem kéne ennyire kisarkitani a dolgot.

Sziasztok! Nekem tetszett a cikk, aranyos volt. szabolcsi, te pedig elmondhatnád nekem hogy kell tökéletes gyereket nevelni.:) Az enyém 18 hónapos és ma kb. 2 másodperc alatt sikerült egy doboz popsikrémet a fejére kenni... A gyerekek nem rosszindulatból csintalanok, ilyennek kell lenniük. Persze nevelni kell őket, meg kell tanítani nekik, hogy mit szabad és mit nem, de próbálkoznak az tény. A lányom egy tündér, de bizony én is kaptam már a fejemre kisautóval és nálunk is volt egész napos üvöltés. A wc-ből pedig számtalan játékot és nem játékot halásztam már ki. Szerintem aki gyereket vállal az tisztában van ezekkel a dolgokkal, nem hinném hogy bárkinek elvenné a kedvét ez a cikk. A jó részeknél meg bizony könnybe lábadt a szemem, ha csak visszaemlékszem arra az első mosolyra... minden nehézséget elfeledtet.:) De az tagadhatatlan, hogy az ember élete óriási fordulatot vesz és az addig hétköznapinak tűnő dolgok komoly szervezést igényelnek. De ez nem baj.

Egyébként nekem az jött le a cikkből, hogy ez az apuka igenis nagyon szereti a gyerkőcét.:) Remélem születik még pár ilyen cikk.

Sziasztok:)

Le kell, hogy írjam, nagyon tetszett a cikk. Én még csak az első babámat várom, nem ismerem a leírtakat "testközelből", de közel állok hozzá, és nagyon várom már.:)

Engem is érdekelne!Nekem is három gyerekem van.

Egyébként én is ismerek olyan családot,ahol nem üvöltősek a gyerekek,sőt!De valahogy jobban érzem magam olyan gyerekek közt,ahol zajlik az élet,és én örülök neki,hogy az én gyerekeim is tudnak rosszalkodni.Tombolják csak ki magukat,inkább most,mint később!

Szerencsés vagy, hogy három gyereknél, akik bizonyára teljesen különböző személyiséggel rendelkeznek bevált a módszered.

Írd le légyszi, hogy hogyan csináltad és mik voltak a tapasztalataid konkrétan.

Szerintem te véresen komolyan veszed ez a cikket, meg a témát is.

Talán írjál egy cikket arról, hogy szoktassuk úgy a gyereket, hogy ne üvöltsön, mert nagyon érdekelne.

Egyébként hány évesek a lurkók?

3 gyerekem van és nem várok most és babót. A tesóm , rá gondoltál biztosan.

Igen, eddig mind3at sikerült ugy szoktatnom ,hogy ne üvöltsön. Nálunk egyiknél sem volt divat amit sok más gyermeknél és szülőnél látok,hogy fogjuk magunkat és hanyatt dobjuk a boltban vagy a rendelőben...stb.

Nem rossz avgy jó szülőség kérdése,kár is ilyeneket irogatni mert ez olyan mártí szöveg.

Igenis lehet ugy szoktatni egy csöppséget hogy ne üvöltsön!!!!!

És továbbra is tartom a véleményem,hogy a játékkal verés és társai is nevelés kérdése.

Hehe, ezt a végtelen "naivitást"! :)))

Én pl. szívesen kölcsönadom neked a lányomat1-1 frontosabb napon, hogy megmutasd, hogyan kell "nem-üvöltésre" szoktatni. ;)))

Én egyéltalán nem tartottam viccesnek és tanulságosnak sem.

A gyerek akkor ver a játékaival,ha hagyom. Akkor teszi a wc-be a ruhákat ha hagyom és akkor üvölt ha ugy van szoktatva.

Szerintem azért mert valaki nem tud gyereket nevelni vagy mert ilyen sajátságosak a nézetei a témáról, nem kéne mások kedvét elvenni a gyerekszülés/neveléstől.

Én is csak winnel tudok egyetérteni! Az én kicsi lánykám is egy angyal volt még abban az időben! Most is csak szereti próbálgatni a határait! És nem tudom, hogy ki az a szülő, aki végtelen türelemmel rendelkezik. Nekem vannak napjaim, amikor igenis kimerült és ingerültebb vagyok a kelleténél. Nem ordibálok és nem csapkodok, csak nekem olyankor nincs kedvem megmagyarázni, hogy most az adott dolgott miért nem szabad megtennie vagy mondania. Vagy lehet, hogy én vagyok a rossz szülő? Nem hiszem! Aki tagadja, hogy neki nincs ilyen az még magával sem őszinte! A gyermek szerintem nem baj, ha érzékeli, hogy a szülő is ember.

A cikk nekem nagyon tetszik!!! Szerintem nem elrettentő!