Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Mit lehet tenni egy mérgező szülővel? fórum

Mit lehet tenni egy mérgező szülővel? (beszélgetős fórum)


16. bozsu55 (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
okt. 21. 06:10

Nehéz...


Hány éves vagy te és apud?Egy településen laktok?


Mi történne szerinted ha telefonszámot változtatnál?

15. Ghost👻 (válaszként erre: 14. - Fórumnyitó (anonim))
okt. 21. 06:07

Olyankor kell a sarkadra állni. Ha kell túlüvöltve.

Aztán rácsapni az ajtót, de azért mond meg, hogy ezt magának köszönje.

Ezt a fórumot is megmutathatod előtte neki, akkor már olyan mindegy lesz!

okt. 21. 06:03
Többször, de nem működik. A beszélgetések végén mindig oda lyukadunk ki, hogy én vagyok a hülye, nem látom jól, majd kirobban a veszekedés. Sajnos vele nem lehet leülni egy kávé vagy tea mellé. Vele nem lehet normálisan beszélgetni komoly témákról. Van egy erőteljes véleménye és csőlátással ahhoz ragaszkodik. Neki mindig igaza van, akkor is, ha mégsem. Ezt ő is megmondta.
13. Ghost👻 (válaszként erre: 12. - Fórumnyitó (anonim))
okt. 21. 05:58
Beszéltél erről vele nyíltan, őszintén?
okt. 21. 05:56

Köszönöm az eddig válaszokat!

Sajnos nem egyszerű ez a kapcsolat. Előfordult, hogy amikor otthon laktam azt mondta, hogy takarodjak, menjek el albérletbe. Amikor szóltam neki, hogy elköltözöm, azt mondta, hogy minek, amikor itthon is maradhatok és miért fizetek valakinek tízezreket, amikor otthon is lakhatok, illetve, hogy nem fog tetszeni, nem fogok tudni fenntartani magam a fizetésemből.

Szerintem egy szülő egyik feladata az lenne, hogy támogassa a gyerekét és el tudja engedni, ha függetlendni szeretne. Alapesetben egy gyerek, nem az apja mellett szeretne megöregedni, hanem ő is szeretne egy független emberré válni, ismerkedni, családot alapítani. Beszélgettem sok mindenkivel erről. Sokak szerint apa így szeret, vagyis nem tudja kimutatni a szeretetét, de szeret ő. Én elhiszem, hogy vannak olyan szülők, akiknek ez nehezen megy. Mindenki cipeli a saját keresztjét, de miért nem lehet egyszer azt mondani, hogy támogatlak a döntésedben, itt vagyok mögötted, számíthatsz rám, próbáld ki, milyen csinos vagy ma, büszke vagyok rád, sikerülni fog, meg tudod csinálni. Bármi ami pozitív visszacsatolás.

Ő az egyetlen élő felmenőm, és már ő sem fiatal. Az élet nagyon mulandó, de ilyen viselkedés mellett az embernek kedve nincs vele beszélgetni, találkozni.

Egy kor felett az embernek már vannak elég problémái amúgy is. Akár karrier, családalapítás téren és meg kell küzdenie ezekkel a sebekkel is. Miért kell még egy olyan ember hangulatingadozásaival, lelki nyomásával foglalkozni, aki csak elvesz, de sosem ad? Az ilyen típusú embereket alapesetben kerülni szoktam az életben, van egy pár hozzá hasonló személy akar az ismerősi, akar a munkahelyi körömben és velük tényleg csak annyit kommunikálok, amennyit nagyon muszáj.

11. Ghost👻 (válaszként erre: 9. - Kérdező Srác)
okt. 21. 05:33

Ez a te döntésed!

Ő miért ne vállalhatna családot?

10. 9a0c484ff5 (válaszként erre: 9. - Kérdező Srác)
okt. 20. 22:50

'Sajnos ez egy véget nem érő spirál.'


Bla bla. Rossz családból is nőttek már fel emberek, akik normális életet építettek fel.

Minden csak hozzàállás kérdése, hogy valaki akar-e változtatni.

Szerinted csak a te életed volt car, pedig jobb ha tisztában vagy vele, hogy mindenki hordozza a maga keresztjét. A kérdés az, hogy ezt a keresztet örökké cipeled-e, vagy eldobod és úgy éled az életed, ahogy te akarod.

okt. 20. 22:25

Sajnos ez egy véget nem érő spirál. Valószínű apád is tele van traumákkal, ezeket nem tudja kezelni. A vérvonal tele van vélt, vagy valós sérelmekkel. Ő ezt tudja adni, az ő szülei se szerették őt valószínű.


Nekem pl azért nem lesz soha gyerekem, mert tudom, hogy ugyanazt adnám tovább, mint amit az apám nekem. A nyomor ne öröklődjön. Szerencsére velem együtt ki fog halni a családi vérvonalom, úgyhogy nem kell félem ettől....

8. Lyrae (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
okt. 20. 22:20

Átérzem a helyzeted teljesen. Előttem a kedves fórumtársak már leírták nagyjából a lényeget.

Ha napjában többször keres, hívogat inkább neki van szüksége Rád, nem neked Rá. Talán lehetne valamiféle ultimátum is hogy, ácsi, ne tovább mert ez nem állapot amit művel. Kérjen segítséget szakembertől ha szükséges, bár az ilyenek nem nagyon szoktak önként orvoshoz menni.


Az már egy hatalmas lépés ha elköltöztél, önálló életed van. Mondhatni félsiker, volt erőd, bátorságod megtenni, meríts erőt ebből a továbbiakban. Most talán itt az ideje visszavenni az irányítást az életed felett és meggyógyulni. Kitartást :)

7. srcrss (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
okt. 20. 21:18
Ezt olvasni is rossz.
okt. 20. 21:18
Megszakítani vele a kapcsolatot.
okt. 20. 21:15
keress fel egy szakembert sos
4. 9a0c484ff5 (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
okt. 20. 21:12

Az öngyógyítás ott kezdődik, hogy megszakítod minden olyan emberrel a kapcsolatot, aki 'terrorizál' és rossz hatással van rád.

Számcsere és soha többet nem keresed. Drasztikus, de hatásos megoldás.

okt. 20. 21:10

Havi egy beszélgetésre sincs szükséged,és hogy ő mit akar,arra épp itt az idő,hogy ne gondolj.

TE legyél az első mindig önmagadnak.

okt. 20. 21:05

Huuhh... Átérzem a helyzetedet, nekem is hasonló az apám és engem is csak "szavakkal" bántott. De néha a szavak, kiabálás, üvöltözés nagyobb károkat okozhat, mint egy pofon.


Jól tetted, hogy elköltöztél, ha otthon pusztító és mérgező a légkör. Nem hiszem, hogy változni fog apád, mert a személyisége már kiforrott, meggyökeresedett. Ha zaklat téged, tiltsd le és minimális kapcsolatot tarts vele, ha rosszabbodik a helyzet, akkor pedig a teljes kapcsolatmegszakítás is fennálló opció. És lehet szükséged lenne pszichológushoz is járnod.


Megkérdezhetem hány éves vagy?

okt. 20. 20:57

A szüleim gyerekkoromban elváltak. Apa nehéz természet, minket nem bántott, csak lelkileg. Sok hullámvölgy van az életében, vannak normálisabb és piálós időszakai is. Anya nem él már, apával éltem sokáig. Felnőtt fejjel rá kellett jönnöm, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon. Kiszámíthatatlan volt a viselkedése, mindig féltem attól, hogy milyen állapotban jön haza, gyerekként is élénken el bennem, hogy ugyanettől féltem, csak anyával. Néha tört és zúzott, de leginkább a szavakkal hagyott bennem mély sebeket, válogatást nem tűrő szavakkal illetett, elhitette velem, hogy soha semmire sem fogom vinni az életben, minden lépésem rossz. Sokszor úgy kiabált velem, mint egy vadállat. Olyan félelmemet generált bennem mindez, hogy egyszerűen sírni sem tudtam, szó szerint lefagytam. Egyszerűen rettegtem tőle. Már elköltöztem tőle, de még mindig próbál irányítani. Számomra elég lenne havi egy beszélgetés, nem több. Ő viszont van, hogy napjában ötször felhív, ha nem hívom vissza ír egy üzenetet, hogy mit gondol rólam és ne keressem többet, majd letilt. Aztán újra hív, ha nem veszem fel egyből ír egy üzenetet, hogy köszöni, hogy visszahívtam és letilt. Azt akarja, hogy költözzek vissza, de ez nem opció. Ha hív, gyomoridegem van, nem merem felvenni. Pedig lehet nem akar rosszat, de félek tőle. Többször próbáltuk újra, de mindig visszaáll minden a régi kerékvágásba. Nem fejlődik. Felnőtt vagyok, de úgy értem, hogy a gyerekkori mondtatok, amelyek elhagytak a száját, azt eredményezték, hogy életképtelen lettem, nem tudok normális kapcsolatot kialakítani, nem merem a saját utamat járni, nem gondolom, hogy többre vagyok képes. Újra és újra feljönnek az emlékek.

Szeretem, mert az apám, de nincs kötődés. Ez normális? Havi egy hívás kevés? Nem akarom, hogy később megbánjam, de nincs szükségem arra, hogy elmenjek hozzá és veszkedjünk, kioktasson és a maradék bolhányi önbizalmamat is elvegye. Egy roncs vagyok lelkileg, támogató közegre van szükségem.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook