A szorongás, mint életem része. De meddig? (beszélgetés)

Szia!

Köszi, hogy ezt belinkelted. Sokszor úgy gondoltam, hogy velem van a baj. Nem tudok könnyed párbeszédet indítani. Habár fejlesztés alatt áll éppen ez a terület. De akkor más emberek is ilyenek, nem egyedül vagyok :)

Kedves Rosetta,

lehet, hogy semmi különös nem áll a háttérben, csak ahhoz a kevés %-hoz tartozol, akik inkább Intorvertált típusú emberek és nehezen tudják felvenni a pörgést. Kérlek olvasd el ezt a cikket, hátha nem is kell semmi más, hiszen teljesen rendben vagy.

[link]

Kedves Rosetta !

Elolvastam a történetedet és mire a végére értem elmondhatom, hogy szó szerint írhattam volna én is, sok évvel ez előtt. Sőt, többször is. 60 éves vagyok. első "élményem" 14 évesen kezdődött 18 éves koromig. A következő 20-24 évesen, Az utolsó (remélem több nem lesz 42-44 évesen. Nem írom a tüneteket, mert pontosan azok, mint a Tiéd. Én elmentem orvoshoz,(csak 1-1 alkalommal) de semmi megértést, semmi gyógyszert nem kaptam, sőt megalázottnak éreztem magam, úgy éreztem nem is hiszik el mi a bajom. Pozitívan próbáltam gondolkodni, a férjem is megértett, így aztán valahogy mindég túl lettem rajta. És most jön az érdekessége a dolognak. 55 évesen ismét jött valami. Hasonló tünetek, én is azt mondtam hess el innen, de nem ment...Szív dobogás 120-al, izzadás idegesség, hasmenés stb... Irány a kardiológia, onnan labor (eddig oda senki nem küldött) Azonnal kiderült, hogy pajzsmirigy túlműködésem van. És eszembe jutott hányan mondták nekem "rendben van a pm-ed ? pl kézfogáskor a nőgyógyászom (izzadt a tenyerem).Persze Ő sem küldött további vizsgálatra. Valahogy ez akkor nem volt "divat" A pm. túlműködésemet kezelték, azóta rendben vagyok.

Nos ezt azért szerettem volna leírni , hogy talán Neked is ez a bajod és könnyen rendezni lehetne.

Bármi is legyen, jó egészséget és kitartást kívánok.

Jelen. :(

Csak az en elso szorongas elmenyek kb. egyidos az ontudatra ebredesemmel, mar a kiscsoportban szorongtam...Na itt hogy talalod meg a kivalto okot?

Nagyjabol osszeallt mar a kep, es rengeteget dolgoztam magamon, mindennek van oka. Rettenetes amikor a legszebb pillanataidban sotetul el a lelked egy darabja, es szinte erzed hogy ragja, marja valami. Nekem generalizalt szorongasom van, egyaltalan nem fugg a valos esemenyektol, barmikor kepes a nyomor szelere juttatni. De kuzdok mig elek, nekem ez a feladat jutott, meg kell oldani (persze az egyebek mellett :)). Kitartas, erosek vagyunk!

"Most ülök egy csodálatos 5 csillagos wellness szállodában és élveznem kellene az életet. Én pedig élem a napokat, egyiket a másik után. Minden egyes nap pipa. Ezt is megcsináltam. A gyermekem arcán öröm, élményeket biztosítottam és ez a lényeg, semmi más. De szomorú, hogy nem élvezem felhőtlenül, csak úgy ezt az örömöt, mert a félelem elkísér, a nyomomban van bárhova is megyek. Jutnak ám nekem is 20 percek, két órák, néha napok is. Igyekszem kihasználni őket. Szerencsém, hogy pozitív felfogású vagyok, még ennek ellenére is."

- Mintha magamról olvastam volna. :'(

Szép.

[link]

Szia,

a túlműködés sajnos lehet hogy vlaójában alulműködés, az ai. fajta, Hashimoto. Olyankor a vérben a pm hormonok szintje magas is lehet, mert a pajzsmirigyben gyulladt szigetek túltermelnek.

Sok Hashis tapasztal erősebb- gyengébb szorongást (meg sok nem Hashis pm-es is), depressziót.

A saját tapasztalatom az, hogy a vércukor/inzulin szánkázás, ill. leginkább a túl sok kortizol tud ilyeneket kiváltani.

Jót tenne neked egy JÓ endokrinológus, plusz ha van rá 35 ezer ft-od, esetleg egy hajtincs analízis, ill. 8.400-ért csinálnak egész napos kortizol nyáltesztet is.

Nekem a tünetek nem voltak soha ennyire durvák, de amikor sűrűbb volt az élet, a testem minden akaratom és gyakorlatok, ill. Frontin ellenére önállósította magát, és bizony jött pár igen nagyon kellemetlen nap, hét, hónap.

Nekem a Holy Basil (=tulsi) segített, ill. elkezdtem több káliumot bevinni (nem szedek vérhígítót, ilyesmiket, így ez nem gond), a hajteszt javaslatai alapján is, és az is sokat hatott (ld. mellékvese koktél, kálium-nátrium egyensúlya). Pl. alszom amikor akarok, az izmaim teljesen kilazultak, stb. (Ez először csodaszámba ment)

Szóval, összefoglalva, a gyógyszereid szedése mellett egy endokrin kutakodás sztem nagyon sokat használna neked is. Ha a pajzsmirigy UH-n inhomogenitás szerepel, akkor az már alulműködést jelez elvileg.

Attól tartok, a gyógyszeriparnak nem kis oldalága épült a szorongásra.

Nyilván van, akinek segít a gyógyszer, de figyelemre méltó, hogy nem gyógyul meg a beteg, csak a bogyók és az orvos személyes meghallgatásai segítségével evickél a tűréshatáron belül.

Nálam annak idején erős szorongásra épült a depresszió, ami cselekvésképtelenségben nyilvánult meg. Lehet igazság abban, hogy nem gyógyul meg teljesen, mert néha rajtakapom, hogy itt ólálkodik körülöttem, de nem hagyom magam soha többet leteríteni.

A háziorvos, aki a szakorvosi javaslat alapján megírta a receptet (25 éve még így működött), ő mondta, hogy még a végén tényleg beteg leszek, hát minek kell ez a bogyó nekem, hiszen erős vagyok!

Hazáig járt a fejem azon, hogy igaza van, mert minden rossz helyzetből kijöttem, és csak magamnak köszönhetően mindig, még ha segítséggel is.

Utána olvastam Az erő benned van-t, és ezt csodásan kiegészítette. De az orvos szava lendített ki, mert rájöttem, hogy erős vagyok, és nincs mitől félnem. (Amit addig is tudtam, hogy hülyeségektől szorongok persze, de valahogy egy gát dőlt le bennem.)

A Frontin népszerűségét látom, de láttam egy tanító nénit, akivel a vérnyomása miatt szedette az orvosa, és a bogyó bevétele után fél órával nem tudott fejben kis számokat összeadni a néni... De miásképpen hat a gyógyszer, csak én személy szerint tartok tőle.

Nem szedek semmilyen gyógyszert, még a vérnyomásom is rendben van. Akkor fokozatosan leálltam a gyógyszerekkel, az orvos szavának hatására lényegében, de sok mindent átgondoltam a könyv segítségével azokban a hónapokban. Ez nem olyan könyv, amit elolvasol és leteszel, mert lassan, fokozatosan hat, többször utánaolvasol még pár dolognak benne.

Ez a mondat, hogy " Talán felesleges is elmondanom, hogyan alakult ki" ,nagyon megragadt engem, hogy miért? A legfontosabb pont az, hogy fel legyen tárva, ki legyen csontozva a gyökere a problémának. Nyílj meg nyugodtan, úgysem tudjuk, hogy ki vagy, mesélj arról, hogy mi volt az első ilyen élményed, miért élted meg negatívan? Engem érdekel!

A másik dolog a gyógyszer, vagyis az ilyen nyugtatók, hangulatjavítók valóban nem segítenek, bár a tüneteket nyilván elnyomják, de zombivá tesznek, és függővé. A legjobb, ha kibeszéled, kiírod magadból, az összes rossz emléket fel kell kutatni, ami ezzel összefüggésbe hozható.

Kedves Rozetta!!

Átéltem mindazt,amirol írtál.Felelem a fájdalomtól betegségektől,emberi kapcsolatoktol.Es hiába lett nagy családom,ma már felnőtt diplomás gyerekeim és ma már ,nyolc unoka.Megis egyedül ereztem magam.

Míg nem egy kórházi bennfekves után ,ahol seholol semmi különösebb bajt nem tudták kimutatni,a lányom

elvitt egy pszichológushoz.Akkor vb már rég 60-,,ön felül voltam,es nem hittem benne,hogy bármit is lehet tenni.Pedig akkor már állandóan a vonatok alá készültem.Megis jobban lettem.Kell valaki ,aki nem hisutinek,es településnek látja a bajodat,hanem igenis betegségnek.Igaz gyogyszerekrol,de jobban lettem és folyamatosan járók a dr.nohoz,akivel bizonyos kötődés is kialakult.Mindig meghallgat és tanácsot ad.En azt ajánlom ne várj még sok-sok évet menj orvoshoz.

Két jó hírt is írtál:

- egészséges vagy

- vélhető, hogy az okok (mint annyi más esetben) a gyerekkorodban leledznek. Ez is kiinduló pont lehet a gyógyuláshoz.