A szép nagy család (beszélgetés)

Igen, ez is megoldás lehet. A sógoromék, még ha kényszerúségből is, de ezt csinálták.Az első évben mindennaposak voltak a viták a mama és a veje között. Szegény sógornőm meg őrlődött, plusz ott volt még a kicsi gyerek is.

Most odáig jutottak, hogy a mama egész nap a szobájában van, alig jön ki és nem esznek együtt. hogy ne legyen vita. Pedig komolyan mondoma sógoromnál nyugodtabb, normálisabb embert keveset ismerek.

Az anyósom meg kijelentette, hogy a világért sem költözne össze egyikünkkel sem, mert nem akarja a jó viszonyt elrontani a menyeivel és a fiaival. De tudja, hogy mindig számíthat ránk!!

Embere válogatja!

Pontosan így van.

Én azért még egyszer kihangsúlyozom, hogy nem arról van szó, ahol idő és hely is lenne a szülő, nagyszülő gondozására, hanem arról, mikor ezek nincsenek.

Egyébként a legtöbb esetben az is megoldás, hogy eladják az idős ingatlanját, a család a sajátját, és vesznek egy nagyobbat, ahol mindannyian elférnek.

A szüleim például ezt csinálták.

ez a te döntésed, ha megfelelően el tudnak látni, megfelelő helyen legyen úgy.

Én mindenesetre remélem majd a jövőben nem kerülök olyan helyzetben, hogy olyanra kötelezem a családtagjaim, ami senkinek sem jó.

Köszi, hogy tömören megfogalmaztad a lényeget!

De nem csak a csili-vili, rohadt drága otthonokban van kielégítő ellátás.

Csak itt a környékünkön tudok 3 olyan szociális alapon működő helyet,ahol tényleg szuper minden. Kettőt most adtak át, tiszta új!

Ahogy elnézem az itt lakókat, soknak ez magasabb színvonalú, mintha otthon lennének!!

Változik a világ mi a "fiatalok" is egyre többet rohanunk, próbáljuk élhetőbbé tenni a saját életünket, küzdünk a gyerekeink jövőjéért, sokszor az idő jobban hiányzik, mint a pénz! Ebbe nem mindenütt fér bele a szülők ellátása is.

Ők azért kicsit másképp éltek annak idején, nem azt mondom, hogy könnyen, de mások voltak az elvárások.Most mindenkinek több ember helyett kell helyt állnia. Én elhiszem, hogy ezt a szüleink nehezen értik meg, de valószínű őket sem értették a szüleik annak idején és mi sem fogjuk majd a mi gyerekeinket....de ez a világ rendje, ha nem így volna, még bogyókat gyűjtögetnénk és a pasik Audik helyett a hajunknál fogva húznának minket a barlangba! :-DDD

Én továbbra sem értem, miért számít halálos bűnnek egy jól felszerelt saját apartmanos idősotthon, ahol körbeugrálják az időst, és fizikai és lelki szinten is megkap mindent?

A család annyiszor látogatja ahányszor szeretné.

Egy régi mintát akartok erőltetni, amikor megoldható volt az, hogy generációk együtt éljenek, főleg anyagi okokból ez már nehezen kivitelezhető.

Ahelyett, hogy egy begyöpösödött észérveket nélkülöző életformát erőltettek, és szóljátok meg azokat akiknek a józan esze és helyzete nem egy idejétmúlt ideát kerget, azon kellene gondolkozni, hogy igazából ki is nézi az idős ember érdekeit?

Hogy ebből lehetnek visszaélések?

Persze, hogy lehetnek, ahogy lehet családon belül is úgy gondozni időseket, mint egy kutyát.

De igaz:))

Ha változol változik vele együtt a környezeted és az emberek is .

Sok szülőnek az az egy szerencséje,hogy a gyerekeikbe van felelősség érzet és tisztelet a családjuk iránt,különben messze el kerülnék őket.

Mert csak az egyik a gyereke, a másik "idegen".

Ez a másik nagy igazság, amit akár tetszik, akár nem, de el kell fogadni. Én a férjemre és a gyerekemre nem erőltethetek rá egy olyan embert, aki úton-útfélen azt hangoztatja, hogy mennyire utálja őt, az unokájához meg 10 éven keresztül hozzá sem szólt. Pedig egy faluban lakunk!!

Válni meg őmiatta nem akarok!! De valószínű én sem bírnám sokáig vele egy fedél alatt.

Amúgy anyukám éppen most telefonált, hogy azonnal menjek be hozzá, mert szüksége van egy-két dologra. Mondom neki, nnem tudok menni, csak holnap reggel, erre rám üvölt, hogy azonnal gyere, nem érdekel ráérsz-e! Akkor mit kapnék a saját otthonomban tőle???

"Az idős öreg ember, azt kapja , amit életében adott a gyerekeinek unokáinak."

Nem biztos, mert nem mindenkinek van megfelelő fizikai és lelki ereje, hogy egy idős magatehetetlen embert gondozzon. Mosdatni, etetni, emelgetni (pl. 50 kilós lány, 90 kilós apja), neadjisten tisztába tenni, és nézni a vegetálását. Nem tudom én képes lennék-e rá? Pedig tisztelem, szeretem a szüleimet, most is mindenben segítek nekik, ahol tudok, törődök velük napi szinten, körbeugrálom őket.

Szerintem az is szép, amit teszel, mert van, aki még ennyire sem képes. Mondhatom, a maximumot nyújtod. Ez sem kis erőfeszítés.

Én még igazán nem gondoskodok egy szülőről sem (sem anyósról, apósról), mert egyelőre önellátóak, csak nem tudnak sehova elmenni, elintézni ezt-azt. Ez főleg rám hárul (sofőr, ügyintéző vagyok), meg néha a tesóra. Mi lesz akkor, ha gondozásra szorulnak? Nem tudom, de munka, gyerekek mellett... nehéz lesz.

Nem egyszerű valakit odaköltöztetni egy családhoz, még ha a szülő is. Mert csak az egyik a gyereke, a másik "idegen". Én sem szeretném a jövőben pl. anyósomat gondozni, vele lakni, de nem tudjuk, mit hoz a jövő.

Én megértem azt is, aki vállalja, és sok mindent felad ezért, azt is, aki nem vállalja. Mindenki maga dönti el, és ezért senki el nem ítélheti.

"Mindenki ,kivétel nélkül olyan életet él ,és olyan emberek veszik körül,amilyen ő maga"

Ez nem igaz-sajnos.

Ebben igazad van, de van ennek a fordítottja is.

Azonkívül az öregotthonokat sem úgy kell elképzelni, mint valami elfekvőt.

Jó, tudom van hihetetlenül pocsék hely is, de sok nagyon tisztességes is van.

És ha van rá keret, akkor nagyon klassz helyre is be lehet kerülni.

Az én szüleimnek lehetne rá pénzük, ha nem itták volna el még azt is amit meg sem kaptak.

Elég szép nyugdíjuk van, de komolyan mondom, alig tudom kisakkozni havonta, hogy melyik hitelüket hogyan fizessem ki belőle, plusz a rezsit.

És mielőtt bárkiben felvetődne, mi az öcsémmel a nagyon lelakott ház mellé elég tetemes tartozást fogunk örökölni, tehát nem a pénzre hajtok!!

Ez csak rizsa,a kész átverés show:))

Mindenki ,kivétel nélkül olyan életet él ,és olyan emberek veszik körül,amilyen ő maga.

Én még nem hallottam olyanról ,hogy szeretetért ne szeretet járt volna cserébe.

A szavak ,a pénz,a dolgok,az iskolák stb stb,még nem egyenlő a szeretettel.

Tudod hány olyanról hallok, aki mást sem tett mint egész életében a családjával törődőtt-és most mikor a családnak kéne törődnie vele-akkor a legegyszerűbb módját teszik vele: vagy elfekvő, vagy bedugják valahová...

Sosem fogom tudni ezt megérteni....és nem is akarom.

azt gondolom persze magam igy is érzem a gyerekeimnél és nem egy otthonba a helyem biztos sok mit teszel, de én nem kérnék belőle...

remélem majd akad egy gyerekem kinél marad egy pici hely nekem is majd...én szeretnék az unokáim

gyerekeim árnyékában maradni mig lehet és erre szükség lenne otthont nem az idősnek elég a saját baja nem hogy azt a sok panaszkodást halgassa egész nap az egyik a másiktól....én otthon mellett éltem sok évig boldog öreg egy se volt ott

Csak egy gyerek elfogadja tőled a segítséget és azt, hogy nevelni akarod, sőt a szeretetért szeretet ad cserébe! Az öregek pedig ritkán működnek így!! Sajnos!

Követelik, elvárják a segítséget, de igazán, maradéktalanul nem fogadják el!!

Csinálni fogom, mert a saját lelkiismeretemmel nem tudnék elszámolni, ha magukra hagynám őket, de nem vagyok hajlandó a saját családomat tönkretenni azért, mert ők tönkretették a saját életüket merő önzésből.

Ja, és azt is megkaptam már az anyámtól, hogy ha engem nem szült volna meg, akkor mennyivel jobb élete lehetett volna.....szerinted? ezt a tüskét olyan könnyű kihúzni? Ráadásul a nagymamám nevelt fel, mert ő dolgozott! Ami egyébként csak javamra vált! Mert ő egy csodálatos ember volt!!!

Egy frászt:)))

Azt kapja majd vissza amit ő adott,ha szeretetet gondoskodást és odafigyelést ,akkor azt,ha nem ,akkor majd ő is magányos öreg lesz.

Mert én most szerinted mi rosszat teszek?

Azt, hogy minden áldott nap megyek hozzá az öregotthonba, hogy veszek neki mindent amit kér, hogy intézem a dolgaikat, hogy főzök az apámra és viszem neki a kaját, hogy takarítok, füvet nyírok nála is? Hogy feladom a csekkjeiket, mert ők nem tudják? Hogy hiába sértenek meg nap, mint nap és üvöltöznek velem én akkor is megyek és csinálom? Hogy mikor 50 km-re innen kórházban volt az anyám 4 hónapig én állandóann mentem hozzá, volt amikor naponta többször is, mert hívott?

Tudod, lehet, hogy nem én vagyok a tökéletes anya, de valószínűleg nem fogok így viselkedni a gyerekeimmel, azonkívül én nem vagyok alkoholista és tudni fogom, hogy van unokám és mikor született és mikor van a névnapja, meg ilyenek.

Lehet, hogy nem fognak magukhoz venni, de valószínűleg nem is akarnám!

Ja! És van egy öcsém is innen 300 km-re és én értem, hogy ő nem tud részt venni a gondozásukban, nem is várom el, de az nekem is rosszul esik, hogy ő a tökéletes én meg csak a "hülye picsa" vagyok!!

Tessék! Lehet kővel megdobálni!

Számomra nem kötelesség kérdése ez a dolog.

Ha az lenne ,akkor mindenki szó nélkül tenné a dolgát.

Sajna az emberek hibái ,nem múlnak el nyomtalanul ,és nem takarózhat senki az öregségével ,sem a kötelesség hangoztatásával.

Aki egyedül és úgy öregszik meg ,hogy nincs aki segítsen neki ,az valószínű ,meg is érdemli.

ha ez neked is jó lesz tedd igy minta amit teszel

és erre számithatsz ha teérsz majd az ő korukba

Valóban nagyon szép dolog kimondani, hogy kötelességünk ápolni az öregeket,meg megadni nekik mindent öreg napjaikra...stb. Igen ....könnyű kimondani...de mikor oda jut az ember, hogy tenni kell, akkor nagyon elgondolkoztató adolog. Nem az alaphelyzet, hogy most ő szorul segítségre, hanem a kivitelezés, hogy a saját családi kapcsolatanki se sérüljenek!

Nem minden idős szülő, olyan igazi mesebeli nagyanyóka típus, aki kötöget, meg mesét olvas az unokáknak. Az időseket és rászorulókat mendenütt gondozzák, ha igénylik, vannak öregotthonok és vannak nagyon frankó nyugdíjas házak is. Egyik jobb, másik szegényesebb, de alapból mindent megkap az az idős ember, aki nem tudja ellátni magát és esetleg a család sem tud segíteni.

Higgyétek el, nem olyan egyszerű ez a dolog, hogy majd én magamhoz veszem a mamát, majd meg lesz itt nálunk.

Nekik is megvannak a szokásaik, az életük, a rigolyáik. Mint ahogyan egy családnak is. Az öregek már nem akarnak alkalmazkodni, nem akarják megérteni, hogy a fiataloknak semmire nincs idejük, hogy nem akkor történnek a dolgok, amikor ők kitalálják, de főleg, hogy már nem ők vezetik a háztartást, a családot, az életet.

Sok család tönkre megy ebbe, gyerektől a szülőkön át a nagyszülőkig. Ritka a "mesebeli" nagyi, aki mindig alkalmazkodik.

Vessetek meg, de én nem vettem magamhoz az anyámat, pedig ő kijelentette, hogy hozzánk fog költözni. De azok után, hogy a páromat utálja, alegkisebb unokáját szinte alig látta, nem is érdekli, az apámmal nem akar együtt lakni, ert unja a dolgait engem meg állandóan kritizál, piszkál, ugráltat és zsarol.

Nem. Végre normálisan élünk a párommal és a gyerekkel, nem vet fel minket a pénz, nincs nagy házunk sem, de megvagyunk. Én ezt nem rúgom fel miatta, mert ő annyit ivott életében, hogy az összes betegsége emiatt van és most nekem kéne rajta segítenem. holott ő mindig csak alámtett.

Most öreg otthonban van, nemsokára apukám is oda megy. Én intézem a dolgaikat mert ök nem tudják, ugrok amikor csak telefonál, elviselem amikor belém rúg, segítem az apámat...de nem költöznék velük össze.

Sokszor azt is nézni kell, hogy mit tettek az öregek amíg még aktívak voltak. Mert mondom, nem mindenki "mesebeli".

Segítek nekik, mert a szüleim, de élem a saját életemet, mert én is szülő vagyok!!!

Az idős öreg ember,azt kapja ,amit életében adott a gyerekeinek unokáinak.

Se többet se kevesebbet.

Az ilyen helyzet nem véletlenül alakul ki.