A súlyos(abb) mozgássérültek nagy része valóban 4 fal között él és alig mozdul ki? (beszélgetés)

Mi lenne ha természetesen viselkednél?

Tiszta mosoly elég!

Olyan amiben nincs szánalom!

Amivel azt sugárzod, hogy legyen szép napja!

Ha szükségtelen, ha nem, önkéntelen érzelem. A közöny, a " szarok rá" jobb?

Bocs, akkor kegközelebb átnézek rajtuk és kész. Tojok rá. Ha minden baj, ez biztos jó lesz.

Nem tudom. De akkor hogyan reagáljunk?

Én azt látom, bármit teszünk, érzünk, reagálunk, az jó nem lehet, tuti.

Szóval passz.

Igazából csak annyi, hogy szükségtelen.

Ugyanolyan ember mint bárki más.

Mindig is otthon ülő típus volt.

Délelőtt főzőcskézett, délután pedig számítógépen játszott.

Szerinted mi a baj vele?

Te szeretnéd azt látni mindennap, hogy sajnálgatnak?

Miért sértődnének meg?? Én nem hinném, hogy bárki megsértődik mert segítséget ajánlanak?

VISZONT A SAJNÁLATOT NEM IGEN SZERETIK, gondolom az okát nem kell magyarázni.

Nem tudom.

Sokszor vettem azt észre, hogy inkább úgy kezelték mint egy gyereket. Csak testi fogyatékos volt, nem szellemi.

Anyu sosem sértődött meg. Inkább csak idegesítették a reakciók.

Mert sokszor bárhogy reagálnak, a mozgássérült megsértődik. Bocs, de sokszor nem lehet kitalálni, hogy mit csinálj.

Ha úgy reagálsz, mintha semmi baja se lenne, az a baj. Ha sajnálod, akkor az. Ha segíteni akarsz, akkor meg az, mert ő is olyan ember, mint te.

Hát inkább nagy ívben elerülik.

Bocsánat, nem anyukádról beszélek, és nem bántani akarok, de legtöbbször az van, bármit csinálsz, reagálsz, az nem lehet jó.

Anyukámat szinte soha sehová nem tudtam kimozdítani.

Ha messzebbre mentünk kirándulni oda eljött velünk, de egyébként nem.

Nem szerette mikor a birkák csak nézték, vagy elcsapták a fejüket. Vagy épp úgy ugrottak el mintha egy amputált fertőzne és ha a közelébe megy leesik a lába...

Az emberek nem tudnak mit kezdeni a látvánnyal és nagyon rosszul reagálnak le egy sérülttel való találkozást.

Tényleg elkeserítő.

Félre értettél, kérni nem kell, hogy elvigyenek, de munka és egyebek mellett az ember már inkább otthon pihen stb, mármint anyuék, én nem dolgozok,.,,, ha idő van és eszükbe jut valami ők hívnak.

Télen nyilván nem.

Azt hozzá tenném, hogy nekem ez elég, ez az évi pár kimenés, nem értek hozzá a pszihológiához, de gondolom a panelban eltöltött évek alatt hozzászoktam megvannak a lakásba a kis napi rutinjaim, tán érted, mikor nézek tévét, mikor gépezek satöbbi nyáron szeretek kinn ülni de elmenni nem vágyom annyira, többek között, ilyenekért, hogy mi van ha pont wéccézni kell stb.(a lakásba tudok amikor csak kell egymagam wc-zni) meg úgy általába se vágyom el.

DE! ha anyuék olyat találnak ki ami ideális azt élvezni szoktam, volt hogy állatparkba voltunk, tavaly pl a lővérek be voltam azt is élveztem, vagy csak elmentem a felújításhoz ablakot v enni , én a kocsiba maradtam persze amég ők intézték, de kimozdultam, tehát szerintem az a fajta se vagyok akit 3 traktorral kell kivontatni, ha a program nekem is élvezetes, hát na a lövérekbe az erdőbe pl megoldottuk mikor kisdolgom lett.

Szia Ein!

Te még valóban a szerencsésebb mozgássérültek közé tartozol. Nagyon sokan a 4 fal közt élik az életüket. Én is mozgássérültként élek, igaz még önerőmből mindent megcsinálok és minden hová eljutok. Egy nagy városban élek, itt kicsit könnyebb kimozdulni. Barátkozni,ismerkedni is nehéz, hogy legalább beszélgető társat találjon magának valaki. Legyenek szép napjaid!

Szia,

Szerintem ez abszolút a mozgássérült egyén hozzáállásától és állapotától függ. Ha valaki nagyon menni akar és olyan állapotban van, hogy azért kerekesszékkel mozgatható, akkor úgyis menni fog. Nagybátyám évekig nem hagyta el a házat de őt nagyon nehéz volt mozgatni és makacs is volt, az utolsó időkben nem akart hallani sem arról, hogy vigyék őt ide-oda.

Nem tudom, hogy mit jelent a te állapotod, pl tudod-e magad hajtani a kocsit? Mert gondolom ha mindig kérni kell, akkor is nehezebb.

Az nagyon jó, ha legalább az udvaron sokat vagy.

Üdv , én súlyos nyitott gerinces mozgássérült vagyok, anyuékkal élek 36 év ide vagy oda, én nem igen mozdulok ki, mert hosszabb távra vinni kell, nyáron anyuék néha elvisznek kirándulni ide oda 3-4 alkalommal szoktam kimozdulni. Volt, hogy azt mondta 1 mozgássérült barátom, hogy higgyem el egyáltalán nem vagyok ezzel egyedi eset, sokan évekig el sem hagyják a lakást, vagy házat, érdekelne, hogy ez tényleg így van?

utóirat :) én a lakást elhagyom szerencsére udvaros házban élek és tavasztól őszig amikor az idő engedi minden nap udvaron kinn t vagyok.

továbbá leszögezném, hogy azért csak ennyiszer megyünk mert ugye munka van nekik, satöbbi satöbbi, tehát csak ha van idő, és nem azért ennyi mert senki nem akar sehova vinni, no meg az állapotommal nem minden helyre lehet menni, csak ahol lehet tollni a kocsit stb .