A párom előző házasságábol való gyermeke (beszélgetős fórum)

Nyugalom és csigavér.

A férjem legnagyobb gyerekével pont ilyen viszonyban kezdtük a pályafutásunkat. (kivéve az udvariatlan, lehülyéző formulát)

Legyél kedves és aranyos, hiszen indenkivel szót lehet érteni.

Nem volt egyszerű menet, de azóta nagymama vagyok:)

Vagyis, az ő gyermekének teljes jogú nagyija vagyok:)

Tedd félre a haragot, meg a rosszindulatot a szívedben!!!

A férjem előző házasságából van 2+1 gyermeke.

A tanácsom az, hogy ha szereted, akkor mindent fogadj el úgy, ahogy van.

Csak a szűkebb ismerettségi körömből tudnék legalább 6-8 gyereket, aki nem eszi meg azt, amiért előzőleg zokogott, aki taknyosan-nyálasan bőg, mert vesztett a játékban, aki földhöz vágja magát mert nem vették meg amit követelt, és aki megpróbálta már megrúgni/ütni a szeretteit tehetetlen dühében. Full természetes érzelmi fejlődési szakasz. A legrosszabb amit tehetsz, ha ezt annak tudod be, hogy jajszegényszerencsétlen biztos megviselte a válás, meg a fura helyzet. Együtt élő családok gyerekei is megpróbálják ezt, ki jobban, ki kevésbé. Ne csinálj belőle tragédiát, s akkor nem lesz az.

És egy ide nem illő megjegyzés: létezik a billenytűzeten pont is, s a magyar helyesírás kedveli ha azt használod a kijelentő mondatok végén. A felkiáltójel nem erre való, mint ahogy a féklámpa ritmusos nyomogatásával sem helyettesíthetjük az indexet.

Nekünk 4 gyerekünk van és egy sem közös. 5 éves kéthetente van nálunk 4-5 órát (őt a párom annyira nem szereti csak van. Egy 18 hónapos kislány, akit mi nevelünk (másik anyától, mert lemondott róla, drogozott és zugivó volt a terhesség alatt, ezáltal 10 hónaposnak felel meg a kislány. Kezelhetetlen....). Türelmes vagyok hozzá és én vagyok neki a mindene attól függetlenül, hogy én vagyok a szigorúbb. Az 5 éves hisztis, hazudik, követelőzik. Hát néha apa száját befogom és helyreteszem a kisasszonyt.

Az én 4,5 évesem egy tündéri és a 2 hónapos kisfiam is. Csak az ő gyerekeivel van gond, de így ismertem meg és így fogadtam el.

Legyél türelmes és következetes. Beszéld meg az édesanyjával mi az amíg elmehetsz a nevelésébe hisz a ti felelősségetek arra az időre amíg ott van.

Én szabad kezet kaptam az 5 éves felett, igaz nem is vagyok neki a kedvence.

Már bocs, de miért csodálkozol, ha valakiben felgyülemlik a feszültésg és az agresszivitás egy ilyen helyzetben? Csak éppen egy felnőtt könnyebben megtalálja a módját, hogy ezt úgy vezesse le, hogy senki ne igya meg a levét.

Te meg jobb lenne, ha eldugulnál, mert eddig az összes itteni hozzászólásod arról szól, hogy vagdalkozol és ítélkezel, ésenyhén szólva nem a jóindulat és az értelem süt belőled. A fórumindítónak nem arra van szüksége, hogy odamondogassanak neki, hanem SEGÍTŐ SZÁNDÉKÚ hozzászólásokra.

Pontosan , nem beszelve az ahogy irja " elfenekelte " tehat megalazta es evvel meg tehetettlenne valosult a gyerek helyzete.

Egy gyerek abban korban nagyon de nagyon sokat ert es elrez , lat.

Azt is latja hogy az apjanal ö nam az elsö rangot elvezi , azt is tudja hogy apuka jövendöbelijenek a szive egy nagy zart kapu a szamara. Egy gerek hidd el ha van csak egy kis kapu is a felnöt szivehez akkor megtalalja.

Azt irja a hölgy hogy nem akart feljönni a jatszoteröl igen is miert ilyenkor a nagyokos apa csak igy szpontanan azt reagalja hogy ; na most fiam gyere en is jatszok meg Veled egy jo nagyot. Neem a kis srac a masodik sorrendbe kerul az apukanal.

A gyerek, a benne felgyülemlett feszültséget nem érti, nem tudja magyarázni és megoldani sem!

Ez a viselkedés segítségkérés! Ő is szenved! Fél, meginogni látja helyzetét, biztonságát - talán a születendő kistestvértől! (?)

Én csak egyet nem értek:Hogy lehet szülni egy olyan férfinak aki nemtudja megnevelni a gyerekét? Egy fiút még erősebben kell nevelni. Ezt a viselkedest én biztos el nem tűrném. Apukaval komolyan elbeszelgetnék, hogy ugyan normalis e?hihetetlen milyen apanak nem való tutyi mutyi ferfiak vannak..

Ja es mondom ezt ugy h van egy 5 eves lanyom es egy 16honapos fiam.

A lanyom iszonyat termeszet. Pont mint én:)de hozzam nem merne nyúlni akarmilyen mérges mert tudja ki a főnök! Es az nem ő!! Az meg h minden szart megvesz neki hát ne csodalkozzon ha 16 evesen szemenkopi mert nem kap autot meg hazat mert nincs mibol!

Szoval apukanak picinyke agyat helyre kellene tenni mert elbaca a masik gyereket is majd es te fogod meginni a levét!

Szia!

Biztos közhelyesnek tűnik a tanács, de többnyire helytálló. Az unokatesóméknak van ilyen idős kisfiuk, és hasonló a helyzet, mint nálatok, velük beszélgettem, és ebből gondolom, amit gondolok.

Egy ennyi idős gyereknek (sem) egyszerű a helyzete, hogy feldolgozza az új családi állapotokat. Amiket leírtál, abból nyilvánvalónak látszik, hogy erőszakkal hívja fel magára a figyelmet. Ilyenkor az lehet, hogy bár a szülei nyilván szeretik őt, de ő mégsem érzi, észleli ezt, illetve a szülő nem úgy (nem olyan módon, eszközökkel) szereti (mutatja ki szeretetét), ahogy az őhozzá eljut.

A te szereped is fontos, de elsősorban a szülők szeretete a kulcsfontosságú neki.

Ahhoz hogy valamiféle kommunikáció ki tudjon alakulni, nagyon fontos, hogy hogy szóltok hozzá. Nagyon nem mindegy, hogy egy agresszív megnyilvánulásra agressziót kap vissza, vagy az érzelmei elfogadását (pl. látom, hogy most nagyon mérges vagy, és úgy érzed verekedned kell, itt ez a párna, ezt püföld) (és ami fokozza az agressziót, és elkeseredést, az az, hogy "most meg mi bajod van, semmi okod erre, majd mindjárt kapsz egyet hogy tudd miért ordítasz".) És persze ez is egy hosszabb folyamat. Az érzelmek elfogadása nem azt jelenti, hogy helyeseljük, amit csinál, és nem azt, hogy igaza van. Csak annyit, hogy elfogadjuk, hogy ő most mérges. Sokszor az is elég, hogy te megfogalmazod neki, hogy mi baja van "Látom, hogy el vagy keseredve, amiért apa nem engedi, hogy a kedvenc zenédet hallgasd. Sajnálom, hogy most nem hallgathatod."

Ha kipróbálod ezt a technikát, valami kisebb dolgon próbáld ki, és ne egy óriáshiszti közepén, hanem a legelején.

PL. nagyon akar egy játékot, amit nem akartok neki megvenni. "megértem, hogy tetszik neked, mert tényleg klassz játék. Miket játszanál vele? Kinek mutatnád meg? Bárcsak megvehetném neked, de sajnos nincs most rá pénzünk...stb"

Az is fontos, hogy a gyerek mit érez a szeretet kimutatásának: ha apa csak rá figyel, csak vele játszik, vagy ha ajándékot kap, vagy ha apa megdícséri, segít neki ha elakad valamiben, vagy egyszerűen ölbe veszi, megöleli. sokféle módon lehet kimutatni a szeretetet, de az is kell, hogy akinek ki akarod mutatni, annak pont az a mód legyen a fontos. (pl. vannak gyerekek, akik kevésbé igénylik a dédelgetést, mint mások, viszont érthetetlenül nagyon ragaszkodnak a kis tárgyaikhoz, és szinte fétisként őrziznek egy-egy kis játékot, amit apától kapott. )

Nem tudom ez így érthető-e. Ha juttok valamire ezzel, akkor a párod látni fogja, hogy ezek célra vezető dolgok, és magától át fogja venni.

Kitartás, sok sikert.

Kistesó ügyben nemsokára lesz tapasztalatom, de még nincs, csak közvetve. fontos lesz, hogy érezze a nagyobb, hogy ő még mindig fontos apának, nem cserélte le egy másik gyerekre, új családra. Jó lehet az is, hogy fényképeket mutatnak neki arról, mikor ő votl ilyen pici, és ugyanezeket a dolgokat vele is csinálták a szülei. Kistesó hozhat ajándékot a nagyobbnak, ez jó beugró lehet.

az ilyen gyerkőcöt, aki erőszakos és mindig a legjobb akar lenni, a középpontban akar lenni, sokat kell dicsérni, amikor ügyes, amikor jó dolgokat csinál. és akkor is, ha valaki jobb nála, ha valami nem úgy sikerül neki, mint szeretné. meg kell értetni vele egyszerűen, hogy nem jelenti azt, hogy ő béna, és milyen ügyes volt, legközelebb még jobban sikerül

és következetesnek lenni, mert ha egyszer azt mondjátok, ez van, azután mégis mást engedtek neki, ő sem tudja majd, mihez tartsa magát, és folyton követelőzni fog :) ha pizzát kért, és azt kapott, majd másért nyafog, hogy ez nem kell neki, egyszerűen meg kell mondani, ezt kérted, ez van, ha éhes vagy, megeszed. ha nem eszi, és balhézik, rá kell hagyni, legközelebb meggondolja majd, hogy megegye-e vagy sem, mert tudni fogja, hogy nem kap mást :)