A legnyomorultabb érzés a Földön: szeretjük egymást, de mégis véget ért (beszélgetés)

Sajnos nagyon bonyolult és hosszú a mi történetünk. Már leirtam ide a történet elejét régebben. Tömören: 7 év után a párom elhagyott, mert monotonnak érezte a kapcsolatot, az érzései hullámoztak irányomba és ezt látta helyes döntésnek. Most már látom, hogy én is sokat hibáztam, belekényelmesedtem a dolgokba, ezt meg is beszéltük. Szakitás után 4 nappal sirva felhivott, hogy elhamarkodta, meg szeretné beszélni, hiányzom. Sokat beszéltünk, éreztük hogy még mindig megvan a tűz köztünk. Találkoztunk egy bálban, ahol minden jól indult, iszogattunk, tánc közben megcsókolt, csodás volt. Aztán egyszercsak eltűnt, megkerestem, teljesen szét volt hullva, nagy nehezen könnyek között elmondta, hogy lefeküdt egy csajjal 2x is a szakitás után pár nappal. Utána gondolkodott és rájött, hogy megbánta a dolgokat, ezután hivott fel... Én felpofoztam, ő pedig csak sirt...majd megtudtam a részleteket. A csaj sajnos szex után közölte vele, hogy megszerette az exem (munkatársak voltak, az exem barátként nézett rá idáig) érzései vannak, viszont az ex nekem azt mondta, hogy neki nem jelent semmit érzelmileg, csak egyszerűen sajnálja a csajt és nem képes elmondani neki (jó barátja volt egykor), hogy engem még mindig szeret és újra szeretné kezdeni. Én TALÁN meg tudtam volna bocsájtani neki a szexet, közöltem vele, hogy első lépés az legyen, hogy álljon a nő elé és mondjon el mindent rólam és az érzéseiről. 2 napja felhivta a csajt, elmondta, hogy elhamarkodta velem a szakitást, de a részleteket el sem árulta, mert egy gyáva alak. Miután beszéltek rámirt az exem. Az mondta, hogy ahogy felhivta a nőt rájött, hogy talán azért ilyen nehézkes elmondania neki, mert mégis érez valamit iránta. Nem tudja megfogalmazni, nem szereti úgy, csak valami mégis van. Közöltem vele, hogy én igy nem tudom újrakezdeni, nem akarok rettegni attól, hogy mikor gondol rá stb. Nagyon fáj, mert szeretem, de azt hiszem ki kell mondani, itt a vége. Azt mondta ő nem akarja kimondani...egyszerűen szét van csúszva emberileg, érzelmileg, egy lelki roncs lett belőle a történtek óta. Mondtam neki, hogy nekem férfi kell, aki tudja, hogy engem akar, de ő elvesztette a régi önmagát, nekem erre nincs szükségem. Azt mondta Ő szeret engem, sokkal fontosabb vagyok neki, mint a csaj, de most nem tudja mit kéne tennie. Megkérdeztem tőle mit szeretne legjobban most?Azt felelte, hogy visszapörgetni az időt és nem szakitani, hanem megbeszélni a dolgokat velem őszintén. Mondtam neki, hogy búcsúzzunk el skypeon át... Felhivott, szinte végig zokogott, mindig elcsuklott a hangja...nem nagyon tudott elbúcsúzni...nosztalgiáztunk picit, beszélgettünk...Nagy nehezen fél óra után elbúcsúztunk...Érzem,hogy el kell engednem, amit tett az nagyon aljas, de tudom, hogy nem hazudik abban, hogy szeret még...ezt a sok könnyet, fájdalmat amit látok rajta nem lehet megjátszani. Nem akarok reménykedni sem, hogy majd egy szép napon felhiv, hogy csakis engem akar és kezdjük újra...Megkérdeztem tőle, hogy az volt a szakitás oka, hogy a csajjal legyen, szexeljen? Azt mondta nem, akkor még csak nem is gondolt ilyesmire, nem tervezte el előre a dolgokat, csak megtörtént egy buli után..Most éljem az életem, nyalogassam sebeim és fogadjam el, hogy 7 év után ilyen csúfos vége lett a kapcsolatunknak, új esély és megoldás nélkül?:(