A lány és a fiú, akik közt túl nagy a távolság (beszélgetés)

Melyik országban?? Szerencsére olyan távol azér' nincs. Ma reggel nyolckor telefoncsörgésre ébredtem, és aztsuttogja: jó reggelt hercegnő :D vagy vlm ilyesmit, olyan fáradt voltam, hogy nem teljesen tiszta a kép. Kár hogy így tényleg nem tudunk járni! De legalább szabadok vagyunk, és balgák! Erdélyiek szerint még kis pulyák vagyunk. :P Nem nőtt be a lágyunk.

zene, [link]

:))

láttam:P

Na pár km,ha szerelmes valaki IGAZÁN akkor legyőzhető:)

Ha nem akkor meg ne erőltessétek:)

Most mit akarsz? És ő? Én ebből a hsz-ből nem azt veszem ki, hogy a férfi nagyon akarna valami komolyat, főleg úgy, hogy te írtad azt, hogy "nem akart találkozni, de TE győzted meg"??

Ha egy férfi meggondolja magát tali előtt, én nem győzködném arról, hogy mégis találkozzunk. Ha meg komolyan rád van szüksége, a táv nem akadály, meg más sem.

Ez totál zavaros. Akkor most akarsz vele találkozni, vagy nem? Számomra ez az elbizonytalanodós sztori, meg hogy nincs motiváció, nem több, mint hiszti. Akkor akarod látni, vagy nem? Ha ő már volt, és most te jössza az utazással, akkor mi a kérdés? Anno a világ végére elutaztam a szerelmemért, nem volt internet, se mobil. Ha egyszer leleveleztük, akkor mentünk, hol ő, hol én.

Mekkora a távoság egyébként?

Az osztalytarsaid koreben akarod felhasznalni az erot amit abbol meritesz, hogy talalkoztok?

Miert nem azert akarsz talalkozni vele, mertmilyen jo neked vagy valami?

Hát egyszer már jött. És kifizeti a jegyáramat. És mit mondana a szüleinek, akik lehet el se engednék, mert az apjuk egy hülye, akinek az a fontos hogy minden hétvégén együtt legyen a család kivétel nélkül. persze, ha ő jönne, az férfiasabb lenne, persze.

Aztán... én nagyon magányos vagyok. Azért lenne jó, mert kapnék erőt a kisugárzásából, mint múltkor, és kapnék erőt abból hogy valaki elhalmoz a szeretetével. Amit sajnos nagyon ritkán kapok meg, nincsenek barátaim, ezért sincs kedvem semmihez. :( Gondoltam ha lesz erőm, akkor több minden lesz bennem ami hajthat előre az életben, és akció nélkül nincs reakció ugyebár. Nálam a reakció a társadalmi élet lenne, hogy esetleg amit a szeretetéből merítek, azt fel tudnám használni az osztálytársaim körében!

az emlékezetével felidézi az illatom, amit akkor érzett, mikor ölelt.

én a testére, a teste melegére emlékszek nagyon. A hangjába a telefonban minden érzést ki lehet hallani. Tehát tudom milyen a fáradt, milyen a rossz hangja, és milyen a hangja amikor gyöngéd.

És már volt hogy majdnem elsírta magát. Nem sírt amugy, de ...

...És most én mennék hozzá. Pénzbe fog kerülni, sokba. Egyszer már megharcoltam ezért a pénzért, de egy hirtelen csalódás következtében elköltöttem, ráadásul karácsony óta is volt nálam, amit szintén elszórtam a hülye fejemmel! Pár héttel ezelőtt terveztük hogy találkozunk, nagyon beleéltem magam, és nagyon akartam. De megijedt, vagyis pontosan nem tudom mi történt, de meggondolta magát. Óriási csalódás részemről... Nah, de pár nap alatt meggyőztem. Rájött, hogy mégsem adhat fel engem csak úgy, hogy élvezné ha ott lennék, és én vagyok az egyetlen lány, aki képes ennyi mindent tenni érte, és akivel eddig a legjobban érezte magát. Csahogy ezek után, már bennem nem akkora a lelkesedés. Egyszerűen már nem vagyok olyan lelkes és motivált. Múlt héten rákérdezett, mondtam, adjon időt. Dehát nem tudom... Tényleg elfáradtam lelkileg, nem fűt a cél, a motiváltság.

Pedig szükségünk lenne egymásra. Mindkettőnk erőt meríthetne a másikból...