A közelgő Anyák napjára (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Anyák
Április 28-án mult 9 éve, hogy anyukám meghalt. Úgy érzem, hogy azóta szinte semmi nem sikerül.
De a cselekedetei a főztjei még mindig etalonok,fiam szájából az a legnagyobb dicséret, "olyan mint a mamáé volt" .
Mezey Katalin: Akár a rozsdás késeket
Műfogból, szemüvegből,
néhány régi ruhából
összetákolom
anyámat reggelente.
Csontváz lábai közé
pelenkát simítok,
harisnyát, szövet-
papucsot adok rá,
aztán két kezén vezetve
kicsoszogunk a nagyszobába.
Az önállóság bajnoka, ő,
aki soha nem szorult senkire,
és a szabadság bajnoka, én,
aki már kamaszfővel
elszöktem tőle,
nem akartam a szigorában élni.
Csodálkozhat most az, aki
ismert bennünket azelőtt.
Akár a rozsdás késeket,
egymással köszörül
minket az Isten.
Nagyon szépen megírtad. Igen, így kellene lennie minden családban, és ilyen kapcsolat kellene minden szülő-gyermek között.
Sajnos egyre többször hallani-olvasni amikor a gyermek úgy ítéli, hogy szüleitől nem kapta meg mindazt a gondoskodást, szeretet, példamutatást, amely számára boldog gyermekkort adott volna.
Egész biztosan van ilyen is. Próbáljuk megérteni őt is, vajon mi volt az oka, hogy úgy cselekedett, ahogyan tette. Ha lehetséges, beszéljünk velük erről, próbáljuk megérteni őt. És ne feledjük: akármi is volt, felnevelt minket, és ezt köszönjük meg neki, ne hagyjuk magukra öregkorukra sem.
"Addig éreztessük vele szeretetünket, amíg örülni tud annak!"