A keserűségből, fájdalomból tanultam…. (beszélgetős fórum)

Köszönöm a kedves szavakat amiket írtatok.

Ez a történet nem kicsit keserű és nincsen de...

Ez nem egy mondatról szól,hanem egy életről amit sokan meg is értettetek.Én soha nem adnám be intézetbe,hisz Ő szült,neki köszönhetem az életem fizikális létezését.Úgy érzem Apunak is tartozom ezzel ,hisz Ő leélt vele 40 évet csak azért ,mert minket nem akart elhagyni.A Bátyámnál azért nem lakhat,mert Ő kategorikusan kijelentette Apukánk elvesztésekor ,hogy Ő EZZEL AZ EMBERREL NEM TESZI TÖNKRE A CSALÁDJÁT ÉS AZ ÉLETÉT.Viszont én tisztában voltam azzal ,ha nem viselem gondját,hamarosan egy lezüllött valaki lesz belőle és ezt nem engedhettem meg.

Én jelenleg próbálok a legnyugodtabban reagálni menden negatívumra amit kapok Tőle ,márpedig bőven kapok,de ez neki természetes.Lányaim ,Párom általában jobban kibuknak a dolgaitól mint én.Még én kérem a családomtól azt ,hogy fogadják el úgy ahogy van .Próbálkoznak ...de amikor Apa halála után fél évvel egy élettársat hozott haza ,hát akkor nem igen volt mit magyaráznom a gyerekeimnek.(jelenleg 18 és 23 évesek)Akkor már Ők is azt kérdezték tőlem:Anyuci te mi a nyavalyát tisztelsz a Mamában?Ugyanis az volt az "indoka"az élettársnak hogy Apukámat elszidta a világ végére hogy milyen rossz ember volt ,amiből persze egy szó sem igaz.Ezt a Lányaim is tudták ,hisz jól ismerték a Nagypapájukat és nagyon szerették is.Most már ketten keserítik a napjaimat,szinte minden napra juttatva valamit,ami fájhat.

Azért a sorsom adott nekem egy "Anyóst"akinek nem csak a menye vagyok,hanem attól sokkal több,(persze nekem sem csak egy Anyós)és ez egy kicsit pótol,de nem ugyanaz ,mintha csak úgy ok nélkül is odabújhatsz Anyukádhoz.

Gondolom neked is lenne mit mesélni.

Szívesen elolvasnám a Te verziódat is ha leírnád ide egy cikkben.

..engem nem szeretett az anyám.. és én is arról álmodok, hogy egyszer majd megint együtt élünk..

Ez már csak egy ilyen körhinta.. Állítólag én választottam azzal, hogy hozzá születtem.

Lehet, hogy Te így gondolod, de én nem!

Elolvastam és meg is értettem a történetet, de vannak ettől az életben sokkal nagyobb borzalmak is!

Ha olyan borzalmas lenne, akkor még mindig miért van nála az édesanyja?!

Kicsit keserű történet,De....!

Azt írod, hogy soha sem bántott, nem ivott, mert erről semmit sem írsz.

Csak azt az egyet mondta neked, hogy Ő Téged nem akart.

Ez bánt Téged nagyon, ez maradt meg, még mindig a fejedben.

Tudod mindenkinek vannak emlékei a gyerekkorából kinek jó, van akinek még jobb, de olyan is van akinek sokkal rosszabb!

Engem sem akart anyukám, nekem is mondta, de én tudom, hogy engem nagyon szeretett.

Ezért az egy mondatért nem kéne haragudnod rá egy életen át, biztos el volt keseredve azért mondta ezt neked.

Ha ott lakik veletek, nem is olyan rossz anya, mert ha olyan rossz lenne beadtad volna intézetbe, vagy a bátyádnál lakna.

Én így gondolom a leírtak szerint.

Én is csodállak téged.

Azt nem árultad el, Te hány éves vagy? S a lányaid mekkorák? Megtudhatjuk? Üdv.:

EMBER vagy!!!

Hihetetlen sok szenvedés után a megbocsátást gyakorlod.

Irigyellek.Nagyon tiszteletre méltó amit csinálsz.