A hordozásról pro és kontra (beszélgetős fórum)

De ez tényleg gyerek függő, azt hiszem ebben egyet érthetünk :)

Ahogy abban is, hogy egy járni tudó gyereket ne hordozzunk mindenáron, hagyjuk állni a két lábán :)

Háton hordozva?

Tudok olyanról, aki a másfél gyerekét cipeli háton és mindketten nagyon kényelmesen elvannak.

Trapiti, egyet értek. A lényeg a gyerek igénye, és azok, akik kötődően nevelnek éppen ezt tartják szem előtt. Én az első hat-nyolc hétben sokat kötöttem magamra a fiamat, ma már alig, sőt szinte egyáltalán nem, mert nem igényli, ha próbálkozom sírás lesz a vége. Minden gyerkőc életében eljön az az idő mikor önállóságra vágyik, felfedezni akar, hát hagyjuk, hagy tegye. Semmit nem fogok rá kényszeríteni a gyerekemre csak azért, mert én azt jónak látom. Azért hordoztam mert igényelt, most pedig azért tartom sokat karban, mert azt igényli, nézelődni vágyik :)

De senki ne bolondozzon le, mert kendőben látja a fiamat. Ez igencsak bánt.

Hát, az én véleményem valahol a két véglet között van :)

Mostanában a hordozás és a hordozókendő körül egyre nagyobb divat és egyben üzlet is kialakult. Lassan eljutunk oda, hogy aki nem hordoz - legalábbis nem látványosan egész nap vagy nem kendőben - annak lelkiismeretfurdalása van, mintha nem lenne olyan körültekintő, odaadó anya. És viszont, biztosan azokat is éri sok kritika, akik gyakorlatilag egész nap magukon hordják a babát.

Ami nagyon fontos szerintem, tudni kell megkülönböztetni a saját igényeinket a gyerekünk igényeitől.

Az én lányom 4 éves, a mai napig nagyon igényli a testkontaktust, sokszor bújik hozzám stb. Viszont már egészen kicsi baba korától nagy volt a mozgásigénye és nem szerette a kötöttségeket. Heti 1x volt "kényszerből" hordozóban 2x1 órát, hát hihetetlen mit harcoltunk vele. Hasfájós is volt, de utálta ha kendőbe vagy másba akartam tenni, csak az volt jó, ha kézben tartottam vagy magamra fektettem. Ha mentünk valahová teljesen jól elvolt a babakocsiban, sem nekem sem neki nem hiányzott hogy gúzsba legyen kötve. Ráadásul ahogy beindult a mozgásfejlődése már egyfolytában menni akart, felfedezni :)

Az altatással kapcsolatban azt gondolom, nem lehet évekig bírni hogy kendőben, vagy cipelve altatják sokan a gyereket, előbb-utóbb neki is és a szülőnek is jó ha megtanul önállóan aludni a saját kis helyén. Persze nem arra gondolok hogy órákig sírjon, de az arany középutat jó itt is megtalálni. Ráadásul nem tudom, az én lányommal ki hogyan boldogult volna, mert elég jó súlyban volt-van most is, erős, izmos gyerek, és annak ellenére hogy én sem vagyok gyenge, de amikor egy-másfél évesen 12-14 kiló volt már nem sokáig bírtam cipelni, és azt sem tudom elképzelni hogy egy 14 kilós gyerekkel a hátán az ember hogyan végez házimunkát... Nálunk a házimunkára egyébként nem a hordozás volt a megoldás, hanem az hogy a férjemmel közösen csinálunk mindent, a gyerek korától függően eleinte mindent akkor amikor aludt, aztán ahogy nő egyre többet lehet vele együtt is. Az első két évben nálunk csak alvásidőben volt házimunka, egyébként a gyerekkel foglalkoztam :) A testkontaktus megteremtésére pedig nem volt szükség rá hogy magamra kössem, ha otthon voltunk, játszottunk a gyerekszobában egy nagy szivacsmatracon, bírkóztunk, összebújtunk, ahogy jött. De este a fürdés, közös mesélés, összebújás, éneklés stb után szépen betettem az ágyába, ott voltam mellette amíg elalszik, így szokta meg. Mindenki a saját ágyában aludt az elejétől fogva, 2 hónapos korától 10 órákat aludt éjjel.

Érdekes tapasztalat volt, amikor a hugom kisfia született, Ők nagyon hordozás-pártiak voltak. Most 2 éves a kisfiú, a másodiakt várja és már most mondja, hogy másképp fogja csinálni, nem fogja annyit kendőben tartani. A kisfiú már rég tudott járni, mégis a tesóm kendőben hordozta, sokkal inkább a saját mint a gyerek igényeit kielégítve ezzel. Emellett sosem szoktatta a saját ágyába a gyereket. A következmény: a mai napig nem alszik el egyedül, nem marad meg a kiságyban, és még a kezét sem engedi megfogni annyira menekül mindenféle korlátozás elől.

Szóval a lényeg, nem kell bedőlni minden divatnak, sokkal inkább figyelni a gyerek jelzéseit és tisztában lenni azzal, melyik életszakaszban mik az igényei, illetve mi az ami jót tesz. Egy pár hetes babának még nagyon jó lehet egész nap a hordozóban, de bizony egy 4-5 hónaposnak már szükséges van arra, hogy legyen tere és ideje mozogni, hiszen így fejlődik.

Nekem nem fáj tőle semmit, igaz még csak 6 kg a lányom.

Én azt tapasztalom, hogy egyre többen hordoznak, egyre jobban kezd a hordozás teret hódítani itt Magyarországon is, egyre nagyobb a választék jó minőségű kendőkből és hordozókból.

Volt aki furcsán nézett rá és olyan hülyeségeket kérdeztek, hogy kap levegőt a gyerek?

A férjemet meg úgy szokták nézni az utcán mikor ő hordozza a lánykánk mintha a holdról jött volna:-)

mások sokszor annyira okosak tudnak lenni, de ezt az Anya érzi, hogy hogy kell tennie...egyszer biztosan le fog válni...

Engem is sokat piszkáltak, hogy minek fogom annyit, semmit nem tudok tőle csinálni, ő ilyen el kell fogadni..nemsokára eljön a nap, amikor örülnénk ha hozzánk bújna...

Sziasztok!

Ez szerintem is nagyon gyerekfüggő dolog. Mikor még nem volt gyerekem, egy családnál babysitterkedtem, ahol 2 éves kisfiú mellé ikrek születtek. Sokszor voltam velük egyedül, de mindig mindent meg tudtam csinálni a 3 gyerek mellett. A nagy eljátszott szépen, a kicsik pedig el voltak mellettem a hordozóban, míg mondjuk mosogattam...stb.

Aztán megszületett a kislányom, akit 1 éves koráig jóformán le sem lehetett tenni. A kiságytól sikító frászt kapott, már 3 naposan, 3 hónapig kínlódtam, hogy bele szokjon, aztán feladtam, mert már nem álltam a lábamon a fáradtságtól. Pluszba még hozzájött, hogy szörnyen rosszul aludt 5 hónapig jóformán semmit se nappal, se éjszaka. Aztán lassan javult a helyzet, de csak onnantól, hogy elfogadtam, neki most az én közelségemre van szüksége éjjel-nappal. Állandóan rám volt kötve vagy az apjára, vagy ölben volt. És aludni is mellettem alszik 3 hós kora óta egy gyerek heverőn.

Mindenkitől hallgattam, mennyire hozzám van nőve ez a gyerek, és soha nem fog rólam leválni. Most 14 hós, csak nagyon ritkán igényli, hogy a hátamra kössem, és altatni sem kell, max mellé feküdni 2 percre. Most délben is mondtam neki, menjen be az ágyacskájába, feküdjön le, én is mindjárt megyek, csak behabarom a levest. Mire bementem, már aludt.

De jó ilyeneket olvasni :)

És a környezeted hogyan reagált erre?

Az kisfiamat aki most 3 éves nem hordoztam, ő elvolt a pihenőszékben is és nem igényelte úgy a cipelést mint a lassan 3 hónapos lányom akit az első 2 hónapban szinte le sem lehetett tenni annyira igényelte a közelségem. A kendő mentett meg, a netről tanultam felkötni, így mindenkinek jó volt leszámítva a nagyon meleg napokat mert akkor izzadtam rendesen, de legalább el tudtam látni a nagyobbat:-)

Nemrég vettem egy csatos babahordót ami nagyon bejött a lánykámnak és még a férjem is felköti, ha megyünk valahova nem kell cipelni a nagy babakocsit.

Én konkrétan a hordozó kendőre és társaira gondoltam, de tulajdonképpen az ölben tartás is ugyanez a kategória, csak a segédeszköz nem egy textil, hanem a karunk :)

Én egyáltalán nem vagyok híve a sírni hagyásnak, úgyhogy Csicsukaa, szerintem nagyon jól csinálod, amit csinálsz! :)

Csiga1170, tényleg nem minden gyerek egyforma, vannak akik kifejezetten szeretnek egyedül, magukban lenni.

És hogy én miért hordoztam (azért beszélek múlt időben, mert már nem igazán igényli), és miért tartom gyakran ölben a kisfiamat:

1. Így tudtam a leghatékonyabban megnyugtatni

2. A kisbabának nem sok igénye van piciként, de ezeket ki kell elégíteni. Tehát: enni kell neki adni, oltani kell a szomját, el kell altatni, társaságot kell neki biztosítani és testközelséget. Ehhez nem feltétlenül kell a hordozókendő, de sokkal praktikusabb és kényelmesebb, mint karban cipelni a csöppséget.

Az én kisfiam mindig csodára elvolt a nélkül, hogy hordoztam volna, magamra kötve. Ha valamit csináltam mondjuk a konyhába, bébihordozóba tettem és jöhetett is velem. Viszont ha nem így lett volna tuti én is másként teszek.

Szóval szerintem ez leginkább gyerek és anyuka függő!

Gratulálok! Nagyon jól csinálod :D Kb 9-10 hetesen már nyugodtan leteheted nézelődni, mert érdekelni fogja és le is köti ;) Játszószőnyeg, kiságy feletti zenélő forgó stb.

Az én lányom 28án lesz 2 éves, gyakran kötöm a hátamra, ha nyűgös, de azért a házimunkát nem hanyagolhatom. Ez a megoldás mindkettőnknek bejött :)

Szia! Én a babaámat(most 6 hetes) Éjjel nappal cipelem, csak akkor teszem le, mikor már elaludt. Mindenki mondogatja nekem, h ez nem jó, hagyjam sírni nyugodtan. na hát egyszer próbáltam lelki ismeret furdalásom is lett.

Amúgy természetesen néha jó lenne egy kicsit letenni h tudjak valamit csinálni, de akkor meg már nyöszörög.

Tehát az én véleményem: Mivel én is ezt csinálom, jónak tartom, viszont néha azért jó lenne egy kicsi "szabadság".

Remélem ilyen hordozásra gondoltál. :)

Te miért csinálod? Van valami olyan magyarázatod, amit le tudsz írni? Nekem nagyon nincs, csak jó magam mellett tudni folyamatosan a babámat... :D :D