A gyerekkori elhanyagolás hatásai, mit gondoltok erről? (beszélgetős fórum)
Hááát akkor egy bábúval is élhetne!
Nem véletlen vált el, ez azért legyen intő jel!
Nem néz filmeket??? Van ott ötlet dögivel! ;)
Nézzetek együtt! 😀
Köszönöm! Remélem, nem azért távozol, mert nem értünk egyet. Szerintem senki nem akart megbántani. Én nem.
Azért szerintem szavakkal is éreztetni kell a másik számára hogy vonzónak tartjuk. Szexualitástól függetlenül.
És belegondoltam, hogy ugye a volt neje megcsalta. Mi van ha pont amiatt tette, amit jelenleg én is érzek?
Azt csinálni kell, nem mondani! :D:D
Elmondtam neki! Mindent! Minden kétségemet, mindent. Az intimitásnál a legfurább az egész. Nem érzem magam vonzónak számara, a szexualitást is nekem kell(ene) "erőltetnem". Azt sem tudja elmondani, hogy mit tenne velem szexuálisan. Azaz a fantázia hiánya is jelen van részéről. Azzal magyarazta, hogy "szégyenlős"... amit nem fogadtam el, mégpedig azért nem, mert amikor még nem volt köztünk kapcsolat, elmesélte hogy kivel mit hol... Nem érzem úgy, hogy nőként tekintene rám, (ezt is megmondtam neki) és irónikus, de mintha egy gyerekkel lennék, nem pedig egy férfivel, akiben tombol a vágy. Bocsánat ha "részleteztem".
Azt írtad, hogy aki elhagy egy ilyen embert, az maga is gyenge, és kezelésre szorul. Ez mi? Az a baj, hogy rengeteg nőt ütnek-vágnak otthon, és ők saját magukat hibáztatják, a „párjukat” pedig sajnálják, mentegetik. Nem kéne ilyeneket írni.
Mondd el neki ezeket a dolgokat is!
Nekem volt olyan ismerősöm, aki "intézeti" gyerek volt, mégis jól vette az akadályokat és nagyon jó anya lett. Szóval azt gondolom, az egyén hozzáállásán nagyon sok múlik. Lehet olvasnia kellene róla. Már az is segíthet, főleg, hogy nem akar szakemberhez fordulni.
Mindent meg lehet tanulni, ha valaki akarja...
Elnézést, hogy beleszólok, de hogy tudsz egy balesetet szenvedett, kiszolgáltatott, bármilyen beteg embert egy kalap alá venni egy hálátlan élősködővel? :D Lehetetlen. Te kitartottál a férjed mellett. Te tudod, hogy miért ragaszkodtál hozzá. És úgy tűnik, hogy jól döntöttél, rendben vagytok. De van úgy, hogy kár a gőzért.
😀😀😀
Na ugye?
Én is 2007 óta vagyok itt, csak reinkarnálódtam, mert egyszer elment a kedvem. Pár hónap szünetet tartottam... 😀
Igen, valóban nem az igazi. En egy nyílt ember vagyok, így vele is mindig közöltem (közlöm) a kétségeimet, a jó és rossz érzéseimet, az örömöm, a bánatom. Ha gondot észlelek, (ezt is közlöm vele) annak a megoldásán azonnal dolgozni kezdek, hogy egy apróságból ne legyen mégnagyobb. Nem mondom hogy nem változtatott bizonyos dolgokon, mert változtatott, viszont a számomra igazán fontos dolgok (elsősorban érzelmi biztonság, intimitás, az iránti igény kifejezése) viszont hiányoznak, és nem tudom, hogy esetleg önhibáján kívüli dolog miatt (pl anyját sem ölelte meg, de emellett idealizálja az emlékét) sosem fogja tudni megadni nekem. Emiatt pedig én nem tudnám azt nyújtani számára, amit szeretnék.
Elég régóta itt vagyok én is (8év).
Igaz magázódva is lehet tiszteletlenül és tegezve is tisztelettel:-)
Az emberek nem nagyon tisztelik egymást...
Mindegy, hogy tegeződnek, vagy magázódnak.
Utálok magázódni. 😀😀😀
.....és a tisztelet mindenek előtt....ű
Szia:-)
Köszönöm, és viszont kívánom!
Egy fórumon mindenki tegeződik! Ez így szokás!!!! :D
Nem irigyellek, mert ez így nem az igazi. :(
Köszönöm. Bennem nem okoz rossz érzést segítséget, tanácsot kérnem. Ezt amúgy csakis akkor teszem, ha igazán tanácstalan vagyok. Úgy gondoltam, ez a téma rajtam kívül sokakat érint, hátha a hosszászólasaitok, észrevételeitek segítenek azoknak, akik hasonló érzelmi helyzetben vannak, mint amilyenben jelenleg én.
Katrina9: Kívánom nektek, neked a legjobbakat, bárhogyan is legyen, de jó legyen.
Mezei Virág: Kívánok önnek kellemes nyugodt nagyi életet, sok játékot az unokákkal, majd dédunokákkal.
Sorceress: Csak így tovább! Kellemes nyarat, sok pihenést!
"Ne haragudj, de könyvből tanultakból idéztem."
Nincs jó véleményem arról, aki ezt leírta!
Más egy baleset azért....
Nem hagynék cserben senkit.
Teljesen más egy olyan ember, aki elveszi az önbizalmam, mindent rám hárít, engem hibáztat. Az ilyentől menekülni kell szerintem. Míg nem késő... ;)
Köszönöm! Félúton vagyok az eltávolodás, és a maradás között érzelmileg. Jelenleg megrekedtem félúton. Amolyan mozdulatlanság érzés.
Azon felül pedig mindennek nevezném a fórumindítót, csak gyengének nem, hiszen kiállt a nagy nyilvánosság elé és nem homokba dugja a fejét, mint oly sokan az országban, ha problémájuk van, hanem a megoldást keresi nem önző módon saját magának, hanem maguknak.
Én mindannyiotoktól hasznos tanácsokat, észrevételeket kaptam, amit ismételten köszönök!
A leírásod alapján el kell majd engedned - szerintem.
Én biztosan nem pátyolgatnék senkit életem végéig, és nem nyelném le a hárításait. Tudom, mindenkinek máshol van a küszöb. Én is sok dolgot elviselek, de azért van, amiről szó sem lehetne. Ez is az. Nem szeretnék ilyen apát a leendő gyerekemnek pl.(nagymama vagyok amúgy)
Te meg majd meglátod.
Sok szerencsét, akárhogy is lesz!
Láthattad, hogy azt tanácsoltam, hogy szakember, amit ti is, vagy kilépés, ha úgy érzi.
Senki nincsen semmire sem buzdítva, sem ellene. Senki nincsen kritizálva, bárhogyan is döntsön.
Mindenkinek lehet önálló véleménye az ügyben, neked is, nekem is, neki is.
Csak ennyi.
Biztosan elgondolkodik a sok hozzászóláson és számára a legjobb megoldást fogja megkeresni. Ha neki a válás a legjobb, akkor sem lesz sem jobb, sem rosszabb. Ha nem, akkor sem.
Pont hogy nem érzem magam gyengének, viszont ha eljön a pont, hogy érzelmileg maximálisan kimerültem, és a másik fél nem "nyújtja a kezét" (ahogy adott esetben én az enyémet felé) akkor egyrészt eltávolodom, (hiszen nem számíthatok a másikra) másrészt ezzel párhuzamosan "menekülök", mert nekem ott már nincs helyem amellett az ember mellett.
Ne haragudj, de könyvből tanultakból idéztem.
Persze igazad van!
Nem vagyunk egyformák.
Ha a párod (Isten mentsen!) balesetet szenved és nem lesz a te elképzeléseidnek megfelelő, akkor kihátrálsz, mert csak egy életed van, miért is pazarolnád rá az idődet, hiszen egy életed van.
Gondolom érted mire írtam. (semmiképpen sem bántásból, hiszen nem látunk egy módon dolgokat, szerencsére)
Köszönöm! Ha ez így megy tovább (egyszer ilyen, aztán másmilyen a helyzet, amihez egy idő után a legjobb szándékom, kitartásom ellenére sem fogok tudni alkalmazkodni) akkor "jó" úton fogok haladni az érzelmi eltávolodás felé. Ha nem változik a helyzet, ez akaratlanul be fog következni. Amikor már túl egyoldalúnak fogom érezni (a sok megbeszélés ellenére) a dolgokat, akkor bizony bennem végleg megtörik valami. Pedig nem ezt szeretném, de egy kapcsolathoz két ember kell.
Csak a gyengék menekülnek, mi? Nem gyengeség. Egy ember sok mindent elbír, de nem kötelező. Szerintem inkább ne buzdítsunk senkit arra, hogy bántalmazó kapcsolatban maradjon.
Persze megpróbálhatod, az idő majd eldönti megérte-e vagy sem.
Majd dönts jól, ha kell!
További ajánlott fórumok: