A gyerekkori elhanyagolás hatásai, mit gondoltok erről? (beszélgetős fórum)
Ugyanarról beszéltek valójában mind a ketten, csak más szemszögből:-)
Dühkitörésnek nevezzük, ami nyugodt állapotában is benne van az emberben, de ha egy számára negatív hatás éri, akkor előjön a gyermekkorából fakadóan válogatás nélkül is....S ami ennél is borzasztóbb, hogy az ilyen ember utána még azt is gondolja, hogy egy bocsánatkéréssel sem tartozik, nemhogy mással.
Megoldani sajnos nem lehet, mert visszaforgatni nem lehet az idő kerekét, de javítani igen.
Terapeuta, pszichiáter, pszichológus és végső esetben gyógyszeres kezeléssel.
És a helyedben nemigen nyaggatnám a gyerekkorával, ha önszántából nem beszél róla. Miért csinálod? Csak provokálod feleslegesen.
Teljesen olyan érzés, mintha valaki másnak szólna az alpári, megalázó beszéd, nem pedig annak, akinek mondja. A düh a nők felé, a helyzethez, problémákhoz képest, aránytalanul nagy.
Az a legrosszabb, hogy másokba akarja magyarázni, hogy gyengék, és nem akarnak kilépni az érzelmi konfortzónából, az egész életük hazugságra épül stb. Ennyire hárít, elfojt, és áttol. Mintha azt akarná, mások érezzék helyette a saját kellemetlen érzéseit. Én ezt így érzékelem.
Azt a belső késztetést, hogy megalázót mondjon, nemigen tudja befolyásolni. Az gyerekkorban tanult elem. Nyilván lehet uralkodni rajta, de megváltoztatni, hogy stressz hatására elő ne jöjjön, azt nem is tudom, lehet-e egyáltalán.
Ha segíteni akarsz, keress egy jó terapeutát. Ne áldozd fel magadat érte. Nem érdemes.
Kedves fórum nyitó!
Igen!
Valóban mindenkinek, hatással van a lelki világára, a fejlődésére, későbbi életére, hogy apuka focizott-e vele, anyuka ivott-e, stb...Ezt nevezi a szakirodalom "familiáris problémának".
Guruljka-nak igaza van, hogy ez valóban nem döntés kérdése, hanem csúnyán fogalmazva csak egy hozadék....
Ha az anyuka bármilyen okből nem adta meg kiskorában az anyai szeretet minden formáját, törődést, anyai biztonságot!, akkor a későbbi életére kihatással lesz, mert egy nő sem fog neki biztonságot nyújtó érzést adni, ha megfeszül is, mert mindenkinek a saját szülei az első akitől tanul, megtanul viselkedési formákat a gyerek. Ezért alakul ki az ide, vagy oda kötődés is természetesen, ami később egyházasságban, kapcsolatba instabillá teszi az elhanyagolt gyereket. Az elhanyagolt gyereknek senki és semmi nem felel meg: maximalista.
A túlságosan kötődő gyermek, pedig képtelen elszakadni a múlttól, szüleitől.
Magunkat kell megmenteni tőle! ;)
Ha más megoldás nincs, és minden próbálkozás kudarcba fulladt, akkor feltétlenül igen.
Egyetértek. Nem kell megmenteni, csak elkerülni.
Az ilyen embert jó messzire el kell kerülni szerintem.
Ha csak a jóra akar emlékezni, és ahogy bemegy a realitás, hogy bizony volt ott nagyon is rossz, akkor elfojtja, és az valakiket durván le fog csapódni. Amikor valaki szembenéz a rosszal is, akkor alakul ki a realitás érzék, szerintem. Ha viszont valaki vagy valami idealizálva van, azt én nem tartom jónak, ettől függetlenül lehetnek olyanok, akiknek viszont ez a jó.
Azért azt csak el tudja dönteni valaki, és meg is tudja valósítani, hogy nem alázza porig a párját, nem veri ki a fogát. Például.
Csak hibás volt az asszony, hogy folyamatosan félrekefélt.
Igen, én is. Ezért is írtam, embertől függ.
Igen, viszont szerintem ha valaki nem elég "erős" érzelmileg ahhoz, hogy elfogulatlanul (ne egyoldalúan) szembe nézzen a múltjával, az mindig a könnyebb megoldást fogja választani, mindig lesz egy bűnbak, akire a felelősséget átháríthatja. Én így gondolom
Ez így hülyeség szerintem. Túlgondolod. A férfinak igaza van, hogy csak a jóra akar emlékezni. Egyáltalán honnan veszed, hogy van bármi problémája akár szexuális vonalon, akár s nőkhöz való kapcsolataiban?
Nem tévedsz szerintem, de egy felnőtt ember megtanulhat normálisan viselkedni. Sokan meg is teszik. Embertől függ, azt hiszem.
Eldöntheti, de ez nem úgy megy, mint III. Richárdnál.
("Úgy döntöttem, hogy gazember leszek." Fordította: Vas István)
Én is eldöntöttem gyerekkoromban, hogy nagy író leszek, ráadásul okos és hibátlan. De be kellett látnom, a döntés maga nem volt elég.
Akkor nem hiszem, hogy anyuka a ludas. Mindenesetre, ahogy előttem írták, mindenki eldöntheti, hogy milyen ember akar lenni. Nem lehet a végtelenségig másokat okolni mindenért. Ő bántalmazó, mert úgy döntött. Nem lesz minden sérült emberből bántalmazó, csak abból, aki az akar lenni.
Ez szerintem nem kibeszélés. Gondolhatod hogy már beszélgettünk ezekről. Ugyanakkor szerintem (akár férfi akár nő az illető) a gyerekkori dolgok (hanyagolás, bántalmazás) meghatározzák a felnőttkori párkapcsolatot. És gyakran a társa kapja azt a dühöt, bántalmazást, ami gyerekkortól fogva benne rekedt. Úgy gondolom, nemtől függetlenül sokan vannak, akiknek részben ezek miatt fut zátonyra a kapcsolatuk, de lehet tévedek.
Igen fiatalon házasodott, a párja még nála is fiatalabb volt. Állítólag a lány már az első hónapban megcsalta, de ő meg akarta menteni a kapcsolatot, később a házasságát is. (Ugyanis a megcsalás ellenére elvette feleségül.) Aztán veszekedések, a nő megint megcsalta, de továbbra is meg akarta menteni a házasságot. A nő viszont nem. A nőt hibáztatta mindenért, és a többi kapcsolatában is a nőket teszi felelőssé mindenért. Ennyit tudok.
Van, amelyik az apjától tanulja, hogy az asszony lábtörlő.
Mi a célod ezzel?
Kibeszélni valakit a háta mögött?
Azt gondolom, mindenki maga dönti el, milyen felnőtté akar válni.
Milyen volt az első szerelme?
Sajnos nem egy férfit ismerek, aki galádul bánik a párjával. Némelyiket inkább elkapatták, mint elhanyagolták gyerekkorában.
Az anyja miatt. Nem akar szembenézni a valósággal érzelmileg. A tudata tudja, de érzelmileg nem akarja feldolgozni. A nőket lekezeli, hibáztatja. Mindenért.
Nem hamisak az emlékei, mert emlékszik mindenre, de csak a jóra koncentrál. Olvasd vissza magad. Ettől függetlenül sokféleképpen viszonyulhat más nőkhöz. Jól is, rosszul is. Feldolgozta, vagy haragszik az anyjára? Sok minden kiválthatja az abnormális viselkedést. Nem minden esetben a szülő a hibás. Minden ember más. Lehetséges, hogy a pasid az anyja miatt ilyen. Vagy más nő miatt. Vagy egy férfi miatt. Találgathatunk.
Ja, hogy mi történik?
Stabil házasságban élnek már jó 20 éve.
Egyikük sem iszik, talán ez is lehet tényező.
A férfi is dolgozik, de nem mindig sikerül bejelentett helyet találnia. A féltestvérei iránti kötelék is túl erős, de szerencsére megritkult a kapcsolat.
Az egyik bátyja sok mindenbe bele tudta rángatni, féllegális "munkák"-ba is, és mindig ő jött ki rosszul belőle, nem a báty. Legközelebb mégis megint rávehető volt hasonlóra.
További ajánlott fórumok: