A gyerekkori elhanyagolás hatásai, mit gondoltok erről? (beszélgetős fórum)
Meg kell tanulnod, nem csak rendes emberek vannak. Itt a példa rá.
Az a legrosszabb, hogy amikor igen kiborulok, akkor meg átváltozik kedvesbe és megértőbe. Nekem ez előtt "tiszta" kapcsolataim voltak, ahol biztosan tudtam, hogyan is állunk egymással, hogyan viszonyul hozzám a másik fél. Ilyen kiszámíthatatlan kapcsolatban sosem voltam, és emiatt egy idő után már nem is tudom kezelni.
Rúgd ki, vagy lépj le!
Ha c@r olyannak lenni, mint te, nem is szerethet!
Neked kell döntened! A pasinak ez így nagyon jó! Felesleges több energiát, időt, szeretet rá pazarolni. Keress egy jobbat! Fiatal vagy még!
Ha látod, akkor döntsd el, hogyan tovább! Amit most csinálsz, nem jó. Látszik az eredményen.
Nem. Ahogy írtam is, soha nem voltam ilyen helyzetben, hanem egyenesek voltak velem mások. Nem volt olyan mint most, hogy néha ez van, néha az. Ott én is jobban átláttam a dolgokat.
Nagyon rosszul jársz, ha nem hallgatsz a józan észre!
Nem tudom az-e, viszont az biztos hogy rám háritja a felelősséget, mindenért én vagyok hibáztatva, azt is mondta szégyeljem magam. Megkérdeztem miért kéne szégyelnem magam? Erre kinkrét választ nem kaptam, hanem azt, hogy sz.r lehet olyannak lenni, amilyen vagyok.
Te másokkal is így bonyolítod a dolgokat?
De látom. Ha nem latnám, nem volnának kétségeim, hanem vakon hinnék neki.
Az a fura helyzet, hogy az eszem nagyon is jól tudja, hogy itt valami finoman szólva nagyon nem stimmel. A szívem meg azt súgja, hogy mennyi érzelmi energiát is beletettem, és az nem lehet hogy hiába. Aztan erre az eszem válasza: de, lehet és ez is az az eset. A szívem erre meg fájni kezd.
Akkor ne kérdezősködj. Felesleges. A tetteivel mindent elárul, csak nem akarod látni.
Katrina... olvastam -ha jól olvastam-, hogy nárcisztikus egyén. Az egy nagyon komoly személyiségzavar!!!!! :(
Ezt is megkérdeztem tőle! Hogy szeret-e? Azt mondta ha bennem felmerül hogy nem, az már régen rossz. Tehát ilyesmi válaszokat kapok, vagy dühöt és lekezelést a bennem felmerülő kérdésekre.
+
"Néhány döntésben hallgathatsz a szívedre, máskor meg az eszedre; de ha kételkedsz, akkor az eszedre hallgass - ez fog életben tartani."
Laurell Kaye Hamilton
"A legfontosabb tanács: soha ne a szívedre hallgass, csak az eszedre. A szív tévútra visz, hamis illúziókkal kecsegtet és eltérít valódi célodtól. Mindig az eszedet használd, és bármit elérhetsz."
Szalai Vivien
És ha tényleg nincs konkrét gondja veled, elvan, csak nem szeret? A kisujját sem mozdítja érted, szarik az egészre. Szerinted szeret? Hidegen hagyja minden, ami veled kapcsolatos. Legalábbis úgy tűnik. Milyen, amikor jó?
Az eszem az határozottan ezt mondja! Az érzéseim pedig mást. Ezért érzem úgy, hogy félúton állok valahol.
Azon túl lépett ez biztos. Az előző hosszabb kapcsolatán is. Ami feltűnt, hogy mindkét nőt szídta. Benne vélt vagy valós sérelmek vannak, amiket évtizedekig is magában hordoz.
Én egy búvalbélelt férfit, aki nem lépett túl az első házasságán. Leírás alapján. De tényleg mindegy. A lényeg, hogy a kapcsolat nem működik.
Pont az van, hogy egyszer ilyen, aztán olyan velem. Nincs stabilitás. Igen, én is úgy érzem hogy rám hagyja a "piszkos" munkát. Mindig azt mondta: neki nincs velem gondja, (nem így érzem!) hanem nekem van vele.
Én egy idő után nárcisztikust kezdtem látni benne. Végülis lényegtelen hogy minek is nevezzük, én tehetetlennek érzem magam.
És ha nem mondja meg, nem lépsz túl rajta soha? Ennyire ne függj senkitől. Ha semmi jót nem ad ez a kapcsolat, minek erőltetni? Ő nemigen fog elküldeni. Neked kell lépni.
Középkorú. Anyagilag viszonylag jól áll, habár hitelei vannak. Otthon dolgozik. Nárcisztikus. Bennem ez többször is felmerült, viszont engem mondott annak. Hogy szerinte én vagyok az, és kezeltessem magam. Mennyire igényes magára: elhanyagolja magát. Barátai: szerintem csak érdekből vannak vele. (Anyagilag kisegíti őket.)
Ne haragudjatok rám amiért itt "nyafogok", alapvetően erős személyiség vagyok, de ilyen helyzetben még nem voltam, hogy egy emberrel kapcsolatban ennyi kétségem legyen, mint vele kapcsolatban. És higgyétek el, amiket elmondtam nektek, azt neki is ugyanúgy. Mégis tehetetlennek érzem magam. Ne haragudjatok.
Ez a férfi hány éves, mivel foglalkozik, mivel tölti a szabadidejét, mennyire igényes magára, vannak barátai? Milyennek kell elképzelni? Én nem egy nárciszt látok magam előtt.
Igen, és úgy érzem, akármit lépek, nem lépek, az eredmény ugyanaz: elvette a szeretetem, türelmem, törődésem, és részéről ennyi. Mintha érzelmi csapdában lennék. Ami biztos, az az, hogy számomra a fajdalom ez esetben elkerülhetetlen. És igen, tényleg olyan, mintha csak azt élvezné hogy valaki ennyire kitartóan szereti, de ő pedig kénye kedve szerint áll a dolgokhoz, és ha szóba hozom, dühös lesz, és hibáztatni kezd.
Akkor rajta kívülit kell keresni.
Rajta kívül eddig mindenki megmondta ha szakítani akart, vagy meggondolta magát. Lehet ritkaság, de rajta kívül mindenki tisztességes volt velem és korrekt.
További ajánlott fórumok: