A férfiak hogy élik meg a terhességmegszakítást? (beszélgetés)
A férfiak nem igazán mutatják ki a "szenvedős"oldalukat!
Amúgy,szerintem sem érintettem olyan mélyen,ahogy téged,ha azt sem érti neked mi fáj ennyire....
Próbálja az észérveket sorolni,igaza is van,én is tudom. Amikor arról kérdeztem hogy ő mit érez,csak arról beszélt hogy mennyire rossz neki engem szenvedni látni,hogy őt mennyire viselte meg arról csökönyösen hallgat. meg is mondta hogy ő nem tud az én fejemmel gondolkodni, szívesen meghallgat ha beszélni akarok róla,de szerinte felesleges,mert csak felszaggatom a sebeket... Valahol ebben is igaza van, de nem tudom mi lenne jobb,tényleg sosetöbbet tudomást sem venni róla, vagy jól kibeszélni magamból..
Orvosi okok miatt volt megszakításom. Összetörtem. A Párom mindenben mellettem állt, de - látszólag - nem szenvedett.(Biztosra veszem, hogy belül igen.)Örülök neki, mert ha ő is kiborul, melyikünknek lett volna energiája a másikat pátyolgatni?(Ő elfogadja, ami jön, bármiről legyen is szó. Sokszor irigylem tőle ezt a hozzáállást: általában tisztábban látja a dolgokat, mint én.)
A kérdésre válaszolva: embere válogatja, de szerintem a legtöbb befelé szenved.
Ez hosszas folyamat :( Talán azért nem taglalja neked hosszasan a bánatát, mert látja mennyire szenvedsz, és nem akar még jobban lehúzni. Mikor kérdezted mit felelt?
Aznap este mikor műtöttek,vagy 10 percig zokogott a telefonban, meg ahogy mellettem volt akkor,nem mondhatom hogy nem érintette meg. Nála valahogy másként működik a védekező mechanizmus, mondván amiről nem tudunk nem fáj... Próbálok én is csökönyösen nem gondolni rá,kevés sikerrel..
Ha nem érti, hogy Te miért buktál ki annyira, akkor őt nem érintette meg annyira.
Nekem nem volt megszakításom, spontán elvetéltem otthon a férjem "társaságában", igaz a 6. héten, de láttunk mindent...:(((( Én borzasztóan sírtam, Ő próbálta tartani bennem a lelket, utóbb kiderült, hogy a legjobb barátja vigasztalta, mert Ő is nagyon maga alatt volt. Azóta babázunk:)))
Azt tudom hogy bántja nagyon,ezért is nem beszél róla,csak mikor időnként kiborulok úgy érzem elbagatellizálja a bánatomat... Azt hiszi hogy csőlátást kaptam ettől,és csak a gyerek,pedig nem! Nem vagyunk olyan helyzetben hogy bevállalhatnánk... Nem és nem érti hogy miért fáj nekem ennyire... Én meg őt nem értem... :(
Nálunk sajnos elhalt a baba, így kerültem műtőbe. A férjem nálunk sem viselte meg (annyira), azt mondta attól, hogy búslakodunk még nem lesz jobb, vagy más a helyzet.
Szerintem a férfiak másként élik ezt meg, mint a nők, meg hát nem is az ő testükkel történik a dolog.
Hát a fejükbe látni azt hiszem nem fogunk, ahogyan ők sem a miénkbe.
Az én férjem nem nagyon érintette meg. A legtöbb pasi elég lazán kezeli. Annak idején nekem nagyon fájt, hogy "tuskó" a férjem, most már beláttam, hogy mások vagyunk.
Jól működő párkapcsolat,rosszkor jött baba. Nem tartottuk meg. Ennek ide s tova negyedéve,én eléggé szenvedek tőle még mindig,kedvesem nem és nem beszél róla,eltemette jó mélyre. Szeretném őt megérteni, szeretnék a fejébe látni, hátha nekem is könnyebb lenne ezáltal...
További ajánlott fórumok: