Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » A férfiak hogy élik meg a terhességmegszakítást? fórum

A férfiak hogy élik meg a terhességmegszakítást? (beszélgetős fórum)


1 2
2015. dec. 24. 01:38
aki szereti a parjat azt ugyanugy erzelmileg megerinti.
2011. jún. 4. 17:28

Sziasztok!


Szerintem megérinti, sőt megviseli Őket is....

Mi együtt eldöntöttük, hogy sokadik gyermekünket nem tartjuk meg.....a Párom "fújta le" végül az abortuszt, Ő kért, hogy ne tegyem...

Volt spontán vetélésem is, végig velem volt, fogta a kezem az ultrahangon, ült a műtő előtt az ágyam mellett....és még szorosabban ölelt hetekig...

2011. jún. 4. 10:59
Nehéz valóban... De ugye azt szokták mondani,ami nem öl meg az erősít... Szeretjük egymást,ehhez kétség sem férhet, túl fogjuk élni! Amikor jó mélyen dagonyázok az önsajnálatban és Ő kirángat belőle hát az eléggé fáj,(ahogy most is volt) de mikor kitisztul a fejem hálás vagyok neki érte...
39. 776acc246c (válaszként erre: 37. - KisFarkas83)
2011. jún. 3. 11:46
Nehéz dolgok ezek.
38. 7eb8f49c7d (válaszként erre: 37. - KisFarkas83)
2011. jún. 3. 09:56

Így végigolvasva a hozzászólásaidat, én úgy gondolom, hogy a párodat igen is megérintette ez a dolog, csak igen, ők, férfiak nem olyanok mint mi. Hiszen ősidők óta ez van, a férfi az erős, a fenntartó...stb.


Ő ezzel, hogy nem beszél a szomorúságáról, amit érez, pont támogatni, segíteni szeretne téged, mert biztos vagyok benne hogy így könnyebben túlléphettek (már amennyire lehet) ezen a dolgon. Szerintem sokkal jobb így, hogy megpróbál jókedvre deríteni, elfoglaltságot keresni számotokra, mint hogy egymás vállán sírjatok, hiszen az semmit nem old meg, visszafordítani már nem lehet!

Nekem ugyan még nem adódott ilyen helyzet, de mivel imádom a gyerekeket biztos hogy engem is nagyon megviselne, és úgy érzem, hogy jobb az, ha van egy társ az ember mellett, aki támogatja, érezteti, hogy mellettem van, erőt ad a nehéz időkben.

37. KisFarkas83 (válaszként erre: 35. - 776acc246c)
2011. jún. 3. 09:48
Bele persze :)) Amúgy biztos vagyok benne hogy megérinti, a napokban iszogattunk kicsit, egy mondat erejéig felhoztam a témát,hogy már jobb ám,nem depizek, könyörögve kért hogy csak most ne beszéljek róla,és láttam hogy nyomkodja vissza a fejébe a könnyeket loppal....
36. KisFarkas83 (válaszként erre: 34. - Évi anyuka)
2011. jún. 3. 09:43
Egészen addig én is azt hittem hogy áááá én nem esek bele abba a csöppnyi százalékba... És tessék... Helyi gátlót használtunk,plusz kelenföld, allergiás vagyok az örömgumira...:S Nagyon jönni akart,csak rosszkor... :S
35. 776acc246c (válaszként erre: 32. - KisFarkas83)
2011. jún. 3. 08:11
A fenéket:DD Az, hogy néha felbosszant valami, az szerintem belefér:)
34. Évi anyuka (válaszként erre: 30. - KisFarkas83)
2011. jún. 3. 08:00

Akkor bocs. Csak előttem mindig olyan hihetetlen az, hogy ha valaki védekezik hogyan lesz terhes???

Mondjuk én óvszer hívő vagyok, az a tuti, azon nem megy át az anyag. Meg én a hormontablettákat nem bírom.

És ugye a mi esetünk az volt, amit írtam is, hogy csak egyszer nem használtunk óvszert és nesze neked...

33. timycat (válaszként erre: 32. - KisFarkas83)
2011. jún. 2. 22:15

Szerintem megérinti őket, nagyon is; csak ugye macsóékba azt nevelték, hogy nem sírunk, meg nem nyávogunk, befele őrlődünk. Meg persze, ha nem egy komolytalan kapcsolatról van szó.


A mi babánk elhalt, párom egyszer sem sírt, nem is emlegette, de mindig végighallgatott, nyugtatgatott mikor rám jött a nyavalygás. Ők ilyenek, gyászolnak csak nem látványosan.

32. KisFarkas83 (válaszként erre: 31. - 776acc246c)
2011. jún. 2. 21:50
Na, Neked is csak a neved vidám....
2011. jún. 2. 18:27
Sehogy nem érinti meg őket.
30. KisFarkas83 (válaszként erre: 27. - Évi anyuka)
2011. jún. 2. 18:25
De igenis gondolkodtunk, védekeztünk,mégis becsúszott. Ilyen is van... :(
2011. jún. 1. 10:29

bemásolok neked valamit a gyászról...

A gyász okozta seb ápolásra szorul. A gyógyuláshoz szükséges, hogy nyíltan és becsületesen


szembenézzenek az érzéseikkel, hogy kifejezzék azokat. Tűrjék és elfogadják őket addig,


ameddig csak szükséges. Ehhez el kell ismerni a fájdalmat; szembenézni a szokatlannal, az


újjal.


gondolatok


„A szabadjára engedett gyász feloldódik.”


„Az egészséges gyász megköveteli, hogy vigyázzunk magunkra, mert a halottunk azt akarná,


hogy úgy szeressük magunkat, ahogy ő szeretett bennünket.”

28. genlips (válaszként erre: 13. - Csiga1170)
2011. jún. 1. 10:19

nekem az ellenkezője a véleményem. szerintem igenis át kell beszélni a dolgokat, ahol mindent átbeszéltek, ahol te mesélsz az élményeidről és ő is arról, hogy hogyan élte meg a dolgokat. egyszer fel kell tépni a sebet, hogy az kiürüljön és utána már csak gyógyulni tudjon. hogy mi üríti azt ki? a másik megértése.

ha nem beszéltek róla, egyedül emésztgetitek a történteket, ahelyett, hogy segítenétek egymásnak!!! és ahelyett, hogy együtt tudnátok gyászolni, ketten két külön sarokba vonulva próbáljátok túltenni magatokat a gyász időszakán?

ha tényleg jól működő a kapcsolat, ki fogja bírni és még közelebb hoz titeket.

szerintem beszélni kell róla (a kell szó nem a legjobb, inkább hivatottak vagytok rá), hogy legalább egy gyásznapot a kis angyalkának szenteljetek és utána szépen lassan együtt el tudjátok engedni

27. Évi anyuka (válaszként erre: 23. - KisFarkas83)
2011. jún. 1. 08:08

Szia! Nagyon vigyázni kell a véletlen terhességgel. Ha az abortusz mellett dönt az ember, viszont a lelke mélyén szerette volna a babát, csak hát a szív felett ott az ész, akkor depresszióig fajulhat a dolog.

Én ill. mi is jártunk így. Egyetlen egyszer hangsúlyozom EGYETLEN EGYSZER nem védekeztünk a férjemmel és hopp összejött. Én is abortuszra mentem anyagi okok miatt. Ekkor már volt egy fiam. Nagyon fájt a dolog, nehezen emésztettem meg. De én kibeszéltem magamból, nem temettem el.

Aztán később, mikor lehetőségünk volt rá, és akartuk, akkor persze lett még egy gyerekünk, így most két kisfiam van. (bár a második nagyon nehezen jött össze, azt hittem nem tudok többé teherbe esni, több mint egy évig próbálkoztunk. NA akkor is pocsékul éreztem magam)

Ennek az abortusznak már több mint 4 éve, és még mindig gondolok rá. És nagyon rossz érzés.


Annyit tanácsolhatok, attól nem lesz jobb, hogy nem gondolsz rá. Megtörtént, mert nem előtte gondolkodtatok, ez van. Ezen már nem változtathatsz. De ettől még gondolhatsz rá, valaki így gyógyítja saját magát.

26. e705905164 (válaszként erre: 25. - KisFarkas83)
2011. máj. 31. 14:47
:)
25. KisFarkas83 (válaszként erre: 24. - E705905164)
2011. máj. 31. 14:37

Így van... Felelősségteljes döntést hoztunk,együtt,és épp azon dolgozunk hogy meglegyen minden feltétele a gólyázásnak! Azt hiszem már ez is nagy segítség volt hogy írtam róla..

Köszönöm mindenkinek a hozzászólást:)

24. e705905164 (válaszként erre: 23. - KisFarkas83)
2011. máj. 31. 14:32
ja..hát akkor fel kell dolgozni a döntéseteket,aztán ha úgy látod,hogy ideje majd lesz ..!:S
23. KisFarkas83 (válaszként erre: 22. - E705905164)
2011. máj. 31. 14:30
Nem az volt a fő ok... Akkor ő már kint volt Londonban,én még Bp-n, épp akkor terveztük a kiköltözésemet... Terhesen ki nem jöhettem volna,mert hogy vállalok úgy munkát, tőle nem várhatom el hogy mindhármunkat eltartson, ha otthon maradok,ő marad ki mindenből,ezt nem akartam,haza meg végképp nem akartam hívni,hisz itt kint akarunk közös jövőt...
22. e705905164 (válaszként erre: 21. - KisFarkas83)
2011. máj. 31. 14:25
anyagiak miatt nem tartottátok meg?
21. KisFarkas83 (válaszként erre: 19. - Cef15f164f)
2011. máj. 31. 14:23
Lehet hogy ezt fogom tenni... Mert attól hogy nem igazán érti min megyek keresztül,mi zajlik bennem, ő ugyanúgy szeret engem mint előtte! Talán még jobban is... Rettegett attól hogy el fog veszíteni,hogy ellene fordulok, hogy gyűlölni fogom emiatt, pedig élénken közreműködtem én is abban hogy összehoztuk,és bárhogy is végződött,életem legnagyobb csodáját adta meg...
20. Ancsa19860211 (válaszként erre: 16. - KisFarkas83)
2011. máj. 31. 14:23
Sztem egy ilyen szituban egyik félnek mindig erősnek kell maradnia a túléléshez, és mivel Te most össze vagy törve, úgy érezheti, hogy neki kell. Ami egyáltalán nem baj, legalább nem hagy belesüllyedni a bánatodba. Lehet, hogy őt is ugyanúgy bántja, csak ő olyan személyiségtípus, aki úgy dolgozza fel könnyebben, ha nem beszél róla.
19. cef15f164f (válaszként erre: 10. - KisFarkas83)
2011. máj. 31. 14:15
Nem lehet elhatározással ilyesmit máról holnapra lezérni. Szerencsére van egy párod, aki meghallgat. Ha eszedbe jut, beszélj és sírd is ki magad! Ha meg úgy érzed, nem ért, akkor fordulj máshoz bátran! Én világ életemben "fiús" voltam, velük értettem meg magam, velük lógtam. Ab. után egy darabig kerültem őket, mert valamit nem éreznek bármennyire is akarnak :( Bő fél évre megváltozott a társaságom. Inkáb keress most mást, akiről úgy érzed, hogy ért, mint elromoljon a kapcsolat :(
18. e705905164 (válaszként erre: 16. - KisFarkas83)
2011. máj. 31. 14:08
mert igaz,hogy felesleges,mert úgy sem tudsz tenni semmit már,de hát...ez nem így megy,hogy jajj felesleges valami,na akkor sanyi nem gondolok rá..na és ő pont ezt nem érti meg,hogy miért teszed,mert magyarul őt nem érintette meg..
17. e705905164 (válaszként erre: 16. - KisFarkas83)
2011. máj. 31. 14:07
hát akkor épp ez az!:D nem érti...
16. KisFarkas83 (válaszként erre: 11. - E705905164)
2011. máj. 31. 14:06
Nem azt nem érti mi fájt annyira hanem hogy miért dédelgetem ezt a fájdalmat... Igaza van ebben, feleslegesen vájkálok a saját sebeimben tíz ujjal, csak baromi nehéz nem gondolni rá...
15. KisFarkas83 (válaszként erre: 13. - Csiga1170)
2011. máj. 31. 13:59
eszemben sincs kínozni őt! Egyszer kértem meg hogy beszéljen róla,azt válaszolta, még nem, megértem,nem is fogom kérdezni többet. Véletlen sem akarom hogy emiatt összetűzésünk legyen, annál jobban szeretjük egymást, és majd lesz később babánk, csak még túl friss a seb,sajog...
14. KisFarkas83 (válaszként erre: 9. - Sirga)
2011. máj. 31. 13:49
Így hogy írtad,valóban.. Nagyon sok erőt ad,és bár mikor kiborulok nem kezd el "jajjmiszegényezni" nem rídogál velem, inkább megpróbálja elterelni a gondolataimat, elvisz sétálni,bohóckodik, hülyét csinál magából csak hogy nevetni lásson...
13. csiga1170 (válaszként erre: 10. - KisFarkas83)
2011. máj. 31. 13:46

szerintem fogadd el, hogy mindenki másképp dolgozza fel...ha neked szükséged van rá, beszélj róla(hiszen meghallgat) De lehet neki nincs szüksége rá, hogy beszéljen róla, szerintem ne kínozd ezzel...

Többet tudomást venni róla nem fogsz tudni, mert sohasem fogod elfelejteni...de sajnos az élet megy tovább, tovább kell lépni nekünk is.

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook