A feleségem nem anyának való! (beszélgetős fórum)

Igen, szerintem is van valami gebasz, pláne ha ez korábban is így volt.

Az én keresztanyám volt pontosan ilyen. Az egyikük szülőjénél éltek. Aztán elköltöztek albérletbe, mert a csaj azt mondta, hogy nincsen kedve más otthonában ténykedni. Mert azon kívül, hogy dolgozott semmit nem volt hajlandó megtenni otthon. Tényleg semmit.

A helyzeten az albérlet sem változtatott, később a saját lakás sem, majd ily módon jött gyerek is, hogy hátha akkor majd megjön a kedve... Hát, nem jött meg. Minden a férjére hárult akkor már. És jött a kesergés... Szerintem ő pl. egyszerűen csak ilyen volt, és kész.

Biztos, hogy sokat dolgozol, ezek szerint nem is akárhol, nyilván neked is elég.

De akkor is ez van, hogy egy ilyen nőnek csináltál gyereket. Aki ennek előtte is ilyen volt..

Tesség akkor egészségügyisként egy jó helyet keresni, ahol segítenek rajtatok, megtanítanak felépíteni egy működő kapcsolatot kettőtök között.

Nem csak ti vagytok így, nem csak ti vagytok bajban.

Én egy autista fickóval élek együtt, négy gyereket nevelünk. Voltam már én is sokmindenhol, ráadásul az egyik gyerek is auti..

El kell menni szakemberhez, és utána csinálni, amit mond, megérteni a dolgokat..

Mentősként, meg akár tűzoltóként is lehet dolgok pszichiáterekkel, más bajba került emberekkel, tessék egy jó helyet keresni, rászánni az időt, a pénzt, mert más kiút nincs, így mind a ketten tönkrementek. Neki se jó az élete láthatólag, meg neked se...

A megoldás viszont csak a jó szakember.

Talán több is.

És talán nem a depresszióval kellene kezdeni - ami vagy van, vagy nincs, hanem inkább családterápiával.

De nem valami sarlatánnal. Nekünk azt javasolták, hogy csak az OCSE (Országos Családterápás Egyesület) honlapjáról válasszunk.

Nehéz meglépni, de ez a kezdet.

Ha már így esett az eset.

Igen, ebben az esetben nekem is van olyan érzésem - írtam is már régebben ennek a Dezsőnek - hogy bizony kár volt változást várni, mert aki ilyen volt, az ilyen is marad. A francnak nem keresett másikat. Az anyaság csak ront - pláne az elején a helyzeten.

Én továbbra is azt gondolom, hogy beteg - vagy éppen szélsőségesen furcsak a csaj. De abban igazat adok, hogy nem a szüléstől lett önmagában ilyen, hanem már előtte is az volt.

Dezső benézte, meg megcívta, hogy lusta volt váltani.

Csak a gyereket sajnálom.

Magyarul nappal,éjjel majd két szabad.A legjobb beosztás ami létezik.

Szerintem ne a feleségedet szidd,hanem segíts neki,ha valóban így áll a helyzet.

Ha pedig ezeket a dolgokat soha nem csinálta meg akkor tudtad mire számíts!

Hol írta, hogy 10-12 órát dolgozik? Sokszor otthon van velük, ahogy kivettem a szavaiból.

De tényleg, miért nem csarélnek?

Persze, igazad van, hogy a betegség az teljesen más. Én most nem is egy beteg emberről beszéltem, hanem általánosságban írtam le a véleményemet. Mivel a nő korábban se csinált semmit otthon, így szerintem most ez nem a betegségnek tudható be. Legalábbis nem a szülés utáni depinek. De egyébként valóban, nincsen fogalmam arról, hogy min megy keresztül ilyenkor egy nő, hiszen nem tapasztaltam meg.

Nem fogok én senkinek a feje felett pálcát törni, na de annyira szidta mindenki ezt a pasit! Most egy kicsit képzelje magát mindenki bele a helyzetébe! Bár egy férfi nem szenved meg úgy testileg és lelkileg a babáért, mint egy nő, de azért nekik is ez biztosan hatalmas változás az életükben, minden szempontból. Szerintem nekik se lehet könnyű az első időszak!

Aztán dolgozik 10-12 órát, és azzal szembesül hogy otthon is majdnem minden, vagy minden rá hárul, csak azért, mert a nőt megviseli a babázás. Szerintem nem kevésbé megterhelő a pasinak éjjel a gyereket etetni, és utána menni dolgozni. Biztos maráhra irritálhatja az alvó felesége látványa, akinek reggel nem kell mennie sehová... Én megértem őt.

Bár mondom, az a véleményem, hogy ez esetben rossz virágot szakított, és nem betegségről van szó.

A páromnak van egy lánya, és náluk akkor pont ugyan ez volt a helyzet. A párom 12 órát dolgozott, ráadásul több műszakban, és amikor végre hazaért, akkor szembesült azzal, hogy nincsen főzve, és mosva se.... Amikor megkérte az asszonyát, hogy legalább egy rántottát dobjon neki össze ameddig lefürdik, akkor az volt a válasz, hogy csinálj magadnak, ez a dolgod. Közben a feleség két szopi között nézte a tv-t. Hát nem tudom, hogy kinek volt ez megterhelőbb?

"A feleségem nem anyának való!"

Szar dolog erre utólag rájönni. Főleg a gyereknek.

Azért a gyereknevelés mellett lehet hogy felborulnának a viszonyok!

Nem egyszerű egy gyerek mellett 24 órában készenlétben lenni.És bizony nem csak egy 2 hónapos gyerek mellett.Mert most még csak eszik-alszik.De kis gyerek kis gond nagy gyerek nagy gond!!

Én valahogy nem akarom elhinni hogy ez az anyuka akiről szó van csak ennyit csinálna nap mint nap.

Nekem sántít az egész sztori.

húdekíváncsi leszek, mi lesz, ha lesz egy közös gyereketek :) A másik felemnek is kb. ez volt a véleménye, mint neked, aztán elmentem szülés előtt pár nappal hamarabb a kórházba, ő meg egyedül+ két gyerek, vagyis 1db 4 éves meg egy másfél évessel. Rájött az alatt a pár nap alatt, hogy messze nem sétagalopp, ennek köszönhetően szülés után minimum két hétig maximum a két kicsi ellátása és a teregetés volt a dolgom, mindent ő csinált :)

Kati

az élet rég nem arról szól, h mi a normális, és mi nem!!

Valaki itt beteg, talán!!?

Csak arról nincs fogalmad, milyen változások történnek a testeddel, és a lelkeddel egy terhesség során.. Gondold el, a tested még egy embert kiszolgál. Kiszív belőled mindent. Igen, van a 100kg-os Horváthné 10 gyerekkel, aki ezt bírja, de van, aki egy gyerek után is életveszélybe kerül.

A másik, hogy igen, normál esetben részben igazad van, de létezik az a szó, hogy BETEGSÉG. Ha valakinek mentális betegsége van, akkor pont arra nem képes, ami "normális" lenne.

Harmadik: rá fogsz jönni, hogy ugyanazt csinálni, gyerek mellett legalább olyan nehéz, mint dolgozni. És pedig a munka után otthon kicsit mást csinálni pihentető is.

Képzed, én sokkal jobban bírtam a 3 gyerek+ munka verziót, mint a 24 óra otthonlétet. Amíg otthon voltam, addig bizony nehéz volt egy főzés is, amikor meg dolgoztam, akkor este fél6-kor hazaesve, a gyerekek mellett is simán összedobtam egy kaját.. Mert a szellemi munka után frissítőleg hatott a dolog, és igen, sokkal összeszedettebb az ember.

Sógornőm, aki 10.000nm-es építési projecteknél volt projectvezető, óriási felelősséggel, 100 ember dolgozott a keze alatt már egy év után kivolt otthon a gyerekkel. Belebetegedett az otthonlétbe. Aztán ment a gyerek bölcsibe, ő meg folytatta a mukát. Meggyógyult, önmaga lett megint. És igen, kimondta, hogy azok a projectek lótúrók a gyerekezéshez képest...

Bizony nagyon más, és a legtöbbeknek nagyon nehéz időszak ez.

És még egy fontos dolog, amit meg kéne érteni: NEM VAGYUNK EGYFORMÁK.

Van aki matekból jó, van aki magyarból, van aki meg tesiből. Evvan.

Ja és mégvalami. Mi pl. a párommal úgy működünk - bár egyelőre még kétlaki életet élünk, de együtt - hogy ha ő szabados, és én dolgozok, akkor ő megfőz nekem, mire hazaérek. Nem vár meg vele. Ha én vagyok otthon, én főzök meg. Ez teljesen alap dolog. Hétvégén pedig ezeket a dolgokat KÖzÖSEN csináljuk meg. Senkire nem hárul hatalmas teher. Ha takarítás is van, akkor ő főz meg egyedül, miközben én kitakarítok. Ez ma már nem is férfi-női kérdés, hiszen ha mindkét fél dolgozik, akkor a háztartásból is vegyeki mindkét fél a részét. Én így gondolom ezt reálisnak.

De amúgy semmi közöm hozza, azok a nők és férfiak, akiknek jó érzés más lusta fenekét szolgálni, hát ám tegyék. Nekem nagyon mindegy. Én tuti nem csinálnám.

Miért, hát mit csinál? :) Nem takarít, és nem főz. A gyereket se látja el rendesen. Ezek szerint igen, vakarja. A keresztanyám volt ilyen. Nem takarított, nem főzött, nem mosott. A gyereket etette ugyan, és pelenkázta. Amikor az apuka hazaért a 12 órás munkából, ami egyébként fizikai volt, akkor állt neki főzni, mosni, és kitakarítani a PASI! A nő a gyereket még csak fürdetni se volt hajlandó a férje nélkül. Ez lenne a normális? Hát én nem hiszem.

Ja, és egyáltalán nem volt depis, ugyanis ott is gond volt korábban, hogy egyáltalán semmit nem csinált a nő a háztartásban.

Láttam én már jól üzemelő háztartást is.

Most biztos nagyon sok nő fog engem megköpködni, de én úgy gondolom, hogy ha otthon leszek a gyerekkel, és a párom meg 10-12 órákat dolgozik naponta, hogy eltartsa a családot, akkor nekem kutya kötelességem az, hogy hétközben meleg étellel és tiszta lakással várom őt haza!!! Egyáltalán nem normális dolog, hogy az a fél, aki egész nap dolgozik, aztán munkából hazaérve ő takarítson ki, vagy ő főzzön meg, esetleg ő rakja tisztába a gyereket, ameddig a másik egész álló nap a seggét vakarja. Láttam már ilyet sajnos. Szomorú példa.... Én nem lennék egy ilyen nő mellett, ha férfi lennék, az egyszer biztos.

A fórumindító meg szagolgathatja a rózsát, amit szakított. Mivel írtad, hogy korábban se csinált otthon semmit, így azért ez nem kell túl nagy meglepetés legyen az, hogy most sem csinálja meg ezeket. :)

valaki írta, hogy ha cserélnétek? ő meg dolgozni te maradsz otthon?

amúgy azt én se értem, ha mindig csak a munkja érdekelte, akkor nagy csoda nem történt.. És igen ki kell mondani, nem mindenki lesz anya. van aki csak szül.

és abból amiket írsz topikindító, kicsit olyannak tűnik, mintha a feleséged nem is akart volna szülni, megtette érted, de evvel patthelyzetbe kerültetek. Ő eleve nem akarta ezt a szerepet, te vrtál valami csodt, ami nem jött el... És itt tartotok.

sokakkal ellentétben én nem hiszem hogy depressziós, ha melóba meg menne veled, ha felhív félórnként ha egyedül van, hogy mit csinljon, és akkor úgy látja el a ygereket. Ha fel tudod kelteni hozz... szóval egyszerűen igen, tőle ennyi telik.

taln az lehet a tényleges megolds ha ő meg dolgozni te maradsz otthon. Hztartsi meló egy részét meg tadni alaklmazottnak.

Egy ismeros kb ugyanigy belebetegedett az egyetlen szulesebe, 25 evvel ezelott. Nagy szerencseje, h jol ment ferjhez, aki mindig mindenben tamogatta es tamogatta a mai napig. Az anyuka azota is gyogyszereket szed, es az apukanak koszonhetoen, na es a szulok segitsegevel, a gyerek felnott, es azota szultegy gyereket.

Szoval minden okes lett, de ehhez nagyon kellett az apuka, aki zkszo nelkul pelenkaztt, babazott, lelki tamogatoaat adott a gyereknek, es az anyukanak, es biztos pont volt es van mindig a csalad eleteben.

O telleg nem volt jol szules utan!!

Nagyon jo terapiak vsnnak ma mar, es hiszem, h mindenkinek szuksege van segitsegre elete valamelyik szakaszaban.

En sok terapiat vegig probaltam, es talaltam egy nagyon jot, ami telleg relative rovid ido alatt kisegiti az embert a katyubol, de ehhez kell maga az ember. Kell, h belassa, h valami nem stimmel, es valtoztatni akarjon.

Szoval fel a fejjel, turelem, es kerjetek segitseget!!

Ha gondolod, irj privit, es adok egy nevet!

Budapesten laktok?