A biológiai órám (beszélgetés)

ez igen, mert teljesen egyezik a véleményünk..

szépen összefoglaltad.

gratula.

Tizenévesen barátnőimmel mind úgy gondoltuk, hogy 25 éves korunkra házasok leszünk, és legalább egy gyermek édesanyjai. Szerintem igazából messzebb nem is láttunk, az afölötti kor pedig már elképzelhetetlenül öreg volt. :D

A 30-at mindannyian tapossuk már, hatunk közül eddig 2 házasság, 1 eljegyzés a mérleg, ketten nem is igazán gondolkodnak házasságban, pedig többéves kapcsolatban vannak. Gyerek még sehol, jelenleg én vagyok az első várandós a csapatban. :)

Belegondolva el sem tudom képzelni a pár évvel ezelőtti énemet gyerekkel. Egyszerűen szerintem az emberek nagy részének több idő kell, hogy megérjen erre. Több olyan családi ismerősünk is van, ahol anno 19-20 évesen házasodtak, jött a gyerek, és a harmincas-negyvenes éveiben a pár legalább egyik tagja "megbolondult", hogy ő igazából nem is élte meg a fiatalságát. És valahol jogosan szerintem, csak később ez nagy áldozatokkal jár.

Száz szónak is egy a vége, szerintem édesanyádnak kicsit vissza kellene vennie ebből, és hagynia, hogy éld az életed. Jó tudni, hogy szeretne unokát, és valószínűleg segítene is a nevelésben, ami hatalmas segítség, de mindennek megvan a maga ideje. Ne hagyd magad!

Igazat adnék neked!

Még egy beállt, működő, tartós kapcsolatnak is nagy trauma, a baba megérkezése!

Adjatok még időt egymásnak és a gyerekvállalásnak is!

Nem vagy lekésve semmiről sem!