42 évesen egyedül, kissé depisen. Van még valaki így? (beszélgetős fórum)

Valamiért nem tudok Epresturmixnak a 25.-re válaszolni...

Megteszem így.

22 voltam mikor vágyat éreztem a gyerek iránt, de nem jött.

Kivizsgáltattam magam és kiderült, hogy el van záródva mind 2 petevezetőm.

Nem vállaltam semmilyen beavatkozást.

Éltem az életem.

Berendezkedtünk egy olyan életre amit élveztünk.

Majd egyszer csak nem jött meg.

A doki se értette, ez hogyan lehetséges.

Bármily meglepő, azt is megkérdezik, ha nincs, hogy miért nincs, legalábbis Magyarországon. Legtöbbször fel sem merül az illetőben magától, hogy ehhez semmi köze nincs.

A FI-nak: Ha ezen agyalsz állandóan, csak belehajszolod magad egy idegösszeomlásba. A kivetítés jó ötlet, a görcsös ragaszkodás elengedése úgyszintén. Mikor nagyon akarod, akkor valóban érezhető a küszködés. Mikor én társra találtam, akkor általában legkevésbé azt kerestem. Most nem egyszerű a helyzet, de online most is lehet próbálkozni. Addig meg vedd számba azokat a dolgokat, amik jók az életedben, és próbáld őket élvezni és hálás lenni értük. Talán attől picit boldogabb leszel.

35 vagyok. Folyamatosan kérdezgetik mikor lesz már gyerek? Sosem tudom elkerülni a kérdést. Ha fiatalabbbnak mondod magad, abbahagyják? Lehet, hogy kiprobálom! 😀

Szerintem én sem nézek ki 35-nek. Igaz már 20-nak sem. Mèg gondolkodni kell mennyit mondjak ami mèg úgy reális lenne. 😀

Igen, van egy ilyen időszak a nők életében. Nekem 28 évesen volt olthatatlan vágyam. Szerintem nagyon megborultam akkor. Már nem érzek régóta ilyent. Persze én is, mi is szeretnénk babát. Már jócskán benne vagyok a korban és tényleg jó lenne egy bébi. Fáradtabb napjaimon úgy érzem, de jó, hogy most nincs egy. Hullámzó.

Jajj amilyen idióta férfiak vannak manapság...inkább örülj, hogy nincs. 😀

Miért kérdezgetnek idegenek hogy van e gyereked ?

Most fura világ van de csak vége lesz akkor könnyebb lesz eljárni /programozni meg ismerkedni. Még bármi lehet.

Most elég minimális ahol lehet ismerkedni.

Mit dolgozol?

Úgy érzed most érett vagy rá?

Szerintem ha korábban nem volt fontos, akkor most kétségbeesésből ne vállalj gyermeket! Főleg nem egyedül.

Egy ismerősömet az anyukája 40 évesen szülte, majd egyedül maradt. Kisgyermekként még tudta nevelni, segíteni. De mikor tanulni kellett neki mindig 100%-ot kellett teljesíteni, hogy ingyenesen tanulhasson. Közben az anyja mellrákban megbetegedett, hordta a kezelésekre, ápolta és mai napig ott a felelősség a vállán, hogy az anyjáról gondoskodjon.

Nem azt mondom, hogy ez nem fordulhat elő fiatalabb korban egyedülálló anyukáknál, de biztosan gyakrabban a 40+ szültek esetében.

Van értelmes élet, értelmes célok 40+ is, gyermek nélkül is.

Mennyire akarsz tényleg gyereket, és mennyire pillanatnyi fellángolás ez?

Ha tényleg gyereket akarsz, én a helyedben elindítanám a donorspermás lombikot. Mert megfelelő társat még 70+-osan is találhatsz, de a gyerekvállaláshoz limitált az idő.

42 évesen viszont én már nem vállalnék gyereket.

Mondjuk így 36 évesen sem már.

42 vagy. 6 éves kapcsolat az utolsó. Mi volt előtte?

25+ korodban sem volt olyan partnered akinek szívesen szültél volna?

Szerintem ne mondj le magadról! Ne agyalj, mert ez le fog húzni a depresszióba!

Végülis sokkal jobb dolgod van, mint sok más nőnek házasságban és/vagy gyermekkel.

Rendezkedj be az egyedülálló életre, de a kiskaput hagy nyitva! Egy rád kíváncsi ember mindig betévedhet rajta!

Jah! Próbálj meg rendezni a lakhatásod, mert idős korodra nyugdíjból nem biztos, hogy fent tudod majd tartani!

Korábban miért nem vállaltál gyermeket? Most miért szeretnél?

Jön a tavasz, ilyenkor mosolyogni kell, nem befordulni!

Enissának igaza van!

Engedd el ezeket a dolgokat, és amint eltökéled, hogy baromi jó így neked, akkor fog jönni valaki!

Pihenj inkább!!

Legyél büszke magadra!

Egyedül, albérletben nem könnyű de neked megy!

Fiatalabbnak nézel ki a korodnál, sokan irigyelhetnek miatta!

Akkor kelsz, fekszel mikor akarsz, a magad ura vagy.

Az éremnek 2 oldala van!

A boldogság pedig akkor fog jönni mikor nem számítasz rá.

Pasitól hallottam egyszer így:

A magánynak szaga van.

Látszik rajta, aki a magánytól szenved, és nem vonzó.

Amikor az ember elengedi a problémát, hogy lesz, ami lesz, akkor megnyugszik. Legalábbis én így vagyok, ha problémám akad.

Minél inkább rágörcsölünk valamire, annál nehezebb.

Mondjuk nem gyerek és párkapcsolati gondjaim voltak.

Amikor pozitív az ember, jobban alakulnak a dolgok.

Sziasztok! 42 múltam decemberben. Úgy érzem teljesen elveszítettem a reményt. Nem túlzok, de éjjel-nappal csak az zakatol a fejemben hogy egyedül vagyok, nincs férjem, nincs gyerekem, és hogy lehet már késő mindenhez :(((( 6 évet húztam el egy értelmetlen kapcsolatban.

Van jó munkám, megtakarításom, albérletben lakom egyedül. Lennének jelentkezők, csak olyanok hogy nem érzek semmi szikrát ha rájuk nézek. Fiatalabbnak néznek a koromnál,állítólag szép is vagyok... és már sokszor hazudok idegeneknek hogy 35 vagyok, hogy ne kérdezgessék már hogy miért nincs gyerek. Voltam kivizsgáláson, gyerekem még simán lehet. De mire találok valakit...nem tudom. Minden barátnőm már házas. Én rontottam el valahol? Régen vidám voltam, és lelkes. Most rosszkedvű és sírok nagyon sokszor... Van ilyen helyzetben valaki? Vagy tudna segíteni mi ilyenkor a legjobb?