31. hósom visszabeszél, parancsolgat és nem akarom és nem akarom, és akarom és... Mit kezdjek vele? (tudásbázis kérdés)

Ja igen, a dackorszak. Annyi könyv ír erről.

Érdekes, nekem a négy gyerekem közül egy se volt hisztis. Le voltak szerelve már rögtön az elején, még mielőtt odáig fajult volna, hogy amit akarnak, csak úgy tudják elérni, ha eleget és elég hangosan üvöltenek érte.

Nem. Amit csak lehetett, mindent megengedtem nekik, minél kevesebbszer kelljen azt mondani: nem szabad.

Amit viszont nem engedtem meg, azt tényleg nem tehették, soha. Ha már elég nagy, lehet magyarázgatni is, és megérti: van, amit lehet, van amit nem.

Parancsolgatásról pedig szó se lehet, ezt egyáltalán nem is értem, hogy alakul ki. Talán úgy, hogy túl sokszor kérdezik a véleményét, mit szeretne, hogy szeretne, aztán rájön, hogy mindig ő dönt, a szülő végrehajtja, amit kitalál. Pedig egy hároméves nem mondhatja meg egy felnőttnek, mit csináljon. És nem állunk le vele vitatkozni és alkudozni, mert a gyerek nem vitapartner. Fel kell állítani neki az ésszerű szabályokat, ami a javára van, és azt be kell tartani.

nekem nem hisztis a gyerek, legalább is azért nem nagyon:))

de mikor ugy volt a hidegvíz nekem is bevált.

a nyaklevesbe nem hiszek, mert ha a gyerek olyan vérmérsékletű akkor még jobban üvölt. olyankor ráhagyom, kiüvölti magát és kész.

ha látja hogy nem törődök vele , semmibe veszem ,akkor előbb utóbb abbahagyja

Ezek átmeneti állapotok és azért nehéz tanácsot adni, mert minden gyerek más és más. Nekem három van, és amikor kicsik voltak, mindegyik kipróbálta a határait. Nem hiszem hogy a hisztit mindenárom vissza kell fogni. Az egyik gyermekekm olyan volt, ha nem "tombolta" ki, akkor két nagyon pocsék napunk lett utána, mert a konfliktust konfliktusra halmozta. Megtanította nekünk, hogy jobb ha hagyjuk "békében hisztizni", amiután teljesen lenyugszik, mint visszaszorítani és szívni az azt követő időszakot, mert bennrekedt valamilyen feszültség.

Persze ez azt a leckét adta fel nekünk, hogy vállajuk ezt akár a parkoló közepén, akár a bevásárlóközpontban :))) Nem volt egyszerű, de sikerült legyőzni, hogy ne a külvilágnak akarjak megfelelni, hanem a gyerek "szükségletének" és saját magunknak (persze ez nem fordult elő túl gyakran...bár egy szülőnek, egy is sok :) )

És ne gondoljátok, hogy ha ez meg van engedve akkor hisztis marad a gyereknek...

Szép lassan kinövi és ahogy fejlődik,ahogy érik más más feszültség levezetó módokat vesz fel

Az anyukám a hideg vizet alkalmazta velem szemben. Bevállt.

Az én lányom szerencsére keveset hisztizett, inkább nyávog és bőg. De ezeket tartósan kb 4 éve.

A hisztit következetességgel és beszélgetéssel sikerült kikerülni.

Miért vagy ilyen cinikus,én próbállak megérteni,elfogadom,hogy te így nevelsz!Gondolhatod,hogy más is van,amit soha nem felejtek el,a legtöbb szép emlék nekem is!

Szia!

Nem feltétlen fizikailag hagyom magára,hanem nem figyelek bármit csinál.Illetve csinált,mert már elmúlt ez az idő hála az égnek.

Nekem is bevált ez,mert engem sem hoz kellemetlen helyzetbe egyszer sem bárhova megyünk.Én szégyelltem,mert én biztos vagyok benne,hogy tehetetlenségből tettem,ha ez nálad elv,akkor nincs mit szégyelned.Én nem akartam egy életkori sajátosság miatt,mert valljuk be ez az,ezen minden gyerek (és anyuka) át kell hogy essen,szóval ezért megütni?Te tudod,én azt a napot amíg élek nem felejtem el.

Te félre értessz,én sem hagyom hisztizni,nem helyeslem,viszont a te helyedben is voltam már,mert az enyém is kapott egyet.Aztán majd el sűlyedtem szégyenemben,mert rájöttem,hogy csak tehetetlenségből tettem.Szerintem az egyedül hagyás,békén hagyás a legjobb,nekem az bejött,mindazok mellett,hogy vannak olyan napok,amikor csak "úgy"meg van bolondulva,és nem tudok mit tenni.Mondjuk ha nem alszik fél éjszaka egy front miatt,vagy hasonló,és ilyenkor ő nem tudja azt mondani,hogy fáradt vagyok,bocs anya,én viszont nagyon jól tudom,miért nem bírok vele.Nem hiszem,hogy ezt egy pofon megoldaná.

Egyébként nem gondoltam azt,hogy a fiad mindenképp sérült egy pofon miatt.

De mi van, ha már annyira fáradt vagyok, hogy fel kell engem mosni, de ő még mindíg cirkuszol?

Nincs mindíg türelmem játékkal elütni. Tudom, hogy rosszul teszem. Valóban ez már egy párszor bejött. Jó hogy beszéltünk róla, köszi.

Szia!

Ne ijedj meg,ezen mindenki átesik.Szerintem ne menj bele ebbe az adok vizet,nem adok vizet,beteszem a mesét,nem teszem be a mesét játékba!Ha kér valamit,add oda neki,de ha rögtön azt mondja hogy nem kell,akkor legyen ennyi,ne menj ebbe bele hosszabban.Nem tudsz mást csinálni,csak ráhagyni,mert amíg teheti,csiki-csukizni fog veled,de ha látja,hogy ez téged nem hat meg,akkor nem lesz miért csinálnia.

Én behajtom a szobaajtót,és hagyom,hagy nyugodjon meg.

Imádom ezt a videót (ide illik, azért szúrtam be):

[link]

Ez,

Jól csinálod. Ha kéri, iszik, ha nem nem. Hagyd, hisztizze ki magát, vagy esetleg tereld el a figyelmét.

Elmondom, én hogy csináltam, csinálom. Ha akarod, hasznosítod, ha nem nem.

Én ilyenkor mindig megöleltem a gyerekeket. Mindig. Egy ölelésben benne van minden. Hogy szereted, és hiányzik, hogy kevesebbet vagytok együtt, csak ketten, de ez nem rossz, hanem jó, mert a szeretet megtöbbszöröződött benned. Szerintem megérti a kisfiad.

Nekem nincs nagy korkülönbség a srácok között, és tudom, sokféleképp előjöhet a testvéri féltékenység. Nála szerintem így jött elő. Szeresd jobban, legalábbis mutatsd ki neki jobban.

Ez??? :-o

Én azt gondolnálm hogy az a testvérféltékenység tünete amikor épp a picurt etetem és csak azért is pont olyankor kell neki ez vagy az, és mikor mondom hogy nem, megvárod míg megeszi, mert ő is megvárja amikor mondjuk te eszel és ő azrét is csak azért is csak akkor akar ezt vagy azt.

Amit az előbb írtam olyankor csinálja amikor a kistesó alszik, még a közelébe se vagyok. :-o

És hogyan kezeljem? Mit csináljak az ilyen viselkedésével?

Amúgy amit írtam azt jól csinálom? Ebbe se vagyok biztos :(.

Én is következetes vagyok, csak épp gondolom egy 10 évesnek már sokkal jobban el lehet magyarázni a dolgokat mint egy közel 3 évesnek. :(

Na, az a helyzet nálunk, az akarom nem akarommal, hogy:

oda jön hozzám hogy "szeretne inni" (úgy írok mindent ahogy ő mondja!) "jó" mondom és már nyúlok is a pohárért hogy öntök neki vizet, erre "nem akarok inni", "jó akkor nem iszol" és vissza teszem a poharat, erre: "inni akarok", "jó akkor iszol" erre "nem akarok inni" és már visít és hisztizik, na ekkor már nagyon el szokott durrani az agyam és próbálom elképzelni a Szaffi c. mesében azt a palit akinek afeje tetején ilyen gőz kiengedő szelep volt, na most akkor én is képzeletben kiengedem a gőzt, és azért is öntök a gyerknek vizet a pohárba és leteszem a poharat oda ahol ő eléri és otthagyom ha akar iszik, ha akar nem. és elmegyek. Persze ő végig visít, hisztizik és hisztijében neki áll nekem parancsolgatni, hogy "fejezd be!" "dolgozzál" "össze rakni a szobámat" stb.

idővel megnyugszik, de mondjuk 5 perc múlva összedől a legoból épített tütügarász, és újból visít és hisztizik, és akkor megint jön hogy ő mit tudom én, mondjuk mesét akart nézni, és esetleg olyanom van hogy hajlok rá, és megkérdemtőle hogy melyik mesét, sorolom neki, :Micimackót? " nem" Thomast? "nem" Hupikék Törpikék? "nem" stb. a végén felsorlok egy csomót mindegyikre azt mondja nem, na jó mondom akkor én választok, beteszek egy mesét és akkor meg neki áll visítani, hogy ő nem akar mesét nézni, jó mondom akkor kikapcsolom, erre megint, hogy ne kapcsoljam ki, hát mondom akkor nézzed, erre ő, de nem akarok mesét nézni, na ezt egyszer készer megcsinálja és fogom kikapcsolom a tv-t, videót/dvd-t és kész nincs mese. Utánna aztán jön a visítás ordítás, csapkodás, parancsolgatás.

És ez így megy reggeltől estig, minden nap, már vagy 2-3 hete. És olyan szinten robbani tudnék már mikor elkezdi, hogy sokszot úgy tudnám képen türülni, aztán mikor ez eszembe jut hogy ilyen indulatokat ébreszt bennem akkor meg neki állnék bőgni, hogy milyen hülye vagyok!!

Szóval nagyon megvisel és kikészít, úgy hogy nagyon szívesen várnám ha van valakinek erre valami jó ötlete, HOGY MIT KEZDJEK MÁR VELE???????

KÖSZÖNÖM!

Szia! Tudom, hogy milyen borzasztó ez a korszak, én is most élem át. Azaz talán már egy kicsit csendesedik a dolog. Ésszerű tippet nem biztos, hogy tudok adni, mert minden gyerkőc máshogy reagálja le az őket ért fegyelmezéseket, és minden mást. Amikor lányomból előbújt az akaratos kisördög, megpróbáltam beleképzelni magam az Ő helyzetébe (nem mindig sikerült), és leültem mellé beszélgetni. NÉHA sikerrel jártam, de volt olyan is, hogy ott hagytam. Mondtam Neki, hogy amíg így viselkedik nem megyünk sehova, nem olvasok mesét, stb. Volt, hogy annyira hisztizett, hogy meg sem hallotta a hangomat, kiabálni viszont nem szerettem volna Vele, így hát magára hagytam, átmentem a másik szobába. És szép lassan befejezte a hisztit. Utána már Ő jött oda hozzám, hogy többet nem fog ilyet csinálni. (bár sajnos ez sosem történik így, talán fél órát, ha kibír). Ma reggel is volt egy történetünk. Indultunk a bölcsibe, és Ő ragaszkodott ahhoz, hogy a kis műanyag talicskáját elvigyük. Mondtam Neki, hogy most inkább maradjon itthon, majd délután, ha hazajöttünk a bölcsiből, akkor lemegyünk homokozni. De Ő csak kötötte magát, hogy elviszi. Állt a liftajtónál, én pedig az előszobából néztem, és vártam, hogy behozza a talicskát. Mondtam Neki, hogy én ráérek, megvárom, míg behozza. Bár már késésben voltunk, de nem érdekelt, hogy elkések a munkahelyről. Ha célt érek Nála a türelemmel, akkor már megérte, hogy elkéstem. És láss csodát, kb 1 perc múlva betolta a szobájába, és Ő mondta, hogy most itthon kell hagyni, nehogy elveszítse a bölcsiben. Ő úgy érezte, hogy önszántából (mert okos:))) hagyta otthon a talicskát, én pedig győzelemittas mosollyal nyugtáztam, hogy ismét sikerül meggyőznöm anélkül, hogy veszekedés lett volna a vége.

Tudom, hogy nagyon nehéz mindig minden körülmények között nyugodtan és higgadtan fogadni ezeket a kitöréseke, de kell találni rá "ellenszert".

Remélem, valamelyest tudtam Neked segíteni.

Hát mondjuk én elég következetesen nevelem a fiamat, ő ugyan már 10 éves, de az biztos, hogy ne hagyd magad.

Nálunk úgy volt, hogy ha ő valamire azt mondta, hogy nem akarom, akkor legközelebb, mikőr ő kért valamit, én is azt mondtam, hogy nem akarom, és persze emlékeztettem, hogy ő is ezt csinálta velem. Így elég hamar leszokott róla.

Persze ez csak akkor működik, ha tényleg nem hagyod magad, és nem teljesíted a kívánságát, vagy amit kér.